Minden ami tudomány

[Manesz]

Az esőerdő egy rohatsz*r hely írtsd hát ki és ünnepelj!

[Aes Sedai]

Manesz!
Az, hogy ennyire primitív vagy, egy dolog. Jogod van hozzá...
De ne itt éld ki magad a hülyeségeddel. Fordulj orvoshoz inkább, az majd segít feldolgozni a gyerekkori traumáidat. 

[Saphira]

Hát, a léleknek nem tudom, hogy van-e köze a testhez, tehát hogy egy ember hogyan néz ki. Valószínűleg van, és ennek megfelelően valamelyest különbözünk is rokonainktól, azonban a test kinézete, gyengesége és erőssége nem a lélekbe van kódolva, hanem a genetikába, amit pedig rokonainktól öröklünk.

Az ember nem a lélekfejlődés vége - ha evolúciós irányból közelítjük meg - csupán ma, a "lélekfejlődés csúcsa". Persze én ebben nem értek egyet, figyelembe véve, hogy a hörcsögöm nemesebb lelkű az emberiség negyedétől, de mégis jobb megfogalmazás, mint a lélekfejlődés vége. Az ember sem ragadt le a fejlődésben... Nem állt meg az evolúció, tehát valószínűleg kialakul majd egy nálunk is erősebb, jobb életforma valamikor, és akkor azok lesznek a "lélekfejlődés csúcsai".  Ez elég érthetetlen lett... De nem baj. xD Ha valaki nem érti, jelezze. :'D

Valószínűleg a lelkek fejlődése is lassú folyamat lenne, ha létezne ilyen. Tehát amíg mondjuk száz moszat lélek felfejlődik egy kagyló szintjére, addig száz új moszatlélek születik - ahogy az életben is - és ezek pótolják a továbbfejlődött lelkeket. Ha ez így lenne, akkor egy bizonyos fejlődési csúcson (Tehát jelen esetben az emberen) sem állhat meg a lélek, hiszen a folyamatos születések miatt muszáj továbbfejlődnie, mert egy idő után annyi lélek lesz ember, hogy összeszakad a Föld a súlyunk alatt. o_O Persze ez is érdekes kérdés.... Egyáltalán születhetnek-e a lelkek. Mert ha nem, akkor valóban elfogynának az alsóbbrendű lelkek... És, ha születhetnek, akkor meg is halhatnak-e vajon?
Persze én ezt csak úgy leírtam... Saját meglátásom szerint, valahogy így működne a dolog... De én - személy szerint - nem hiszek benne, már csak azért is, mert nem vagyok az "alsó- és felsőbbrendű lelkek" híve. Ha van lélek, akkor legyen minden lélek egyenlő...  Nem hiszem, hogy a természet rangsort állítana az élőlények között, hogy: "Most ez hülyébb, ez gyengébb, ez okosabb, ez lesz a felsőbbrendű, ez lesz a szolga..."

Lelkek egymást esznek? Vagy úgy érted mi lesz, ha egy ember megeszi a kacsát, vagy valamilyen más állatot? :'D

Nyugodtan leírhatod ha gondolod. Ettől nem hiszem, hogy meg fog változni a véleményem.

[Aes Sedai]

Úgy nézem szépen összefoglaltad, hogy miért nem fejlődhet a lélek evolúciósan. xD Száz moszatból egy kagylólélek? Meg összeroppan a föld a lelkek alatt? Hát, izé... szerintem ez túl zűrzavaros ahhoz, hogy igaz legyen.  Ezért nem hiszek én az ilyen formán vett lélekfejlődésben.

Maradjunk inkább ennél:

De én - személy szerint - nem hiszek benne, már csak azért is, mert nem vagyok az "alsó- és felsőbbrendű lelkek" híve. Ha van lélek, akkor legyen minden lélek egyenlő...

Én azért az egyenlőségenk határokat szabnék, mondjuk egy életformán belűl. Vannak alantasabb lelkek is, pl. az olyan emberek lelkei, akiknek a gonoszsága lelki eredetű. (erről már egyszer írtam, hogy kell lennie ilyennek is.)

