Kicsit elharapóztak itt az érzelmek.
Na, rizibizi-chan, örülhetsz majd a két oldalas védőbeszédemnek.
Royalíty:
Szerintem felesleges kettejüket hasonlítgatnod. Úgy sem tudja eldönteni senki, hogy ki szenvedett többet. És nem is lehet.
Szerinted Naruto, valaki más szerint Sasuke. Mindez attól függ, ki melyikük sorsát viselné el nehezebben.
„Sasuke:jó életkörülmény , kedves báty , okos család ,jó rangban álló apuka akire fellehetett nézni, kedves emberek akik körbeveszik és szivesen beszélgetnek vele. én szerintem ez arany élet:S emellet testvére segített neki párszor, jó tanuló és már a lányok már akkor is folyatták utána a nyáluk.”
Ehhez hozzátenném, hogy ekkoriban Sasukétől is tartottak az emberek. Talán valamelyik visszaemlékezéses fejezetben volt, hogy az ő háta mögött is ugyanúgy összesúgtak a gyerekek. (Vagy már csak én keverem egy másik mangával?
)
Aztán ott volt az apja is, akit körülbelül nem is érdekelt, hogy van még egy fia. Örök másodiknak lenni is kellemetlen.
Ezt csupán azért írom, hogy megpróbáljam bemutatni; az élet nem egy fényes, egyenes ösvény. Vannak rajta buktatók, árnyak és éles kanyarok. Pusztán amiatt, hogy valaki jó életkörülmények között él, van egy kedves bátyja és okos családja, nem biztos, hogy folyamatosan boldog is.
Sasuke és Naruto élete egyébként is merőben más.
Naruto magányosságban nőtt fel. Végigjárt egy hosszú folyamatot, amely más következményeket és tetteket hozott maga után. A magány kialakulása és átélése leggyakrabban nem hirtelenjövő, hanem lassú folyamat, amely szintén sok lehetőséget kínál az embernek. Narutot is éppúgy formálta a múltja, ahogyan Sasukét - csak jobb irányba. Meggyőződésem, hogy más esetben, egy teljesen különböző Narutová vált volna. Így azonban – a hosszú egyedüllét megtapasztalása után - megtanulta mindennél jobban értékelni a barátságot. Nem hiába tesz meg bármit annak megőrzéséért, illetve megmentéséért.
Sasuke esetében azonban az életében bekövetkező éles fájdalom gyorsan és hirtelen jött, szinte a semmiből bukkant fel. Pillanatok alatt rombolta le az eddig gondosan ápolgatott idilli képet, amelyre Sasuke egész jövőjének alapját építette. A halál testközeli megtapasztalása ilyen korú gyerekeknél súlyos lelki traumát, válságot idéz elő. (Erre van pár példám.)
Ilyen nyomás alatt pedig az ember könnyen hozhat meggondolatlan döntést – jelen esetben a bosszút – amelyben annyira elmerülhet, hogy később már nem tud kitörni belőle.
Egyébként sem hiszem, hogy Sasuke évődését a magány okozta volna. Mindig úgy hittem, ő jól viseli az egyedüllétet, sőt már-már keresi is – amit egyébként én teljes mértékben megértek.
Igazából több lehetőség is lehet, miért utasított el sok mindenkit.
Talán nem is akarta – vagy nem tudta – pótolni azokat, akiket elvesztett. Persze ez így nagyon sarkított, mert bármi elvesztése után lehet új barátokat szerezni. De sok embernél előfordul az ilyen. Elvégre legtöbb ember édesanyja halála után soha nem fogadja el a mostohát sem anyának. Tudom, rossz példa, hiszen itt barátokról van szó, de más nem jutott eszembe.
Lehet az is, hogy egyszerűen félt attól, ha megszereti ezeket az embereket, nem tud majd szembenézni azzal, ha őket is el kell veszíteni.
Aztán meg ott van az is, hogy simán antiszociális lett az őt ért trauma miatt.
Bárhogy is, Naruto és Sasuke már csak azért sem hasonlítható össze, mert Naruto véget tudott vetni a szenvedésnek. Ő kitörhetett a magányból, elfogadtathatta magát a falubeliekkel. Sasuke viszont nem hozhatta vissza a családját, a benne érlelődő bosszú pedig felemésztette. Nem mondom, hogy egyetértek vele, de megértem. És nem csak őt, Narutot is egyaránt.
Azokhoz pedig, akik kisebbíteni vagy vitázni akarnak bármelyikük szenvedésein, Oscar Wilde szavaival fordulnék:
„Mindig van valami nevetséges azok fájdalmában, akiket nem szeretünk.”
Szavazás
