Vita topic (kulturáltan vili?)

[Gdat88]

Azóta megnyílt egy új téma is, ami nem az énről szól, hanem, hogy az érzelmek külső vagy belső eredetűek.
Ez az agyféltekés dolog érdekes. Én csak annyit tudok róla, hogy a bal a racionális, a jobb meg az intuitívabb. Hogy van pontosan deklarálva ez a dolog amiről beszélsz? Azért remélem nem azt állítják, hogy mindenki disszociatív személyiségzavarban szenved.

[Lille17]

A két agyfélteke egyszerűen asszimetrikus mind működésben, mind szerkezetileg. De a két rész igazából nem nyomják el egymást, inkább kiegészítik egymást, míg az ún. kategorikus bal agyfélteke a racionális, következtető-elemző- és beszédfunkciókért , addig  az ún. reprezentációs jobb agyfélteke az intuitivitásért, a térbeli-időbeli összefüggések felismeréséért felelős. 
Valakinél a racionálisabb fél van túlsúlyban, de nem jelenti azt, hogy az illető nem lehet kreatív és nem hallgathat az ösztöneire, ugyanúgy jelen van a jobb agyfélteke hatása is.  Egyébként elvileg az asszimetria pont a  nők esetén esetén nincs annyira kifejezetten jelen. 

[STM]

Gdat, de, lényegében ezt mondják. Inkább persze szerintem is abból adódhat a dolog, amit Lille is leírt, meg te is, már ha ennyire is hitelesek az eredmények, hogy amennyiben csak az egyik fél kapja meg  először az infót, akkor, bár nem tudom, ez pontosan hogy működik, de elképzelhető, hogy "inkább" ott foglalkozunk vele olyankor. Viszont azoknál az emebreknél, akiknél nincs normális összeköttetés a két félteke közt (van egy iylen ritka veleszületett betegség, de tudtommal régen alkalmazták a "kettéfürészelést" kísérleti kezelésként is, van itt a polcon egy könyv, ami viszonylag részletesen leírja az egyikük esetét, ha érdekel valakit, megkeresem, és bemásolom a léyneget)  szerintem sokkal érdekesebb lenne az a kísérlet. Náluk nem lennék meglepve, ha ténylegesen két tök eltérő személyiséget találnának.

Még az egyedes kérdéssel kapcsolatban azt akarom kérdezni, hogy (mondjuk az előző kérdéseket nem gondoltam át rendesen,  de ezek már szerintem nem oylan egyértelműek a fentebb egyértelműen megfogalmazott feltételek ellenére sem) hogy például,  ha a krumplit darabokra vágjuuk, de csak pár kis darabot vágunk le, meg marad egy nagyobb "tő", akkor az az eredeti egye,d, a többi meg új, vagy a legnagyobb is új? ELeve, ha kettévágjuk, két új egyed, avgy egy eredeti (a nagyobb) meg egy új?
Ha  a tengeri csillag levágott karjából létrejövő egyed új, akkor ha a egy teljes egyed mondjuk elég, és csak a kar marad, de regenerálódik belőle egy teljes csillag, az akkor is új-e, vagy az csak oylan, mintha egy elvesztett kart regenerálna? Gondolom így is új.
De például a sziámi ikrek miért nem számítanak egy egyednek? Vagy annak számítanak?
A kimérizmusnál a keveredés a magasabbrendű lényeknél még embrionális stádiumban megy végbe, és talán nem is jó példa erre, de az egybeoltott növények is egy egyednek számítanak, értelemszerűen, szóval, itt mi a helyzet (pláne, hogy a genetikai állományuk is megegyezik)?
A férjehordó halnál például, ha rákapcsolódik a hím a nőstényre, elveszti az uszonyait, szemeit, a fontosabb belső szervei és az idegrendszere is elcsökevényesedik, összekapcsolódik a vérkeringésük, és keverednek a szöveteik ahogy "összenőnek", akkor még mindig beszélhetünk-e két különálló egyedről, vagy a hím a nőstény "része" lesz és már nem egy másik egyed, attól függetlenül, hogy eredetileg az volt?
Vagy azok az állatok, amik telepeket alkotnak, az egyedek összekapcsolódnak, de esetnként nem különböznek anynira az önálló alaktól, hogy leválasztva életképtelenek legyenek (mit tom én, gondolok itt például a láncos szalpákra), úgy egy egyednek számítanak, nemde? Ha igen, a sziámi ikrek mitől mások (ha mások)? Mert ott nem "a program szerint" iylenek? Ők (legyenek emberek, állatok) ha szét is választhatóak, előtte egy egyednek számítanak aztán két másiknak?
Egy magzat mikortól számít "egyednek"? Csak a születés után?
Hmm.. még mást is akartam, de aszsem elég ennyi, nem tudom, off-e, de ha nem, akkor örülnék, ha valaki (esetleg Saphira, ha erre jár) megvitatná ezeket a dolgokat