[Saphira]

Hopp. Ezt elírtam. Nem úgy értettem, hogy száz moszatból lesz egy kagyló, hanem száz moszat fejlődik száz kagylóvá. Azért ne legyenek kimérák a lelkeink. 

Egyenlőséget nem úgy értem, mint az alap: Minden ember egyenlő, és hasonlók. Nem, Isten nem teremtette egyenlőnek az embereket. Én legalábbis nem tekintem egyenlőnek magammal, az egyes tanuló, soha az életben nem dolgozó, visszapofázó, bűnöző, mocskos és hülye embereket. Nem tekintem magam egyenlőnek a zsenikkel sem, akik tíz éves korukban már egyetemre járnak... Azt hiszem ezt már leírtam egyszer - itt - jobban megfogalmazva.  Csak már nincs kedvem előkeresni. xD

Azonban az olyan megkülönböztetésektől, hogy állat - ember nem lehet egyenlő, komolyan hányni tudok. Az egyenlőtlenség jól érvényesül ugyanazon fajok között. Tehát nem csak emberre igaz, hiszen egy elmebeteg vizsla sem egyenlő egy okos, szocializált vizslával.

De különböző fajokat mi alapján tudnak összehasonlítani? Az ember számos dologban különbek az állatoktól. Ezért tekintik magukat felsőbbrendűnek. De akkor elfelejtik, hogy az állatnak is mennyi, már-már megszámolhatatlan értéke van, amelyet ember soha nem ért el, vagy már réges-rég elfelejtett. Az állatok nem alsóbbrendű lények, nem is az emberek szolgái - ők más nemzetek. Teljességgel összehasonlíthatatlan az emberrel. Nem mondható, hogy jobbak az embernél, de ugyanilyen szempontból ellenkezője sem állítható.

Elvégre, megérzik-e az emberek a veszélyt, a katasztrófákat, vagy a halált, mint az állat? Tudnak-e repülő segítsége nélkül repülni, vagy olyan gyorsan száguldani, úszni? Tudnak-e ilyen kitűnően fára mászni? És egyáltalán maradt-e még bennük azokból a tiszta, igaz érzésekből, amit mindenki ismer, ha van kutyája? Számos dologban jobbak nálunk. Mi is számos dologban jobbak vagyunk náluk. Ők mást tartanak fontosnak, mi is szintén.  Szerintem ennyire különböző fajokat nem lehet összehasonlítani... Ennyit akartam. Remélem érthetően írtam le a gondolataimat. xD

[Aes Sedai]

Te mindig érthetően írod le a gondolataidat, ezt már említettem. xD
Hát, igen az előzőt azt félreértettem, mondjuk így már tisztább a kép.

Az, hogy az "Isten egyenlőnek teremtette az embereket", valamikor a 18. század végén találták ki. Az elötte lévő párezer évben mondjuk ilyesmi senkinek eszébe se jutott, legfeljebb néhány embernek. Ma viszont már (majdnem) mindenki ezt gondolja, és ha valamit mindenki állít, akkor annak igaznak kell lennie, és aki ezt nem fogadja el az "hülye". (Van erre egy jobb példa is, de azt most inkább hagyjuk. xD Szerintem kb. sejtheted mire gondolok. H...... )

Az ember állat összehasonlításokbe nem megyek bele. Felesleges lenne az én gondolkodásom szerint. Az eddig általam felvázoltakból, miszerint az emberi léleknek van egy azt emberivé tevő magja, számomra egyértelmű, hogy az ilyesminek egyszerűen nincs értelme. Hiszen olyan különbség van egy emberi és egy kutya lelke között, ami magát az összehasonlítást is lehetetlenné teszi, az egymáshoz mérést meg főleg.

Az állatok mint más nemzetek? Ez jó kis megfogalmazás. Bár a különbség még nagyobb is. Mondjuk én elég nagy állatmániás vagyok, szóval nem én fogok az állatok "alsóbbrendűsége" mellett érvelni.

[Michael]

katsuyu-chan: Sok rossz tulajdonséga  van az emberiségnek. De egy dolog közös bennük: ha már a telejs pusztulás van előtérben, akkor mindig össze tudják kapni magukat. Talán azértis, mert elolvassák az ehhz hasonló írásokat úgy tíz-húsz év múlva, és azt mondják: a francba! Kezd előjönni.

