Álmaid

[Leni-chan]

Akkor remélem lesz kedved.   
Hm...és ha megálmodod a jövőt? Vagy nem tudom. 

[STM]

Megálmodni a jövőt, he? Erről van egy-két sztorim, egy-egy szkeptikus, és egy-egy "természetfeletti" magyarázattal.  
Vagyis hát  magyarázatok midnekettőnél ugyanazok. A klasszikus kiegészített emlékfoszlány, vagy véletlenszerű tényleges kapcsolat, azaz a déjà vu jellegű cucc, a másik meg nyilvánvaló.

[hanii]

Bárcsak megálmodnám a jövőt és ez lenne a jövőmben!  Álmodozni lehet azért.

[Aes Sedai]

Hm...és ha megálmodod a jövőt?

Csak azt ne. xD Én már többször is megálmodtam a saját halálomat. 

[Lille17]

Nekem is.^^ Többször álmodtam, hogy megkéseltek álmomban, vagy éppen miközben valakit meg akartam menteni, velem történt valami. 

[heo]

Legalább nem érne váratlanul.
Mindenesetre eme pozitívum mellett nekem is több hátrány jut róla eszembe.

[Aes Sedai]

Nekem is.^^ Többször álmodtam, hogy megkéseltek álmomban, vagy éppen miközben valakit meg akartam menteni, velem történt valami. 

Tényleg?  Végre rokonlélek. xD Azt hittem már csak én vagyok ilyen elmeroggyant.

De nekem mindig furcsa volt. Szal, hogy ne ilyen egyértelmű dolog. Illetve összesen 3szor álmodtam erről, ebből egyszer az volt, hogy vmi magas sz*rról leestem. A másik kettő alkalommal viszont magam vállaltam a halált. Egyszer személyes okból, egyszer pedig, hogy megmentsem a világot. (De tényleg )

[hanii]

Én amúgy azt szoktam álmodni h leesek egy épület tetejéről, és akkor mindig megrázkódok.

[Lille17]

Nézzük mindennek a pozitív oldalát!  
Amikor éjnek éjjelén ezután riadtam fel, tényleg elfogott a félsz. Előjött az elemző énem, és elkezdtem latolgatni az esélyeimet a bérgyilkos ellen.^^ De utána villany fel, majd megint le, majd be az ágyba jól betakarva, és egy óráig még legalább az óra kattogását hallottam.  

[Aes Sedai]

Én sose ijedtem meg ezektől az álmoktól. Valahogy nem riadtam fel belőlük, csak úgy felébredtem, de ilyen tök nyugisan, és utána jókat gondolkodtam róla.

[Lille17]

Először rettegtem, aztán gondolkoztam, milyen taktikai módszerrel tudnám kicsináni, megsemmisíteni az ellenfelet. Utána pedig minden kis rezdülésre éberen reagáltam, ezért nem tudtam az óra kattogása miatt sem elaludni. 
Azóta nekem is poén rágondolni, de akkor nagyon komolyan vettem.^^

[STM]

A zuhanást én úgy szoktam megálmodni, hogy repülök, aztán megijedek, hog nem megy, vagy rájövök, hogy álmodom (ettől ne krédezzétek mirét esek le), vagy csak simán nem megy továbbn, és elkezdek botladozni, leesek egy darabig, megtartom magam, aztán még köszködök, mert repülni vicces, és oylan úszás szerű lökésekkel feljebb emelkedem, de ha nem fiygelek rá, vagy nem próbálálkozom elég erősen, akkor közben sülyledek. Időnként közben egy-egy nagyobb szakazst is zuhanok, de úgy ahogy midnig siekrül fentmaradnom, és ideig-óráig flejebb küzdneem magam. Aztán vagy máshogy alakul az álom, vagy felébredek.

Leesni sehonnan nem szoktam.

[Kallen]

Kiskoromban ha rosszat álmodtam, mindig felkeltem, de azért mert nagyon ki kellett mennem És galériaágyam volt, ezért megpróbáltam a lehető leghalkabban lemászni, és mindig háromszor körülnéztem, hogy honnan jön a szellem vagy a zombi. Miután végeztem pucoltam vissza az ágyba és bebújtam a takaró alá. Valamiért mindig azt hittem, hogy létezik egy olyan szörny, amelyik megesz, ha nem alszok. ^^"

[STM]

Szegény kislány, ilyen terrorban elaludni... és ha nem sikerül, csak fokozódik
Én az ágyból nem mertem kimászni, vagy lelógatni a lábam.,.. de ott viszont biztonságban érzetme magam nagyjából.. hmm.. na jó, bevallom, néha, ha éjszaka oylan hangulatom van, még mindig feszélyez, ha csak úgy járkálnom kell a sötétben

Vagyis annyira nem jellemző, és mostanában nem emlékszem, hogy lett volna iylen, de mlékszem, hogy azért volt az utobbi pár évben... meg valamikor asszem nem oylan régen is.

[A-chan]

jéé szóval akkor ez nem csak én dedós hülyeségem 
kiskoromban azt hittem, hogy van valami, a padló feletti 10-15 centis közegben, ami éjjel, ha lelépek az ágyról megharaphatja a lábam vagy valami módon ártani tud nekem, úgyhogy sötétben nem mertem mászkálni... bár, amikor nagyon - tényleg NAGYON ki kellett mennem, akkor képes voltam végigmászni az ágyamon, onnan át az asztalra, az asztalról meg a szekrény szélére lépve elértem a villanykapcsolót... legalább feltaláltam magam
pár évvel ez a tehnika előtt meg olyan szinten féltem a sötétben, hogy soha, semmimet nem mertem kidugni a takaró alól, nehogy rámtaláljon valami szörny
és amit STM mond, a a sötétben egyedül történő mászkálás engem is van amikor feszélyez