Duma topic 8

[STM]

Hát, nem tudom mit mondjak... volt már haosnló esetem, d eén emgúsztam. Mindenstre részvét meg iylesmi.
A pihenéshez meg... jó kívánságok.

Egylbként abból, hogy így összerepedeztél, de megúsztad repedésekkel, csak egy dolgora tudok következtetni: elpusztíthatatlan vagy. *_*

[heo]

A háziorvosom is hasonlót mondott 13 év alatt 6-szor voltam nála és mindig ételmérgezés miatt vagy valami vírusos gyomorfertőzés miatt.
Mindenesetre nem jó érzés a talptól ágyékhajlatig tartó gipsz.
Szóval senki ne próbálja ki otthon .

[Stance]

Hát, nem irigyellek. Jobbulást! Utálok beteg lenni... 2 nap után már szétunom a fejem, csak szenvedek a társasághiány miatt... belegondolni is rossz.

[Micsudi]

Ember....  nem kicsit vagy peches, és mázlista. gyógyulj meg.

[gman]

Ez arra emlékeztet, amikor óvodában nekirohantam az ajtónak (azt hittem, nyitva van  ).
Orromból és számból ömlött a vér, de a fogaim még csak meg sem lazúltak.

[STM]

Eeeegen, ez pont ugyanoylan, mintha nekifutnál egy ajtónak óvodás erővel, és kicsit vérezne a szád meg a nózid.

Amúgy én egyszer egy ablakpárkányból haraptam ki egy darabot. nem vicc, sikerült ráesnem, gipszkartonból volt, és egy darabot szépen kivágtam belőle... két meglazult fogam bánta, de nem lett belőle gond.

És akkor már "elpusztíthatatlan" sztorim is van, egyszer leestem egy lépcsőn, nem legurultam, lezuhantam oldalt, mert még nem csináltak korlátot, ráestem pár méter magasból egy túlméretezett kaktuszra, majd tovább a betonpadlóra. Pár nap bicegés, röntgen, semmi repedés, vagy hasonló.  
Tulajdonképpen a kaktuszunak hála, valami asztalszerűségen volt, jóval magasabban, meg nagyban tompíthatta is az esést. De ezt csak halkan teszem hozzá.

[gman]

Akkor is ömlött.
Külünben én a szerencse mitt vagyok halhatatlan, többnyire centiken múlik az életem.
STM, ha ebbe is belekötsz, küldök egy virtuális pofontot!

[STM]

Ebbe nem akarok belekötni. Már az előzőnél is neccesnek éreztem, hogy megint beléd kötök, de aztán objektív voltam, és megtettem. 
Ezzel viszotn semmi bajom.

Bár erre is rátudnék kontrázni...  
...ha nem is "állandóan" jelelgü dologgal, de egy esettel, amikor én is igen szerencsésnek éreztem magam (vagy azt képzeltem, hogy természetfeletti módon menekültem meg). Mondjuk az iylen helyzetet hajlamos túllihegni is az ember.

[Micsudi]

Én nekem csak 1 hajszálon múlott történeteim vannak. Anno egyszer egy hegyoldalon kirándultunk és lecsúsztam egy szakadékba de elkapták a kezemXD

[STM]

Ez a szakadék dolgo azért nagyon durva...

[DeX]

Az jó kis élmény lehetett...gondolm utána volt egy kis adrenalin löket Nekm szerencsére még nem volt súlyos sérülésem meg halálközeli élményem  Ha már az elpusztíthatatlanság szóba jött...egyszer autóval karamboloztunk,fellyel nekiszáltam a szélvédőnek,a felyemen csak egy kis púp lett a szévédő meg enyhén berepedezett 

[gman]

Piskóta.
Szlovéniában, osztálykiránduláson, valahol a Júliai Alpokban, kb. 35 m magas vízesés mögötti barlang szélén csústam meg. Magam sem tudom, hogyan, de fejjel lefelé lógva kapaszkodtam nemtudom miben.
Úgysem hiszitek el, de így volt.
Az egyik lány még sírva is fakadt.

[^^]

És akkor már "elpusztíthatatlan" sztorim is van, egyszer leestem egy lépcsőn, nem legurultam, lezuhantam oldalt, mert még nem csináltak korlátot, ráestem pár méter magasból egy túlméretezett kaktuszra, majd tovább a betonpadlóra. Pár nap bicegés, röntgen, semmi repedés, vagy hasonló.  
Tulajdonképpen a kaktuszunak hála, valami asztalszerűségen volt, jóval magasabban, meg nagyban tompíthatta is az esést. De ezt csak halkan teszem hozzá.

a tesómmal régen hasonló történt meg csak annyi a különbség, hogy nem volt kaktusz, hanem jukka, vagy hogyisírják a kizuhanás meg minden egyezik

[Zizi100]

Hú hát grat nektek hogy ennyivel megúsztátok.   

Egyébként én nem élek olyan veszélyes életet, hogy ilyenek miatt kelljen aggódnom, de egyszer 4-7 éves koromba (mind 2 eset ezidőben volt kb) volt az, hogy....
1: Bicikliztem és a beton szélének szépen nekiestem. Hogy anyámat idézzem: "Azt hittem hogy az ilyen nagy púpok a Tom és Jerrybe, csak kitaláltak. Hát tévedtem." Bár tény hogy ilyen ökölnyi púp lett a fejemen, de megúsztam annyival, hogy lelapult és pár hétig még ott volt a helye.
2. eset: Bátyámmal összevesztünk valamin, én elkezdem őt tombolva, fogakkal körmökkel tépkedni, majd érthetetlen okokból combcsonton fejeltem. Azt hiszem, hogy akkor eltört az orrom (ugyan is ma látszik hogy ferde) de akkor nem látszott, és nem is fájt nagyon, csak vérzett. (bár ez a fejelés kicsit okító volt. egy kisebb ideig magamba szálltam és nem veszekedtem vele )

Amúgy EMBEREEEEEKK!!!! HÉTVÉÉÉGEEEEEEE!! YEESS!! 

Szerk: Egy pillanat! Még eszembe jutott az, hogy az egyik bátyám mikor kicsi volt, kiállításon volt keresztanyunkkal, és egy szürke marha majdnem fejbe rúgta, vagy felöklelte volna. o.O

[Viktor-sama]

Nekem nem jutnak eszembe ilyenek Ja de egy:
Kicsi koromban a biciklinek a hátulján űltem, és a biciklikerék szépen bekapta a lábam, a sarkam megrepedt, és gipszet kellet viselnem. De én annyira élvezem,hogy gipszem volt, nem úgy mint ti. Nem kellett oviba menni, csak otthon kedvem szerint lustulhattam. Vhogy annyira jó volt nézni, amikor meglátogattam őket hiányoltak


Vki nem tudja hol tom leszedni a Naruto Shippuden Opening 8-at magyar karaokéval, ahogy az animéban van?

Mindenki látja, ha nem írod 20-as betűmérettel akkor is.