Az óriásoroszlánokkal szeritem ugyanaz lett, mint az óriáskrokodilokkal. Vagyis nem haltak ki, csak kisebbek lettek a környezethatások által befolyásolt evolúció eredményeképpen.

[milanbert]

"Egyenlőséget nem úgy értem, mint az alap: Minden ember egyenlő, és hasonlók. Nem, Isten nem teremtette egyenlőnek az embereket. Én legalábbis nem tekintem egyenlőnek magammal, az egyes tanuló, soha az életben nem dolgozó, visszapofázó, bűnöző, mocskos és hülye embereket. Nem tekintem magam egyenlőnek a zsenikkel sem, akik tíz éves korukban már egyetemre járnak... Azt hiszem ezt már leírtam egyszer - itt - jobban megfogalmazva.  Mosolyog Csak már nincs kedvem előkeresni. xD"



Bocs de ezt idéztem: Ezzel nem egészen értek egyet, hiszen most lelkekről beszéltetek, bár nem olvastam vissza oldalakat. Bizonyos mértékben igazad van abban, hogy ezeknek nem lehet egyenlő a lelke mindenki máséval, ugyanakkor egy olyan ember aki nem képes tanulni, kifejezni magát, vagy egyszerűen csak lusta még lehet jószívű, adakozó.
Tehát lehetséges, hogy egy munkanélküli, tanulatlan koldus előbb lép oda hozzád az utcán, hogy segítsen ha szívrohamot kapsz (és nem a tárcádra pályázik) mint a hét diplomás, folyamatosan dolgozó "úriember".
Tehát az a kérdés, hogy a lélekben mi az "értékes" kinek mit jelent a magasabb rendűség? Ez már nézőpont kérdése. És itt jön be az, hogy ezt is mindenki csak maga tudja eldönteni. Ugyanakkor én sem tartom magam egyenrangúnak a kötekedő, bunkó emberekkel de ez nem lenézés csak sima ellenszenv, legalábbis nálam.
Valamint volt egy olyan elmélet is miszerint a bolondok közelebb állnak istenhez (-akiben/amiben speciel én nem hiszek az egyházak felfogása szerint legalább is nem) mert ők sokkal másabb módon, talán egyszerűbben látják a világot.

Azzal én is egyetértek, hogy némely állatban nemesebb lélek lakozik mint az emberek valamelyikében, de ennek a fordítottja is igaz, láttam már olyan állatot amit egyszerűen ránéztem és tudtam hogy "gonosz". Vannak olyan hitek amik szerint nem csak emberként születhetünk újjá, igy az is lehetséges lenne, hogy a lelkek aszerint, hogy életükben miként viselkedtek kerüljenek alacsonyabb vagy magasabb létsíkra.

Kicsit lehet kuszára sikerült amit leirtam de ez csak azért van mert én sem tudom még, hogy pontosan miben is higgyek ugyanugy ahogyan azt sem, hogy halálunk után mi lesz velünk.

[Zemori]

http://index.hu/tudomany/blog/2009/06/22/tobb_kart_okoznak_a_lebomlo_muanyag_szatyrok_mint_hasznot/

Kéretik a két hozzászólást is elolvasni.

[Zemori]

A keselyű az  keselyű. Az csak végzi a dolgát, amire rendeltetett.
És az ember?!

A megdöbbentő felvétel Kevin Carter Pulitzer- díjas fényképe.

Kevin Carter dél-afrikai fényképész volt, és 1993-ben az éhező Afrikákát járva készítette nagy hatású felvételeit. Szudánban egy ízben megdöbbentő jelenetre lett figyelmes: lesoványodott, három-négy éves forma kislány hanyatlik a porba, miközben a háttérben éppen egy keselyű várja csont-bőr áldozata halálát. A fotó valódi mestermunka lett, nemcsak az adott helyzet puszta rögzítése, de az egész fekete kontinens segélykiáltásaként is felfogható drámai üzenet.