[Saphira]

"Még az egyedes kérdéssel kapcsolatban azt akarom kérdezni, hogy (mondjuk az előző kérdéseket nem gondoltam át rendesen,  de ezek már szerintem nem oylan egyértelműek a fentebb egyértelműen megfogalmazott feltételek ellenére sem) hogy például,  ha a krumplit darabokra vágjuuk, de csak pár kis darabot vágunk le, meg marad egy nagyobb "tő", akkor az az eredeti egye,d, a többi meg új, vagy a legnagyobb is új?"

Értem mire gondolsz, mondjuk én más példával írnám. Krumpli esetében ugye általában gumót ültetnek, azt lehet kettévágni, így azonban mindkét egyed új lesz, mert egyik esetben sem beszélhetünk kialakult növényről, csak egy vegetatív szervről (hiába, hogy az egyik nagyobb gumó). A sarjképzésre képes növényeknél (például eper) más a helyzet, hiszen ez esetben már egy teljes, életképes, kifejlett növényről beszélünk, amely gyökér- vagy tősarjaival "terjeszkedik", majd az új hajtások gyökerei elszakadnak az "anyától". Ez esetben körülbelül vegetatív szülő-gyerek viszonyról van szó. Ez körülbelül olyan, mintha levágnád a kezed, és a kezedből lenne egy új ember. Te ugyanúgy életben maradnál, csak lenne belőled még egy.

A baktériumoknál osztódáskor azért más a helyzet, mert a baktérium osztódásakor az élőlény külsőleg-belsőleg teljesen átalakul, feloldódik a sejtmag, keveredik, kettéválik, szétszakad. Ezek a szülő "pusztulásához" vezetnek, és mindkét létrejött egyed újnak számít, noha genetikai állományuk megegyezik (ha a szaporodás nem ivaros volt). Természetesen azért ezek nem olyan "egyedek", mint amit emberként elképzelünk - elég elvont fogalomként kell kezelni. Ugyanúgy, ahogy a faj, az egyed sem tökéletesen tiszta fogalom, csak a környezet jobb megértéséhez szükséges, de azért elég sok buktató van benne.

Ha  a tengeri csillag levágott karjából létrejövő egyed új, akkor ha a egy teljes egyed mondjuk elég, és csak a kar marad, de regenerálódik belőle egy teljes csillag, az akkor is új-e, vagy az csak oylan, mintha egy elvesztett kart regenerálna? Gondolom így is új.

Itt nem történt szaporodás. Ilyen esetben nem nagyon értelmezhető a régi-új fogalom, mert mindvégig csak egy egyed van.

A kimérizmusnál a keveredés a magasabbrendű lényeknél még embrionális stádiumban megy végbe, és talán nem is jó példa erre, de az egybeoltott növények is egy egyednek számítanak, értelemszerűen, szóval, itt mi a helyzet (pláne, hogy a genetikai állományuk is megegyezik)?

