(kicsit hiszek a Bibliában...)
A bálványimádás ellentmond az alapvető keresztény hittételeknek.
Az ősrobbanás csak egy elmélet, jelenleg nehezen bizonyítható, Ádám és Éva pedig a zsidók teremtéstörténete/mítosza. Nagyjából annyira kell komolyan venni mint a mi csodaszarvas legendánkat.
Azt még hozzátenném, hogy ha bebizonyítanák megcáfolhatatlanul az ősrobbanás "igazát", az sem zárná ki a lehetőségét Isten létezésének. Miért ne teremthette volna a világot az ősrobbanás által?
Ádám és Éva, illetve a csodaszarvas története nem említhető egy lapon, mert az egyik vallási a másik történelmi mítosz, ráadásul a csodaszarvas mondájában rendkívül sok, valódi történelmi utalás van, ha tudsz a sorok között olvasni. A történetben szereplő Dula fejedelmet például erőszeretettel kapcsolják a Dulo-nemzetséghez, amely onogur-bolgár dinasztia volt, melyekkel többször is szövetségben álltak a magyarok, egészen a szinten Dulo Kuvrat haláláig, amikor is a birodalom felbomlott és magyarok nyomultak be a területeikre (Etelközbe).
A másik név, Belár szintén a bolgárokra utal, ezzel tulajdonképpen lefestve az akkori népességi, nemzetiségi viszonyokat, és több nyom is maradt fenn, hogy a rejtélyes hetedik törzs, a kabarok (kóborok), bolgárokkal kötött szövetség volt, akik a bolgár birodalom szétesése után a Kárpát-medencébe költöztek a magyarokkal. Egyesek szerint pedig kazár lázadók voltak, akik nem akarták felvenni a zsidó vallást és kiszakadtak a kazár törzsszövetségből, illetve kun eredet is lehetséges.
Belár más gesztaírónknál felbukkanó neve, a Bereka valószínűleg úgyszintén mocsarat jelent, ahogy a meótiszi lápvidék is, ebből alakult ki a berek szó. Bár, lehet semmi köze hozzá és idegen név.
Emellett a szarvasos-hazakeresős történet elég elterjedt a turáni népeknél, főleg az ural-altáji csoportoknál. Japán mondák szerint két testvér üldözte a szarvast, a vadászat közben azonban összevesztek, mert mindkettő más irányban látta azt eltűnni. Az egyik testvér így nyugat felé megy, a másik pedig keleten kutatja tovább, és ez alatt talál rá a japán szigetekre.
A kazahsztáni madjaroknál is van egy hasonló monda: két testvér, Kudjar és Madjar veszi üldözőbe a csodaszarvast, ám közben útjukat állja az ellenség, és az egyik fivért, Kudjartot elfogják és kettéhasítják. Ez mondákban gyakran előfordul, két nép egymástól való elszakadását jelenti.
A himalájai hunzák is őriznek ehhez hasonlót, ők a szomszédos – nyelvükben és eredetükben – is rokon nagarokkal. Ugyanakkor mindketten hisznek még egy legendában, amely egy rég nyugatra szakadt testvérről szól, amely jobb hazában reménykedve elhagyta Ázsiát.
A magyarokkal állítólagosan rokon finnugor népeknél a szarvas épp ellenkezőleg, a rosszat, a szenvedést jelenti. A manysikat egy rénszarvas csalja északra, majd ott a tenger fagyos hátára ugorva köddé válik, s a nép csak ekkor jön rá, hogy a gonosz csalta el őket oda, ahonnan soha többé nem tudnak visszatérni szép hazájukba.
Ezzel szemben az Ádám és Éva történet egy teremtésmítosz, ha mindenképp magyar mondához szeretnéd hasonlítani, akkor a magyar teremtéshez hasonlítható csak, amikor is az Atyaisten megteremti a síkságokat, s annak szépítését a Boldogasszonyra és az Ördögre bízza, majd a nap fényéből és földből megalkotja az asszonyt és a férfit, s azoknak két leghűségesebb barátját, a kutyát és a lovat. Az első embert végül elnevezi Világügyelőnek, aki, miután az emberek szívét eltölti a gonoszság, bujdosásba kényszerül.
Mint kitűnik, ezek, az ember számára megmagyarázhatatlan eseményeket magyarázó történetek sokkal jobban hasonlítanak Ádám és Éva esetére, mint a történelmi mondák. Ezzel el is jutva oda, amiről egyébként ti is beszéltetek (bocs, a kicsit hosszú kitérésért), hogy mennyire hihetünk az ősrobbanás elméletben. Szerintem eleve hibás úgy feltenni a kérdést, hogy az ősrobbanás elmélet vagy a bibliai teremtésmítosz igaz-e. Egyik sem és mindkettő. Az ősrobbanás elmélete is csak egy teremtéselmélet, egy mítosz, annak a tükre, amit az emberiség mai fejlettségi szintjén a legvalószínűbbnek tart, ugyanúgy, ahogy kétezer évvel ezelőtt teljes bizonyossággal hittek a teremtés koronájában és az alsóbbrendű oldalbordában. Mindkettőben vannak igazságok, így valamilyen szinten az ősi teremtésmítoszok is „igazak”.
