Őőőő, oké, a japánom nem éppen perfekt de szerintem ez menni fog.
Edit:
Tessék:
(n = Naruto, y = Yondaime)
n: Kh, nem tudok mozdulni!
n: Ha ez így megy tovább képtelen leszek...
n: én... már...
Y: Hihetetlen, hogy csak így feladod, te tényleg az én fiam vagy?
n: Yodaime... Hokage?
Y: Jól megnőttél, Naruto.
n: Naruto? De hát ez az én nevem...
n: honnan tudod?
Y: dehát/hiszen
y: én adtam neked ezt a nevet.
y: a fiamnak.
n: fiad...??
n: szóval akkot én a te...?
y: igen, én vagyok az... (Vader
)
n: apu?!
n: apu!
n: az enyém...
n: AKKOR MIÉRT!?
Y: Naruto?
n: Miért? Miért? Mért zártad/pecsételted belém, a saját fiadba a Kyuubit?!
n: Hokage akartam lenni, és annyira nehéz volt, rámtámadt az Akatsuki, és állandóan harcolnom kellett, aztán... aztán... szomorú voltam és magányos... "Kawashte"(bocs ezt a szót nem ismerem)...
y: Bocsánatot kérek, az én hibám.
y: hogy mindigy egyedül kellett, hogy legyél, tudom milyen nehéz lehetett.
y: Bár azután, hogy ennyi rossz dolognak tettem ki, a fiam, azt hiszem hiba lenne/nincs jogom apaként bocsánatot kérni.
n: apu
y: de mégis, örülök/megnyugtat a dolog.
n: Örülsz?/megynugtat?
y: Ott van veled mindenki akarata, pont olyan lettél, amilyennek szerettelek volna, hogy légy.
n: mindenki akarata?
y: igen
y: most, hogy a saját szememmel látlak, tudom/meg tudom mondani
y: látom benned Jiraya-sansei, kakashi, Sandaime-sama, és a falu minden lakójának akaratát.
y: és mind ugyanúgy, teljes mértékben hisznek benned.
n: áh, értem...
y: Olyan vagy mint, amilyen én voltam régen.
n: mint te apu?
y: igen.
y: én is ugyanúgy magamban hordoztam külömböző emberek akaratát.
y: és a számomra legfontosabb személyekét/emberekét is.
y: Naruto, ahogyan most te is.
