És bár vannak előnyei annak, ha az érzelmeink irányítanak minket, nem mindig jó ez, és igen néha pont emiatt élünk át annyi lelki fájdalmat, de akár fizikairól is lehet szó, mert velem ez is meg esett. Viszont, belőled Aes nem nagyon néztem ki, hogy ilyen fajta ember vagy. Félre ne értsd, kellemesen csalódtam, bár emiatt sajnállak is, mert egyes helyzetekben együtt tudok érezni veled.
Érdekes, hogy mit néznek ki és mit nem belőlem az emberek. Nem lep meg, mert én eléggé kiismerhetetlen vagyok, senki se ismer igazán. Talán jobb is így persze. A fórum alapján meg biztos nem is fog senki se megismerni. Abban pedig igazad van, hogy ha valaki nagyon az érzelmei alapján él, az gyakran okoz fájdalmat másoknak és saját magának is. Csak én nem hiszem, hogy ezen igazából lehetne változtatni. Btw hozzáteszem, amikor olyan eset adódik, hogy szigorúan csak az eszemre hallgatok, akkor sokkal rosszabb leszek, mint általában, mert ekkor sok rossz tulajdonságom is előjön, amik amúgy háttérbe vannak szorulva.
Mondjuk én nem vagyok jelenleg senkibe szerelmes, ennek örülök, mert nem kell félnem a csalódástól, mert ilyenkor mindig fenn áll a veszélye, Te hogy vagy vele? Nem tartasz attól, vagy csak én vagyok ilyen?
Akármit is mondanak egyes költők és társaik, szerelmesnek lenni alapvetően ritka szar dolog, mert az ember állandóan csak pofáraesik. Némi rutin megszerzése után a legtöbb ember, így én is úgy gondolom, hogy ezt az egészet jobb lenne kihagyni az életből. Vagy legalábbis racionálisabb. xD Csak hát ezt az ember nem az eszével irányítja.
Én úgy vagyok amúgy is a dologgal, mármint sminkelése terén, hogy ha egy nő sminkeli magát egy férfi miért ne tehetné? Ha úgy érzi attól szebb lesz vagy extrémebb, nyugodtan.
Ööö, hát én azért nem vagyok ilyen toleráns.
A zenészek az egy dolog, a különböző zenei irányzatoknak meg vannak a jellemző stíluselemei, amik hozzá tartoznak, de egyébként, hétköznapokban én ezt gáznak tartom. Ha valaki jó zenét csinál, egy adott műfajt jól képvisel, akkor az összes többi kellék se zavar a dologban. Pl. ezért szeretek pár olyan együttest, amik a "sátánista" vonalat képviselik, pedig a sátánizmust amúgy igencsak nagy baromságnak tartom. (Az igazi és a pózer formáját is ide értve.)
Értem.^^ Végül is ez is egy közösség klub.
Igen, annak lett szánva.
Ez a változat, ez a hangszín nagyon tetszik. Headseten pedig maximum hangerőn pazar nagyon. Annyira átjárja a testem a zene, meg Till hangja. Teljesen más dimenzióban érzem magam. Pont emiatt szeretem a zenét. Mert ezeket hallgatva tényleg olyan érzésem lesz, mintha nem is a jelenbe lennék, hanem egy más helyen, ahol lüktet minden, rock az élet és a lét. Régen nem nagyon szerettem amúgy, sőt... egyenesen nem értettem mi a jó benne, de most már, így hogy keményebb időket élek, lelkileg is, így már gyakran jobban szeretnék zűrös helyzetekben a zenéhez fordulni, sem mint a barátokhoz, ami lehet hogy elég kellemetlen, de szeretek olykor a magányba burkolózni, zenétől fűtve.
Ezt az érzést szerintem mindenki ismeri, aki tényleg szereti a zenét.
Tulajdonképpen pont ez a lényege az egésznek, egyfajta életérzés. Emellett még egy-egy adott előadó, vagy egy egy konkrét szám is sok plusz tartalmat adhat hozzá az ember élményéhez. Sok olyan szám van, amit ha meghallgatok, akkor olyan élesen jutnak eszembe azok az emberek vagy események, amikhez kötöm, mintha minden most történne, amikor a számot újra meghallgatom.^^
Ezt meg csak úgy hallgassátok:
Cradle of Filth - English Fire (gothic black metal)
Ui.: bocsi a sok idézetért.