A delfinek általában a tengerek felső, napsütötte rétegében vadásznak, főleg tiszta vizű részeken, ezért a látásuknak is hasznát veszik. Kifejezetten jól fókuszálja a tárgyakat. Térlátásuk kiváló. A delfinek érzékelésében a fülé a főszerep. Az állat füle a szemek mögött található. A delfin “sztereóban” fogja fel a hangingereket. Ez lehetővé teszi a hangforrás irányának meghatározását. Folyamatosan rövid (ultra-) hangjeleket bocsát ki, amelyek visszaverődnek a környezet szilárd objektumairól. Az állat a jel kibocsátása és a visszhang visszaérkezése között eltelt időből meg tudja állapítani az objektum távolságát, és kiváló térhallása jóvoltából az irányát is.
Csoportokban él, ezek 40 egyeddel rendelkeznek, és iskoláknak nevezik őket. A tagok jól ismerik egymást és közösen, jól összehangoltan vadásznak. A delfin nagy frekvenciájú hangjai számunkra ugyan nem érzékelhetők, de mégis nagy erejűek. Olyannyira, hogy a zsákmányállatokat olykor meg is bénítják, ezzel is megkönnyítve megszerzésüket.
A delfinek másodpercenként akár 800 irányított hangot is kibocsátanak a fejük elülső részén található képződményen keresztül. A hang frekvenciája az ultrahang-tartományba esik. A hangsugár az adott objektumról visszaverődik, amit egy, az alsó állkapocsi csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik. Így az állat meg tudja határozni a vízben lévő objektumok távolságát, méretét és alakját, sőt, a sebességét és irányát is. Ez nemcsak a tájékozódásukat segíti elő, hanem ennek alkalmazásával vadásznak is
A palackorrú delfinekről megállapították, hogy „neveket” használnak bemutatkozásra, és egymás azonosítására: víz alatti füttyjeleikben mindegyikük egy-egy egyéni, jellegzetes sorozatot használ, és egymáshoz is ilyen jelekkel szólnak.[1]Szal ezért tartsák őket olyan okosnak. És valóban neki a legnagyobb az agyának a térfogata az állatvilágban, ráadásul rendezett "társadalomban" élnek és többszörösen olyan gyorsan tud elsajátítani dolgokat, mint a csimpánz, vagy a kutya. Mivel rendelkezik az emberek által is használt problémamegoldó képességgel, az-az ha valamilyen problémába ütközik, akkor nemcsak a tanult módszerekkel akarja megoldani miint a kutya vagy a csimpánz, hanem figyelembe veszi a probléme okát és egyszerre több megoldást is talál rá. Bár ha itt tartunk, ugyanezt teszi a disznó is, mivel a disznó 10 perc alatt képes elsajátítani azt, amihez egy kutyának 1 évre, és gazdájának segítségére van szüksége.
Ha meg itt tartunk, hogy ők beleakadnak a hálókba. Nos, a kutya miért tekeri a nyaka köré a láncot és fojtsa meg saját magát?
vagy a csimpánz is miért esik bele a csapdákba? És gondolom veled is előfordult már, hogy véletlenül beleakadtál valamibe.
Szóval a delfinek is teljesen ismeretlen technológiával találják szembe magukat, amit nem ismernek és elősször nem tudják, hogy mit csináljanak ellene. De bizonyított tény, hogy olyan delfin, aki már egyszer belegabalyodott egy hálóba és valahogy kiszabadult belőle, akkor kétszeres annak az esélye, hogy az a delfin soha többé nem akad bele hálóba, vagy ha igen, akkor tudja, hogy hogy jusson ki belőle.
Huuh, kicsit hosszú lett. :'X
Szavazás
