Ez mozgalmas álom volt... de felpezsdített.
Egy elmegyógyintézetben ébredtem, valami gumiszobába és mindenhova vérrel volt írva (
igen, meg sem lepődöm a helyszínen, ti sem gondolom). Azt hittem, be vagyok zárva, de nem, az ajtó csak kilincsre volt csukva így kimentem. Ahogy haladtam végig a folyosón kezdtem felismerni a hangokat a betegektől, az osztálytársaim voltak. Pillanatnyilag boldog voltam, végül is a napirend, a koszt és a viselkedés nem igen illett egy iskolába, amit hozzájuk tudok kötni.
(Hatás szünet következett, erre a részre nem emlékszem, szóval folytatom ahonnan ismét kapcsoltam...) kiszabadítottam párat, és elindultunk felfedezni a környéket, de nem tudtunk kijutni az épületből, az emeleten voltunk. Hallottunk valamit, olyasmit mondott egy beteg, nagyon fura, elcsukló hangon (és érdekes módon angolul, de én valami ilyesmit értettem belőle):
- 10 év után ismét tinédzserek...
- Aha, régen ettem.
Egyszóval kiéhezett elmebetegek valahogy szabadon rohangáltak, noha nem mind és nem is mindegyik volt agresszív, de nem is mindegyikkel mentünk volna el vacsorázni szívesen. Találtunk egy térképet a padlóra taposva. Vagyis nem térkép volt, inkább valami vészkijáratot ábrázoló plakát, amit manapság is felragasztanak, kiszögeznek a falra. Tudtuk, hogy hogy lehet lejutni, így már tudtuk. (
újabb hatás szünet) ... Kétségbeesetten próbáltunk kimászni az ablakon, amikor egy ajtó hangos recsegéssel és ropogással zúzódott szét. Valahogy megtaláltak. De senki nem mert ugrani és a tétovázásunknak az lett az ára, hogy minket is elkaptak. Akkor mondjuk valószínűleg csak mi éltünk már.
Valami mély verembe dobtak minket. Kétségbeesettek voltunk de utána eszünkbe jutott, hogy hoppá. Ha pince, akkor nem is vagyunk olyan messze a földszinttől, hisz alatta vagyunk, csak volt egy probléma. Őrködtek, keményen őrködtek. Viszont a pince bizonyos része szét volt már rohadva, tépve (
nyilván azok által lett megtépázva a csempe, a fapadló, akiknek nem volt sikeres a menekülési akciójuk). Újabb hatásszünet következett, már egyedül voltam. Minden hatásszünet után kevesebben voltunk de most egyedül. Valami mély gödörbe eshettem, hullákra. Fény világított meg felülről. Végre kijutottam! Átéreztem a helyzetet de elég lelombozó volt, amikor kiderült, hogy nem napfény volt hanem zseblámpa, amivel a foglyul ejtők világítottak meg a pincében.
Ritka hogy ennyi mindenre emlékszem az ilyen típusú álmaimból, de olyan mintha valami regényben vagy horrorfilmben szerepeltem volna. Kíváncsi lennék a kimaradt jelenetekre... de nem hiszem, hogy eszembe jut.
Szavazás