Ha végigkövetjük a genezist, tulajdonképpen már abban is voltak „alapvető” tudások, amelyekről ma is hasonlóan vélekedünk, és most is igaznak hisszük őket. A föld kietlen pusztasága, a vizek fölötti boltozat, és a növények majd vízi élőlények legkorábbi létrejötte (bár az a madarakat is idesorolja, ezt most nézzük el tőle). A magyar teremtésmítosz és egyéb legendák is nagyon sok mindenben tapintottak a lényegre: az embert és az egyéb élőlényeket isten „fényből és sárból” alkotja, a hegyek akkor születtek, mikor a tenger alja összeütközött a szárazfölddel stb. Vagy ott van például a délibáb monda, amely ugyan meséskörnyezetben, de szépen számot ad a délibáb keletkezéséről, és emellett egy szép szerelmes történet.
A teremtéstörténetek tehát nem teljesen elvethetők – valahol rejlik bennük igazság – de nem is teljesen igazak, belesorolva a ma hitt ősrobbanás elméletet. Ez is csak egy teremtéstörténet, lyukakkal, fekete foltokkal. Mindegyikük csak a mai kor tudományát és az emberek tudását tükrözi, és – függően a tudományos haladástól – egyre fejlettebbé, kidolgozottabbá válik. Az ősrobbanás elmélet is fejlődni fog idővel, tökéletesedik – így a mai állapotára, az evolúciós folyamatokhoz hasonlóan, nem mondhatjuk, hogy a végső állapot.
Azt még hozzátenném, hogy ha bebizonyítanák megcáfolhatatlanul az ősrobbanás "igazát", az sem zárná ki a lehetőségét Isten létezésének. Miért ne teremthette volna a világot az ősrobbanás által?
Tulajdonképpen semmi sem zárja ki Isten létezését. Ugyan én teljesen elhatárolódom a kereszténységtől, és úgy egyébként az összes vallástól, soha nem fogok olyat mondani, hogy „ez már biztosan kizárja Isten létezését”.
Az egyik ok erre az ember aprósága és tudatlansága. Itt élünk, ezen az üvegszerű kék bolygón, minden szálunk ideköt, ismerősök, barátságok, félelmek. Az egész világunkat jelenti szinte, hiába az új csillagászati felfedezések, egyre jobban ismert világegyetem. Azok csak álmok, elérhetetlen vágyak ott fenn (vagy itt körülöttünk) az űrben, amelynek olyan apró részét ismerjük, hogy butaság lenne bármiről is kijelenteni, hogy nem létezik.
Emellett szerintem Isten valami olyan erő, amit mindenki máshogy fog fel és értelmez (pont ezért vetem el a vallásokat). Márpedig, ha így van, lehet egyeseknek nem fér bele a tudományos képébe, de vannak, akik ezeket tudják egyeztetni egymással, és mondjuk valamilyen rejtélyes energiaként vagy magasabb rendű, felfoghatatlan lényként tekintenek rá – amelyet tudtommal ma egy tudomány sem tud kizárni.
Egyébként gyakorikérdéseken szoktam röhögni, és nevetséges, amit ott leír egy-két elborult. A nőket szolgálatra teremtették, az állatokat azért, hogy megegyük stb. Hülyeség az egész. Ráadásul össze akarják gyúrni a teremtéstörténetet és az evolúciót, és így is ugyanezt az eredményt kapják. Pedig, ha ezt teszik, azt kéne írniuk, hogy Isten csak egy élőlényt teremtett. Egyetlen egyet, s abból alakult ki minden más... Magyarán testvérem a amazonhangya, békességben kell élnünk, és nem vethetem rabigába, mert nem az ember szolgájának született.
Ez egy fogós kérdés. Szerintem az első, mert ha feltételezzük Isten mindenhatóságát, akkor feltételezhetjük azt is, hogy úgy teremtett meg minket, hogy azt mi sosem fogjuk megérteni.
Ez igaz, viszont, ha nem is értjük Istent, és fogalmunk sincs, hogy ki ő és mi ő, akkor a ma létező istenképek csupán az ember alkotásai. Azaz tulajdonképpen mindkét állítás igaz, egy kicsit elvont fogalomként kezelve.
gman, te mi a francról beszélsz?
Arról, hogy az egész Biblia más ókori történetekből lett összelopkodva, és a benne szereplő istenképek elég zavarosak.
Neutrínó.
Ezt most mindenki nagyon szereti hangoztatni, a gond az, hogy általában fogalmuk sincs mit takart és mi a jelentősége a felfedezésnek (nem rád értem, hanem a többségre).
Akaratosan lett ilyen hosszú, hogy a gyávák elmeneküljenek.