Az egybeoltott növényeket én egy egyednek számítanám (bár biztos van, aki másképp gondolkodik), mivel e növények élete szinte teljes mértékben összeforr, egymáshoz hasonulnak, alkalmazkodnak. Természetesen biztos vannak itt is átmenetek, ha mindkettő külön képes saját anyagainak előállítására, akkor beszélhetnénk akár két külön élőlényről, de egy egyedről. Egyébként genetikai állományuk valószínűleg nem egyezik meg, azért oltják őket egybe. Emellett már itt is vannak kétértelműségek, mert ilyen szempontból akár a szimbionta mikorrhizákat és az anyanövényeket is tarthatnánk egy egyednek, hiszen egymás nélkül sokszor képtelenek lennének az önálló életre, egymásra vannak utalva. Ugyanakkor mégis külön egyedekként tartjuk őket számon. Valamilyen szinten ez hasonlít az emberre: mi is körülbelül 5 kg baktériumot hordozunk a testünkön/testünkben, amelyek sokszor nélkülözhetetlen feladatot látnak el, (például K-vitamint állítanak elő a belekben) így nélkülük súlyosan megbetegednénk, akár meg is halhatnánk. Mégis általában külön kezelik őket, holott sokszor akkora szükségünk van rájuk, mint egyéb - a testbe már jobban beépült - sejtre, például izomsejtekre, ostorossejtekre. Ezért nehéz az egyedek megállapítása, mert ha nagyon kötözködni akarunk, egyikünk sem egyed, hanem mind szervezetek vagyunk.

A férjehordó halnál például, ha rákapcsolódik a hím a nőstényre, elveszti az uszonyait, szemeit, a fontosabb belső szervei és az idegrendszere is elcsökevényesedik, összekapcsolódik a vérkeringésük, és keverednek a szöveteik ahogy "összenőnek", akkor még mindig beszélhetünk-e két különálló egyedről, vagy a hím a nőstény "része" lesz és már nem egy másik egyed, attól függetlenül, hogy eredetileg az volt?

A férjehordó hal inkább parazita, mintsem egyed. A szádorgó és a galandféreg sem lesz egy az anyaállattal/növénnyel, hanem csak annak élősködője lesz.

Vagy azok az állatok, amik telepeket alkotnak, az egyedek összekapcsolódnak, de esetnként nem különböznek anynira az önálló alaktól, hogy leválasztva életképtelenek legyenek (mit tom én, gondolok itt például a láncos szalpákra), úgy egy egyednek számítanak, nemde? Ha igen, a sziámi ikrek mitől mások (ha mások)? Mert ott nem "a program szerint" iylenek? Ők (legyenek emberek, állatok) ha szét is választhatóak, előtte egy egyednek számítanak aztán két másiknak?
Egy magzat mikortól számít "egyednek"? Csak a születés után?

A telepes élőlények is alkothatnak egy egyedet. Egy egyed a moha vagy a szivacs is, mivel sejtjeiknél megindult egy kezdetleges összehangolt, szervezett működés, amely a túlélést segíti elő. Ugyanakkor a szivacsokat is darabokra törhetjük, a sejtek egyedül is képesek életben maradni, mert még megőrizték önállóságukat. Így őket is tekinthetjük egy egyednek. Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy sok kis egyed alkot egy szervezett, magasabb rendű egységet, amelyet új egyednek számíthatunk. Úgy mint az ember, a sok százezer sejtjével. Vagy mint egy osztály az iskolában. Sok tagja van, de legtöbbször egyként cselekszik.

A sziámi ikrek egy érdekes kérdés, igazából én akkor számítanám őket két egyednek, ha két agyuk van (ami nincs összenőve). Ilyenkor képesek önálló gondolkodásra, cselekvésre. Még ha egymás nélkül életképtelenek lennének is (mert mondjuk összenőtt egy létfontosságú szervük), akkor is kettőnek mondanám, hiszen a szerv pótlásával (persze ez így naiv elképzelés) külön is folytathatnák az életüket. Ugye ők külön akaratnak számítanak, csak annyiban mások, hogy két agy mozgat egy testet. Ráadásul mivel ezt egy genetikai defektus, mutáció okozza, elég nehéz megtárgyalni ilyen szinten - az ideális populáció is azért ideális, hogy könnyebben tanulmányozható legyen, ugyanakkor valójában nem is létezik. A biológiában mindig vannak kivételek, hibák, amelyekre nem húzható rá egy alap sablon - ez nem matematika.

