Na, újra itt vagyok. Tehát Gantz. Hmm.. nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Amikor az animeddictson elolvastam a Gantz ismertetőjét, akkor tudtam, hogy érdemes lesz belevágni a dolgokba. Olyan animet még ugyanis soha nem láttam -de még csak nem is hallottam róla- ami ennyire a halál utáni élettel foglalkozik. Az alaptörténete tehát bennem már rögtön pozitív érzéseket váltott ki, reméltem, hogy a kivitelezése is valami hasonló jó lesz. Az lett. A képi világa szép, az animeban elhangzott zenékre különösen felhívnám a figyelmeteket. Az opening, ending TÖKÉLETES, az egyes jelenetek közt elhangzott zenék pedig utánozhatatlanok. Bár ez a 26 rész nem olyan hú de kevés, én egy részt sem untam. Pedig túl vagyok én már olyan klasszikusoknak mondható animekon mint pl: Death Note, Samurai Champloo stb… az iméntiek is nagyszerűek, de volt legalább egy olyan rész ahol bizony ott is untam a dolgok menetét. Itt pedig nem. Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a Gantzot a Death Note szintjére teszem, az téved… mert nem. A Gantz a TOP3 anime listámon például helyet sem kap. Pedig tényleg nagyszerű… de nem fért be. (az ötben azért benne van
). Hiába a sok pozitívum, azért mégsem mondom ezt életem animejanak, ám mégis nagy hatással volt rám, kihagyni nem szabad.. nagy hiba! A sok pozitívum mellett jöjjön a negatívum is, mert az is volt.. igaz nem sok. Elsőként talán a túl sok vért említeném meg. Tudom, hogy ez hozzátartozik a Gantzhoz hasonló típusú animekhoz, azért nekem mégiscsak fura volt.. igaz, kb 3-4 rész után hozzászoktam és a végén már az sem zavart, ha leszakadt testrészekkel találkoztam. A másik kisebb negatívum az talán Kishimoto. Könyörgöm… akkora hangsúlyt fektettek az ő kebleire, hogy az nagyon zavaró volt. Még ha legalább szép lány lett volna Kishimoto, akkor azt mondom ok… de így. :o :o Gondolom férfi szemmel nézve ez a vélemény majd megcáfolásra kerül, de nem baj. :-X Most pedig jöjjenek a kedvelt szereplők. (a sorrend Kuronot leszámítva NEM számít.)
Kurono: Talán ha kellene kedvenc karit mondanom, akkor rá tenném a voksomat. Nem azért mert, pont ő a főszereplő, hanem mert nagy benyomást tett rám. Az első kb. 2-3 részben kifejezetten utáltam. Egy hasznavehetetlen , szex mániás kis mitugrásznak tartottam. Egy ideig tényleg az volt… ám teljesen pozitív irányban elkezdett fejlődni. Egy bátor és nem utolsó sorban hasznos csapattag lett, aki számára alig ismert emberekért is feláldozta volna az életét.
Nishi: Hiába szerepelt csak pár rész erejéig, én nagyon megkedveltem. Már – már betegesnek mondható életvitele, rám teljesen meggyőző hatással volt. Külsejében, stílusában és hangszínében egyébként kicsikét Gaarat (Naruto) véltem felfedezni.
Katō: Gondolkodtam, hogy őt a kedvenceim között említsem –e vagy sem, de végül úgy döntöttem, hogy ő is befér a kedvencek közé. A jófiú imázsát néha eléggé untam, szent és sérthetetlen volt. Azonban, hogy ennyire szerette az öccsét és ennyire gondoskodott mindenkiről, az engem meggyőzött. Sajnáltam a halálát. Érdekelt volna még az öccse sorsa, hogy vajon mennyire tudott megbírkózni a további történésekkel. Kár, hogy Kató halála után ez egyáltalán nem kapott hangot.
Sakuraoka: Ő sem szerepelt valami sokat, de a karaktere számomra pozitív volt. Jó hatással volt Kuronora, ráadásul ő is pillanatok alatt ment át életmentőbe, amikor a savas szobor megjelent előtte, azt hittem elfut, de még akkor is felvette a harcot és azt bizonygatta Kurononak, hogy majd együtt megveszik azt a Labirintusos könyvet. :'( Kár érte, igaz Kishimoto és a többiek halála után vhogy éreztem, hogy ő sem fog visszajutni Gantzhoz.
Mika: Szimpatikus, könnyedén megszerethető karakter volt. Kár, hogy meghalt… azt gondoltam, hogy talán közte és Kurono közt lehet valami.
Masanobu Hojo: Tipikus szépfiú, én mégis megszerettem. Nálam az egyik legnagyobb jellemfejlődésen ő megy át. Kezdetben egy nyápic, mindenáron haza menni akaró szépfiú volt. Emlékszem talán neki esett le legkésőbb, hogy nem juthat haza egykönnyen és ideje lenne végre fegyvert ragadnia. Ám ami utána jött… egy bátor, védelmező kölyök, akit harc közben érte a halál. Sajnáltam nagyon. Azért Sadakoval nagy volt a csókja. :-[
Sadako: Hiába mutatta alig az arcát, hiába szerepelt alig, mégis itt van a kedvencek közt. Amikor a végén megcsókolta Masanobut…hát majdnem sírtam. Kár, hogy alig mutatták az arcát és, hogy annyira rejtélyes volt.
Kishimoto: Megmondom őszintén, őt nem igazán kedveltem. Kurononak eléggé nagy szenvedést okozott olykor lelkileg, ráadásul túl sokszor mutatták olyan helyzetekben, hogy… :-X :-X Mégis.. amikor megvédte Katót, az gyönyörű szép volt. Kínok közt halt meg, de nagyon bátor volt. Úgy döntöttem őt sem hagyom le a listámról.
Összefoglalva: Ez egy nagyon jó anime… bár én hiszek Istenben, azért egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy mi van ha halálunk után ránk is egy GANTZ vár.
Jó, jó tudom… képtelenség, de akkor is jó volt eljátszadozni a gondolattal. És, hogy mi is történt az anime végén? Magam sem tudom.. nem tudtam mire vélni ezt a vonat elég ugrást.. nem tudom, hogy Kurono azért csinálta-e ezt, mert már elege volt Gantzból és ő is követni akarta – e Katóékat, vagy vmi más volt a célja.. a vonat márpedig nem állt meg (lásd ending utáni jelenet), Kuronóékat elgázolták. Már ha még ott voltak a síneken. Sajnos ezt nem nagyon értettem, de nincs gond, így is nagyon élveztem és ettől a kis titoktól még élvezetesebb ,még rejtélyesebb lett az anime. Senki ne hagyja ki!
10/10
