Ha tisztán látszanak a csillagok, akkor meg szoktam állni bármit csinálok és felnézni az égre. Miért nem csinálja ezt több ember?
Van, hogy úgy megyek haza, hogy csak a csillagokat bámulom, vagy kifekszem a földre, még akkor is ha hó van alattam és bámulom az eget, a csillagokat.
Másra: Nem az a gond, hogy az emberek itélkeznek, hanem mikor átesnek a ló túloldalára.
Ennyi erővel, ha megismerjük sem kellene utána itélni az embert, pont mert megismertük a történetét. Az meg az ő élete, meg hasonló baromságok. Belénk van kódolva, hogy itélkezzünk, csak, mint feljebb említettem, átszoktak esni az ember a ló túloldalára, ami már nem normális.
Random példa az itélkezésre, Ayumi. Nem ismertük, annyit nem is írt magáról, megismertük és jobban kritizáljuk. Meg az emberekben mikor olvassák, hogy mit ír, egyszerre öltik fel a szánalom és a szomorúság, hogy egy ember ennyire nem akar tenni az életéért SEMMIT. Bár valakinél a leszarom érzés ötlik fel.
Itt van most a titulusa amire tegnap is felhívta a figyelmünket, hátha valaki még nem fordította le, mert a macskához nem illik az, hogy
Morause fan girl... Van egy szó erre, megszálott, bár ilyenkor bekapcsolódik az a felem, ami inkább szánja szegényt és azt mondanám a megszálott helyett, hogy magányos.
Amúgy nem tudom miért írtam ezt le, de most már nem törlöm ki.
-------------------
Rustnak is baromira igaza van itt. Szabad, nem szabad, de itélkezünk. Amúgy bárhogy éljük az életünket, legyünk szentek, vagy szajhák... nem lesz olyan se, hogy valaki ne itélne el minket.