A magzat meg a szememben a fogantatástól kezdve egyednek számít. Persze ezzel nagyon sokan nem értenek egyet,  sőt, egyesek szerint az újszülött sem egyed vagy ember, így meg is lehetne ölni... (lásd: születés utáni abortusz google-ban)
Szerintem azért külön egyed, mert már külön genetikai állománnyal rendelkezik, külön elhatárolt egység, csak még fejletlen, és szüksége van gondoskodásra.

A két agyfélteke egyszerűen asszimetrikus mind működésben, mind szerkezetileg. De a két rész igazából nem nyomják el egymást, inkább kiegészítik egymást, míg az ún. kategorikus bal agyfélteke a racionális, következtető-elemző- és beszédfunkciókért , addig  az ún. reprezentációs jobb agyfélteke az intuitivitásért, a térbeli-időbeli összefüggések felismeréséért felelős.

Valójában elnyomják egymást, a bal agyfélteke általában uralkodik a jobbon, ezért is ő a domináns.

Viszont azoknál az emebreknél, akiknél nincs normális összeköttetés a két félteke közt (van egy iylen ritka veleszületett betegség, de tudtommal régen alkalmazták a "kettéfürészelést" kísérleti kezelésként is, van itt a polcon egy könyv, ami viszonylag részletesen leírja az egyikük esetét, ha érdekel valakit, megkeresem, és bemásolom a léyneget)  szerintem sokkal érdekesebb lenne az a kísérlet. Náluk nem lennék meglepve, ha ténylegesen két tök eltérő személyiséget találnának.

Talán a Sperry-féle kísérletre gondolsz? Ők metszették át a két féltekét összekötő rostokat epilepsziás betegeknél, akiket már nem tudtak máshogy kezelni. Végül is a kezelt betegeket szinte semmiben nem gátolta a műtét, nem csökkent intelligenciájuk, nem változott személyiségük, legfeljebb fáradékonyabbak lettek. Ugyanakkor ezzel tovább kísérleteztek, és kiderült, hogy a jobb agyféltekébe jutó információk nem tudatosultak, illetve a jobb látótérbe vetített szót, majd a bal kézzel megfogott tárgyat nem tudta megnevezni (szóval mégsem voltak annyira tünetmentesek). A két félteke tehát egymástól függetlenül dolgozott, a betegek viszont nem lettek disszociatív személyiségzavarosak, mivel a bal agyfélteke legtöbb kérdésben ugyanúgy elnyomta a jobbat, ahogy a mi esetünkben.

[STM]

A kimérizmusnál a keveredés a magasabbrendű lényeknél még embrionális stádiumban megy végbe, és talán nem is jó példa erre, de az egybeoltott növények is egy egyednek számítanak, értelemszerűen, szóval, itt mi a helyzet (pláne, hogy a genetikai állományuk is megegyezik)?

Itt a zárójeles résznél még a sziámi ikrekre gondoltam, az oltást csak példának hozam fel, bár eza két külön élőlény dolog érdekes..
Mondjuk a férjehordó hal így nézve inkább szimbióta, mert végülis időnként hasznos a nősténynek a jelenléte. Bár mivel lekapcsolva csak élet- és mozgásképtelen szervhalmok, azért ez nem uyganaz mint a galandférgeknél.

Valójában elnyomják egymást, a bal agyfélteke általában uralkodik a jobbon, ezért is ő a domináns.

Az, hogy az egyik aktívabb, vagy jobban befolyásolja a másik működését, dominánsabb, szerintem (bár ezt nem tényként közlöm, csak én látom így) még mindig ugyanúgy "feladatmegosztás". Mivel anatómiailag sem rendelkeznek egyenlő lehetőségekkel, nem két egyenrangú dologból nyomja el az egyik a másikat.  Na persze, ha ezek a különbségek már eleve a fejlődő agyféltekék "dominanciaharcából" adódik, az más, de nem tudok róla, hogy így lenne. Habár ez például magyarázna azokat a balkezeseket, akiknél sok funkció máshogy oszlik meg, valamint vastagabb a kéregtest, és tudtommal ennek nincs elfogadott, konkrét oka.  
Oké, azt tudjuk, hogy valaemennyire örökölhető, és azt is hallottam, hogy hormonális hatásoktól is függ, de a dolog pontos mikéntjét, vagy a hormonális hatások okát úgy tudom, nem ismerjük.