A történetnek azonban nincs vége. A kép rögzítése után Carter ugyanis nem nyalábolta fel a kislányt, hanem sorsára hagyta. Pedig - amint ezt később élelmes újságírók kiderítették - az eset helyszínétől mindössze egy kilométerre az ENSZ élelmiszert osztott egyik táborában. Talán túlélte volna a kislány, talán nem, a dél-afrikai fotós mindenesetre nem adta meg a túlélés esélyét embertársának. Magatartására még az sem mentség, hogy reménytelennek látta a gyermek helyzetét, esetleg több haldokló is lehetett a helyszínen. Meg lehet érteni, elfogadni azonban aligha védekezését, miszerint akkoriban arra intették az Afrikában dolgozó fotósokat, hogy ne érintsék meg az éhezőket, mert halálos betegségeket terjeszthetnek.

Aztán a New York Times közölte a képet, Kevin Carter megkapta a Pulitzer-díjat, a világ jóllakott része pedig Szudánról kezdett beszélni. Ez a fotó is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az Afrikától távol élők pontosan megértették az éhező százmilliók tragédiáját. Cartert azonban kezdettől fogva érzéketlenséggel és nyerészkedéssel vádolták, és ő megroppant a támadások súlya alatt. Néhány hónappal a nevezetes fotó megszületése után öngyilkosságot követett el.

 Búcsúlevelében azt írta, nem tud szabadulni a kislány emlékétől, álmában egyre kísértik az éhezők, és képtelen legyűrni lelkiismeretfurdalását. Szudáni útja idején keletkezett naplófeljegyzései között pedig a következőket találták: "Édes Istenem, ígérem, hogy soha többé nem hagyom veszendőbe menni az ételem, bármennyire nem ízlik nekem, és bármennyire tele is vagyok. Imádkozom, hogy legyünk sokkal érzékenyebbek a minket körülvevő világgal, és ne vakítson el saját önző természetünk és érdekeink. Remélem, hogy ez a kép örökké emlékeztetni fog minket arra, hogy milyen szerencsések vagyunk, és sosem szabad semmit eleve adottnak vennünk. Mondj el egy imát a szenvedőkért, legyen bárhol a világon, és küldd el ezt a baráti emlékeztetőt másoknak. Nézd meg, és gondolkodj el rajta, mielőtt panaszkodnál az életedre, és az általunk naponta elpocsékolt ételre. Ígérd meg ma: soha többé nem hagyok ételt kárbaveszni!"

Harmincnégy évet élt. Megölte a kép melyet készített és a saját lelkiismerete.


forrás:http://otium.freeblog.hu/archives/2009/03/17/Ehezes/

[Cell]

Juuj Zemori ez olyan tömör demagóg naivitás volt hogy majdnem elérzékenyültem

És ? Egyik-napról a másikra nem fogunk megváltozni...senki se még te se....csak ha bekövetkezik a szerencsétlenség, addig meg napról napra vesztegetjük az időnket...ennyi , amit meg nem eszek meg azt ez után se fogom megenni.

[Aes Sedai]

A szomorú helyzet az, hogy ha arrafelé pl. polgárháborúzás helyett élelemtermeléssel (ti. munkával) foglalkoznának, máris jobban állnának. 
És az élelmiszerszállítmányok sem mindig jutnak el oda ahova szánták őket. Sokszor a különböző hadurak, törzsfők és hasonlók elrabolják őket, hogy a seregüket etessék. Mellesleg nem egyszer volt rá példa, hogy ha egy országba sok segélyt vittek, akkor azok is abbahagyták a munkát, akik eddig dolgoztak, és inkább bementek az ENSZ táboraiba sorbanállni...

[Zemori]

Cell, te eszetlen:) Nőjjél nagyra és egyél répát.

Nekem a kép tetszik, mármint elképesztően jól megragadja a keselyű lényegét, és az embert, aki mégsem a lánc végén áll.
A történet pedig szintén erős, hiszen valaki, aki ezt elkészítette azon elv szerint cselekedett, amely szerint az újságírók, riporterek szoktak. Nem változtatsz, de közlöd. Amikor állatokról forgatnak is, akkor sem nyúlnak bele a történésekbe. Viszont az emberek úgy néz ki, hogy ezt magukra nem értelmezik. Tönkrement a fotós, mert akkora nyomással hatottak rá, hogy felébresztettek benne egy elképesztő erejű lelkiismeretfurdalást. Mindeközben szakmailag a csúcsra emelték a kép miatt, amely csak arra emlékeztette, hogy cserben hagyott egy gyenge és tehetetlen teremtményt, akin segíthetett volna, ráadásul embert. Az azonos faj miatt, még erősebben hat ez a dolog. Ez nem a szociálisan belédnevelt tudás miatt van, vaze, hanem mert így vagy kódolva.

