Őszintén: felesleges ezt vitatni a magyar oktatási rendszer enyhén szólva el van cs*szve. Én nagyon szeretnék bejutni Pestre, de azért ELTE pszichora nem olyan könnyű. Pécsett már barátságosabb a ponthatár, viszont tényleg nem a bejutással van a gond, hanem a bent maradással. Nem mintha emiatt aggodalmaskodnék, muszáj tepernem, hogy államin lehessek, önerőből esélytelen, hogy egyetemre járjak. Támogatást viszont biztos nem fogok kapni, azt hiszem, épp nem tartozok abba a kategóriába, akit majd megsajnálnak. ( Ebből kifolyólag Pesten koliba sem vesznek majd fel, és az is jó nagy szívás lesz. Pécsett viszont gond nélkül felveszik az embereket) Szóval, nem marad más, küzdök az ösztöndíjért.
Keszthelyi vagyok, diákmunka itt se nagyon akad, csak 6-8 órás műszakosak, szinte kizárólag hétköznap. Egyértelmű, hogy olyankor meg kb. senki se ér rá.
Azontúl, hogy legyen munkája az embernek, kell némi protekció.
Szerencsére jókor voltam jó helyen, szóval nyáron lesz fix helyem. Bár teljesen mindegy, meg fogok dögleni és kb. csak 100 ezret fogok érte kapni. Nekem az is sokat számít, de nagyon nem vagyok vele kisegítve... még egy új laptop is kell nekem, pedig nagyon nem így terveztem, de a régi megdöglött.
Azontúl most már semmi pénzem nincs, autós sulira elment minden és még csak meg sem lett a jogsim. Igazából tudtam, hogy nem 12.-ben kéne ezzel próbálkozni, mikor sík ideg vagyok, mert, hogy koncentrálni nem tudtam, az biztos. Azontúl sikerült az egyik legrosszabb sulit választanom. Két másik osztálytársam is megbukott 3x, nem csak én.
Szóval nyáron folytatnom kell valahogy, ha gyűjtöttem némi pénzt.
Tényleg katasztrófa, hogy 200 ezer mennyire nem elég semmire. Az meg amúgy is zavar, hogy a szüleimet sosem foglalkoztatta az a kérdés, hogy az egyetemre bizony pénz kell. Egy Ft nincs félre téve ilyen célokra. Szóval évekig görcsben leszek, hogy elég jó legyen az átlagom, hogy találjak valami munkát suli közben is, de, hogy azután mi lesz...
Pszichológus annyi van, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Van, aki azt mondja, nem vagyok normális, hogy ezt akarom csinálni, mert rengeteg a hülye, itthon meg nem kifizetődő. Meg, hogy mindenképp végezzek el még valamit.
És miért nem megyek orvosira?
Az orvosi sajnos meghaladja a képességeim. A bioszért oda vagyok, de minden más reáltárgyból a nullához konvergál a tudásom.
Mellesleg, aki orvosira készül, mind különórára jár. Nem engedhettem meg magamnak, szóval letettem az orvosiról. Pedig pszichiáter szívesebben lettem volna...
Ilyen az élet, lesz még sokkal rosszabb is, tudom...