Talán a Sperry-féle kísérletre gondolsz? Ők metszették át a két féltekét összekötő rostokat epilepsziás betegeknél, akiket már nem tudtak máshogy kezelni. Végül is a kezelt betegeket szinte semmiben nem gátolta a műtét, nem csökkent intelligenciájuk, nem változott személyiségük, legfeljebb fáradékonyabbak lettek. Ugyanakkor ezzel tovább kísérleteztek, és kiderült, hogy a jobb agyféltekébe jutó információk nem tudatosultak, illetve a jobb látótérbe vetített szót, majd a bal kézzel megfogott tárgyat nem tudta megnevezni (szóval mégsem voltak annyira tünetmentesek). A két félteke tehát egymástól függetlenül dolgozott, a betegek viszont nem lettek disszociatív személyiségzavarosak, mivel a bal agyfélteke legtöbb kérdésben ugyanúgy elnyomta a jobbat, ahogy a mi esetünkben.

Tényleg egy epilepsziás betegről votl szó, de így utána nézve a Sperry kísérletnek is, ez a bizonyos eset vagy száz évvel előbb volt, legalábbis állítólag, bár a Sperry-féle kísérletről úgy írnak, mint az első ilyen beavatkozásokról. Guillaume Duchenne nevéhez fűződik. Az eredmények hasonlóak, és egy bizonyos Kevin nevű páciensen történt elvileg a beavatkozás.

[Stance]

Az én kérdés pedig...azt csak a barátaid tudják elmondani igazán az egyik legnagyobb vicc az életben hogy
saját magamról nem tudom hogy ki vagyok,de mások viszont tudják...off vége

Destri nagyon jó példát állít, de mondjuk szerintem az utcán sétálva az emberek legtöbbje is így "érez", csak még annak sincsenek tudatában, hogy folyton másokkal foglalatoskodik.