Ez az emberi jellemről való gondolkodásra sarkall, de csupán egyszemélyes sorsban. Egyszemélyes, mert el kell döntened, hogy sajnáld-e a fotóst, de egyszemélyes abból a szempontból, hogy megpróbálod megélni azt a helyzetet amit a fotós: változtathatott volna egy életen. Akár. Nagyot is.

Elképesztő,h mennyire iszonyatosan nem tudtok gondolkodni néhányan.


Az éhezés elcsépelt igen. De létezik. Mindig is létezett. Szóval fog is. Nem fogunk rajta változtatni.
Ha régebben is olvastál volna hozzászólásokat tőlem, tudnád,h ha tudnám,h megoldhatom az emberek teljes eltüntetését a Földről, akkor máris kezdeném.
Lehet,h ma különösen ingerlékeny vagyok, nem érdekel, de Cellt most némi fejlődésre utasítanám emberileg.
Ne válaszolj kérlek, mert nem vagyok rá kíváncsi. Köszi.

[Saphira]

Az azonos faj miatt, még erősebben hat ez a dolog. Ez nem a szociálisan belédnevelt tudás miatt van, vaze, hanem mert így vagy kódolva.

Pedig pont a szociálisan beléd nevelt tudás miatt van. A hím oroszlán lelkiismeret nélkül megöli egy másik hím kölykeit. Nem azért, mert nincsen lelkiismerete. Csupán ő így van nevelve, számára ez az elfogadott dolog, amelyet nem is kérdőjelez meg, mert ősei több nemzedék óta ezt tanítják neki. Ez igaz az emberre is. Ha megölsz egy legyet valószínűleg nem érzel bűntudatot. (Én igen...  ) Azért nem érzed, mert beléd van nevelve, nem pedig mert érzéketlen vagy. Amikor azt látod gyermekkorodban, hogy szüleid simán lecsapják a legyet, akkor te is megszokod, és meg teszed ezt mindennemű lelkiismeret nélkül, holott egy élőlényről van szó. Persze tudom, hogy most az "ember gyilkol embert"-ről írtál, de mindjárt rátérek erre is. xD

Sok filmet láttam és sok könyvet olvastam elvadult gyerekekről. (Felnőttekről nem nagyon beszélhetünk, mivel a vadonban általában nem élnek meg nagy kort az emberek) Általában akkor beszélhetünk ilyen emberekről, amikor egy gyerek 2 éves kora alatt magára marad a vadonban. Azért két éves kortól, mivel ekkora tanulja meg az agy az emberi társadalom legalapvetőbb elvárásait és egy ember alapvető viselkedésformáját. És persze az agy nyelvi része is ekkor fejlődik ki teljesen. Tehát egy öt évesen a vadonban hagyott gyerek elvadul ugyan, de megtalálása után még "visszaszocializálható"(Részben). Míg mondjuk egy egy évesen ki került soha nem fog megtanulni beszélni, és soha nem lesz az emberi társadalom tagja. Az ilyen emberek körül elég nagy a vita. Tehát tekinthető-e egy ilyen embernek? Elég érdekes kérdés, hiszen a legtöbb ember zsigerből rávágja, hogy persze, hogy emberek. Testileg valóban azok. Szellemileg kevésbé. (Na most nagyon elfogok kanyarodni az eredeti éhezés témától...  De ha már elkezdtem..) Tehát nem a "belénk kódolt" dolgokról van itt szó, hanem a társadalom elvárásairól és tanításairól. A "belénk kódolt" dolgok közül kettőnek engedelmeskedünk még ma is: Az pedig az élet- és a fajfenntartás ösztöne. A többi mind mai szempontból megítélve "állatias" ösztön.

