Először is, a tésztát nem szűröd le, csak mielőtt összekevered a szósszal, mert összeragad?
Tudtommal a tésztát akkor szokták megfőzni, ha a szósz már majdnem kész. Semmit nem utálok jobban a vízben hagyott mászkós tésztánál. Még a méregdrága olasz pasta is szétpuhul, ha benne hagyod a főzővízben. Tudom, jártam már úgy, amikor anyura hagytam a tésztafőzést. Huh… Bocs a szóismétlésért, de késő van már.
Csak egyszer életemben ettem ketchupos spagettit, még jó régen, de az, esküszöm, rendes paradicsomlevet nem is látott soha, annyira tömény ketchup íze volt. Ja, nem, hazudok… Pár hónapja rendeltem egy étteremből bolognait csak a poén kedvéért, hogy összehasonlíthassam a szakács főztjét az enyémmel. Hát, nem kellett volna.
Erős a gyanúm, hogy abban is volt ketchup, de inkább szója baja volt. Mindegy, a kutya nem ette meg. Én persze igen, nehogy már kárba vesszen a pénzem.
Elméletileg az a rengeteg fűszer sem kellene bele, amit Stance felsorolt. Nem kell egy spagettit úgy túlbonyolítani. Egy zöldfűszernél több szerintem nem kell bele. Én rozmaringot használok mindig, a lasagne-ba meg bazsalikomot.
Apróra vágom a hagymát, fokhagymát, üvegesre hevítem, rádobom a két féle húst, só, bors, friss rozmaring, kicsit párolom, rá a paradicsomot (amit a mama főzött
), összefőzöm, a vége felé teszek még bele rozmaringot meg fokhagymát, mert, ahogy te is írtad Éjfél, főzés közben valamennyire elmegy az ízük. Amikor már majdnem kész a szósz, megfőzöm a tésztát, aldente-re
(sz’al nem puhára), rá a mártást, kis parmezán és kész.