Az a helyzet, hogy nem ismerjük magunkat. Énképünk lehet, de ahogy mondja a szó maga, az az énünk képe, nem valódi,  kialakult, formálódott, jellem, így nem lehet természetes, mivel befolyásolt, nem szabad, korlátozott. Az egész nyugat abban a kórban szenved, hogy mindig a külvilág felé kacsingat, még maguk a tudósok is. Befele soha sem néznek. A gondolkodás mára már mechanizmusunkká lett. Az elménk folyamatosan csapong. Reggel, délben, este, még amikor alszunk is, mindig működik. Aki megfigyeli tíz percig az elméjét az leírhatatlan káoszt fog találni. Soha nincs csendben. Semmitmondó hangok a fejedben, ez a szemedre egy baromi nagy hályogot képez. Nem látod azt, ami a szemed előtt van - a gondolkodás soha nem lehet jelen. A gondolkodás múlt és jövő, mindegy. A jövő a múlt, a múltbéli tapasztalataink előrevetülése, kicsit átformálódott formában, semmi több. Meglátsz egy virágot, ha gondolkodsz, már is a múltban vagy, hisz szereztél egy élményt és ezt már is a múlttá tetted. Mindig elszalasszuk a jelent, sosem vagyunk ott. Elillan a pillanat, nem éljük meg azt, mert a gondolkodás nem teszi lehetővé, hogy éljünk. Méltatlanná tetted magad a virág felé, most már az az élmény, kép fog uralkodni az elméden a virág felé, amit akkor láttál. Vagyis a múltbéli képe, élménye a virágnak. Az a virág már nincs ott a szemed előtt, az elméd éli az életed helyetted. Eszméletlen, hogy mennyire tudattalanok vagyunk. Ki nem hiszi még e leírás alapján se előbbi mondatom, próbálja csak ki magán! Sétáljon az utcán és figyeljen, próbáljon meg tudatos lenni. Jobb esetben is tizenöt lépés után elkezdünk gondolkodni... mindig kiesünk a jelenből, egy átlagos napunk tudatos állapota talán 1 százalék. A gondolkodás és a tudatosság nem fér meg egymás mellett. A gondolkodás materiális, fizikai, az agyból származik. A tudatosság transzcendens, szellemi, túl helyezkedik az elmén, annyira szűk a tere, hogy szinte nincs is. A gondolkodás mivel fizikai, egy finom anyagú 'tárgy' így nem férnek meg egymás mellett. Az elménk rabja vagyunk.
Aki megakarja tapasztalni, hogy valójában ki ő, az próbáljon meg mindig figyelni. Evés közben csak egyen, ne ítélkezzen. Fürdés közben, fűnyírás közben, séta közben, zenehallgatás közben koncentráljon, figyeljen, avagy meditáljon. Ha kiesik a figyelemből térjen vissza az itt és mostba. A tudatosság kétfelé ágazik, ahogy nő a tudatosságod a fellegekbe, úgy hatol egyre mélyebbre benned egy teljesen más dimenzióba. Pont úgy, ahogy nő egy fa - ahogy nő fel, úgy gyökerezik minél lejjebb a talajba. Így végül megtapasztalhatjuk, hogy kik is vagyunk, lehatolunk a legvégső pontunkba, megtaláljuk való önmagunk lényét, és végre nem a felszínen, az elmén éljük az életünket.
Végére még hozzáfűzve, intellektuális megértés alapján itt nem mész semmire. Mint lelehet szűrni, a gondolkodás nem teljes cselekedet, sőt, egy reakció, mindig van kiváltó oka, nem belülről jövő saját cselekedet. Valódi élményt tapasztalás során lehet csak szerezni, sehogy máshogy - próbálja ki mindenki... meditáljatok amikor csak tudtok, az élet minden pillanatában figyelni kell magunkat.


A növény magát az atmoszférát, szándékot érzékeli. A mítoszrombolókban volt egy nagyon jó rész, ahol gondolatokkal ostorozták a hazugságvizsgálóra kötött fát és mikor rossz szándékú gondolatokkal támadták, akkor kiugrott a mérő. A növények bizony is éreznek. Ha egy favágó fát megy vágni az erdőbe baltával a kezében, a fák remegnek. Ha egy vadász megölt egy állatot az erdőben, az ott élő élőlények mindegyike remegni kezd, a fűszálaktól kezdve a fákig minden. Viszont ha favágási szándék nélkül megyünk az erdőbe, lehet akár puska is a kezünkben, akkor minden természetes marad.
Mondok jobbat! Csücsüljetek egy öreg, magas fa alá, teljesen átfog a fa aurája! Megváltozik a közérzeted, szinte áthat az egész lénye, mintha láthatatlan "sugarakat" bocsátana ki magából.

[Saphira]

http://www.gyakorikerdesek.hu/fogyokurak__egyeb-kerdesek__2202923-tenyleg-mukodik-a-fenyeves-szeretnek-lefogyni-jo-megoldasnak-tunik-vagy-ha-eg

Ez vajon ide való, vagy a viccek témába?

[Zizi100]

Túlhizlalt Zetsunak képzelné valaki, aki az öreg föld héját, éppen most hízza ki.
By.: Zizi100 Toldi átdolgozás.

Amúgy ez csak azt bizonyítja, hogy a csajnak vagy semmi önkontrollja, és folyton zabál, vagy szimplán hülye, hogy nem megy ilyennel orvoshoz. Vagy mind2. (bár merem remélni, hogy kamukérdés, mert, ha tényleg vannak ilyen hülyék...)

[drszabi]

Ha havonta 15 kilót hízik, és 32 éves, és mondjuk feltesszük, hogy nem egyből lett ételfüggő, hanem mondjuk 20 éves korától, az azt jelenti, hogy most 2160 kilogramm. hmm
Szerk.: Ja meg + a kezdősúlya legyen 70 kiló, akkor 2230 kg.