Ha a gyerek kikerül az erdőbe, sokszor felnevelik az állatok. (Nem csak a mesékben van ez így... Létező dolog) A gyerek tökéletesen fog szocializálódni, csak éppen a vadállatok életéhez. Tökéletesen fog makogni majomként, de az emberi beszédet lehetetlen, hogy megtanulja. Simán be tudna illeszkedni a majmok társadalmába, emberekébe már kevésbé. (Ott van például a kislány, akit a szülei kidobtak a hátsó udvarba és a saját kutyáik nevelték fel... Félelmetes milyen jól tud kutyaként ugatni.  ) Szóval ilyenkor látható az, hogy milyen az ember valójában. Milyen a "természetes" viselkedése, amelyet nem befolyásolt semmilyen emberi hatás.  A tudósok is így akarták megvizsgálni az emberi viselkedést... Be akartak dobni egy újszülött gyereket a majmokhoz, hogy ott nőjön fel. xD Ugye mondanom sem kell, hogy nem engedték...  Érdekes ránézni egy ilyen emberre. A teste ember, ám a tekintete mégis állatias... Kicsit ijesztő. 

Nos az ilyen emberek teljesen más értékrend szerint nőttek fel. És lelkiismeret nélkül megölik embertársaikat, mert számukra természetes az "ellenségnek" ítélt lények elpusztítása. Az, hogy megmersz-e ölni egy embert a társadalmi normákból adódik. A rabszolga tartás idején simán megöltek lelkiismeret nélkül rabszolgákat, mivel természetes volt, így nőttek fel, és nem érezhettek rá kényszert, hogy emiatt lelkiismeretük legyen.  Persze a lelkiismeret valakiben erősebben jelenik meg, valakiben gyengébben. Ez okozza, hogy ma is vannak gyilkosságok.

Azt hiszem a fotósnak sem lett volna lelkiismerete, ha egyszer sem hozzák fel neki azt, hogy: "Hibáztál. Segítened kellett volna." A lelkiismeret ebben az esetben először abban jelent meg, hogy nem tudott megfelelni a társadalomnak és hagyta elveszni egy embertársát. Ha mondjuk 300 évvel ezelőtt született volna, valószínűleg még mindig élne.

Mondjuk én nem nyírtam volna ki magamat... Az nem támasztja fel a kislányt. Legtöbb embernek meg azon kéne elgondolkodnia először, hogy ő segített volna a lánynak, vagy sem.

(Már megint féloldalas hsz-t írtam teljesen elkanyarodva a témától...  )

Az éhezés meg valóban létezik. De nem nekünk kell megoldani. Európa, Amerika és Ázsia nagy része is mind a civilizált világba tudott emelkedni, és lakói legnagyobb részének normális életet biztosítani. Tehát nem mi rontottunk el valamit. A hibákat pedig annak kell megoldania, aki elkövette. Máskülönben nem lesz hosszú életű megoldás. Vagy egy semleges fél csak ronthat a helyzeten, lásd: Aes hsz-ét.

Cell-el meg szerintem ne foglalkozz. xD

[Aes Sedai]

Saphi!
Jókat írtál, egy ponthoz szeretnék megjegyzést fűzni

A rabszolga tartás idején simán megöltek lelkiismeret nélkül rabszolgákat, mivel természetes volt, így nőttek fel, és nem érezhettek rá kényszert, hogy emiatt lelkiismeretük legyen.

Ez azért, hogy úgy mindjam nem teljesen van így. Még a rómaiaknál talán, de ott se volt jellemző. Az ujkori rabszolgatartás alatt meg főleg nem. A rabszolga értékes "árucikk" volt. Nem szép dolog, de így gondolták. Éppen ezért pusztán közgazdasági okokból kifolyólag a rabszolgák megölése nem volt jellemző. Önmaguknak okoztak vele anyagi kárt. Ettől persze ez még nem volt humánusabb, közel sem, de ez a helyzet. Az ilyen "Tamás bátyja kunyhója" és egyéb rémtörténetek inkább a túlzó mese kategória. Pont ugyanaz, mint egy másik hasonló dolog, szerintem sejtheted mire gondolok.