[Gdat88]

A fényevés az nagyon jó, volt egy csávó aki ezt csinálta a családjával és egyik nap, megölte a feleségét és a kisgyerekét, majd kivágta a saját nyelvét.  Azóta elmegyógyintézetben van. (Amikor osztálykiránduláson ott voltunk valszeg láttam is a csávót, csak azt nem tudtam ki volt az, mert ömlesztve voltak az emberek. ) De ugye ehhez tartozott szekta is, nem csak nekiláttak nem enni.

[Aes Sedai]

Istenem az emberi hülyeségnek olyan súlyos megnyilvánulásai vannak, hogy néha egészen elképedek, hogy ezek hogyan jutottak el a felnőttkorig, ha már ennyire életképtelenek. A "fényevés" amúgy alapvetően egy szekta. Gondolom azt hiszik, hogy fotoszintetizálnak, vagy valami hasonló. Biztos növénynek hiszik magukat.

[Sabaku]

Ilyenkor gondolkodok el, hogy jó dolog-e az ilyen fejlett orvostudomány... természetes kiválasztódás luxus? Az ilyenek hoyg élték túl? Lehet ajánlíni kéne neki a Gilette-féle diértát, attól rögtön fülig érne a szája...

[gman]

Túl sok az időm és túl kevés a tennivalóm így két terepgyakorlat között, így elkezdtem elmélkedni és eszembe ötlött egy téma, ami ideillik.
Az utolsó Fenntartható fejlődés órán a tanárnő kb. negyven percig arról beszélt, hogy a nők milyen dúrva, emberhez méltatlan elnyomásban élnek mindenütt a Földön, még a mi "fejlett" nyugati társadalmunkban is. Kíváncsiságból felteszek pár kérdést:
Lányok: Elnyomottnak érzitek magatokat? Ha igen, miért?
Fiúk: Elnyomónak érzitek magatokat?
Mindenki: Mit tapasztaltok ezen témával kapcsolatban a környezetetekben?

Én pl. nem nyomok el senkit. Engem viszont k..amód képesek manipuláni a nők. Folyton olyasmibe rángatnak bele, amit nem akarok és erre csak akkor jövök rá, amikor már nyakig vagyok benne a szószban. Én vagyok elnyomva, nem ők! Ha körbenézek a környezetemben, ugyanezt látom: Van a csöndes, békeszerető férfi, aki egész nap dolgozik, hazajön, bütyköl a ház körül, hogy minden tökéletes legyen, az állatokat is ő rendezi, de ha néha kikapcsolódásképp hullarészegre issza magát, vagy késő estig kártyázik a haverokkal, akkor a másik fele odahaza rögtön széttöri a fején a merőkanalat. A nő duzzoghat, meg hisztizhet amennyit akar, mert ez neki születési előjog, de ha ő akar valamit, akkor a férfinak illik nyomban haptákba vágni magát, ha nem akar bajt. A férfi egyedül életképtelen (ha bevalljuk, ha nem, ez így van) és a nő ezt imádja kihasználni. Ez rövid húsz esztendőm tapasztalata, mifelénk így működnek a dolgok, de nyilván ebből nem illik általános következtetést levonnom, ezért érdekelne mások nézőpontja is.

[Zizi100]

[Lew]

Nem ha nem jó a kenyér kidobod és olyat veszel Ami jó !:)

1, Nem dobunk ki ételt !
2. Ha nem azt kapom a pénzemért amit ígértek/elvártam akkor miért nekem kéne alkalmazkodnom?
3. Nagyon könnyen beszélsz, hogy kidobnád a kenyeret, de tegyük fel hogy nem 100 forintokról van szó, hanem veszel egy porszívót. Ezzel a porszívóval nem lehet porszívózni. Akkor a logikád szerint ezt kidobod és ujjat veszel? hajrá....

Az az igazság hogy bedobtál egy közhelyt ami nem igaz, megmondták hogy nincs igazad és mégis foggal körömmel véded a hülyeséget.