Uchiha Sasuke az én szemszögemből, Nayu kérésére:
Sasuke igazából az az egyetlen karakter, akit előbb kedveltem majd megutáltam.
Sasuke még a part1 ben szimpatikus karater. Tetszett a laza stilusa, h semmibe vette azokat a tulságosan nyomuló szánalmas lányokat, mint Sakura vagy Ino. Ő tényleg erősnek és tehetségesnek tünt, és lassan kezdet megnyilni a többiek előtt. Jó volt látni őt és Narut egymás vállán, amikor edzettek. Egyre szimpatikusabb volt. Viszont mivel érző ember vagyok
, nagyon szántam narutot, h neki, főleg a chunin vizsga után csak egy perverz Ebisu jutott Kakashi helyett. Eléggé zavart itt már Sasuke stilusa, az h hálátlan és tiszteletlen volt egy olyan személy iránt, aki a csillagokig emelte. Korosztálya legerősebbje lett. A gaara-s fight alatt, amikor megemlitette, h nem szeretné látni megint a szerettei elvesztését, és h feláldozná az életét a barátaiért, nagyon pozitivnak éreztem, és kedveltem is. Persze a kicsinyes féltékenység és az egóján keletkezett seb már kezdte megrontani a személyiségét. Irigy volt, sőt lehet h nem is irigy, inkább az zavarta, h Naruto behozta. Ez már az egójára volt irva, és innentől már negativ karakternek kezdtem érezni. Ez a tetőn lévő csata is bizonyitja.
Ez előtt ugyebár volt az itachival való találkozás. Nagyon pozotiv dolog volt az, h elsősorban narutot akarta megvédeni és nem a bosszujának élt. Ekkor emberséget tulajdonitottam neki, mert nem csak a bosszunak élt, mert ez volt a logikus.
Az h elhagyta a barátait, azt nem értettem meg. Én biztos nem ezt tettem volna, kötelékek nélkül, csak a bosszunak élni, ez a leg logikátlanabb döntés mait hozhatott. A végzet völgyében lévő csata alatt, azt hittem naruto megtudja állitani. Amikor a barátságról beszéltek, akkor nagyon reméltem, h happy end lesz.
De a visszaemlékezés már sejtette h ez esélytelen. Látszott h a bátyó mindennél, de mindennél fontosabb volt neki. Én azt vallom, h a testvéri szeretet elszakithatatlan, igy nem akartam elhinni h képes gyülölni a testvérét vagy képes lenne megölni.
Sose hittem, h ha képes elmenni Orochimaruhoz, oda adná a testét, ez csak rizsa volt, és igazam lett. De azt nagyon kis suttyó viselkedésnek éreztem, h mivel tudta h nem kap semmi verést a szájáért, gátlástalanul kihasználta, tiszteletlen volt. Amit Kabuto is megjegyzett. Gyávának gondolom, h egy haldoklóra támadt csak rá, és itt uszott el bennem a dolog. Az h a barátait elakarta pusztitani, az se pozitivan hatott rám. Ez már nagyon negativ karakternek tüntette fel, aki ráadásul becstelen is.
Pozitiv volt az számomra, h többnyire megmaradt a régi önmagának, nem gyilkolászott értelmetlenül, sőt az sokat nyomott a latba h elengedte a foglyokat. Miután megalapitotta a Hebit, és Itachi után ment, az teljesen logikus volt, hiszen ezért áldozott fel mindent.
Sasját fanatizmusom hibája is egy cseppet, h nagyon haragudtam rá, mikor megölte Deidarát. De itt is látszott, h mennyire cinikus, semmibe veszi az ellenfeleit, az meg h szánalomból deaktiválta a sharingant, nem csak Deidarát bosszantotta fel. Itt már nagyon érett ez az utálat.
Maga a hálátlanság, és közömbösség, amit a Hebi felé forditott, az idegesitő volt, mikor a többiek éppenhogy érte harcoltak.
Ezekután nemsokkal jött az Itachi fight, ami ugye az elképzelésem szerint alakult, br meglepett a szemlopós dolog, és egy darabig elhittem, de nem számitottam a halálára. Nagyon rosszul esett a dolog, mert Itachit mindig is jó karakternek gondoltam, sose volt kegyetlen, és Narutoval való beszélgetése is erre utalt. Miután meghalt, dühös voltam Sasukéra, de ez már ismét az én fanatizmusom hibája, de nem csaka kedvenc szereplőim miatt utáltam meg.
Madara utánna jól összekeverte a dolgokat, de ekkor igazán Itachi hatalmas áldozata nyügözött le. Ami ezekután történt az szintén zavaro volt – az MS. Megkapta a legerősebb fegyvereket, ingyen, a semmiért, és ezekután még arra se volt képes, h Itachi áldozatának eleget tegyen. Ehelyett alakarta pusztitani azt a Konohát, amiért a Bátya az egész klánt kiirtotta. Ez az un Nagyobb jóért cselekedett, ami szintén növelte az Itachival szembeni fanatizmusomat, és rontotta Sasukét a szememben. Mégha hamis bosszut is kergetett, nem lett volna szabad igy semmibe venni egy ekkora áldozatot. Ezzel gyakorlatilag árulóvá vált, és pökhendi, arrogáns gyereknek tünt, aki nem birja elfogadni a tényeket, és a saját eleve hibás módszerével akart ujabb bosszut állni. Ekkor látszott rajta h célt keres az életében, mert cél nélkül fölösleges élnie. Nem hiszem, h vissza tért volna Konohába, az igazság tudta nélkül, de ez nem is lett volna baj.
Az akatsukiba való bellása, és a Hachibi elleni támadás engem speciel nem zavart. DE lehet azért, mert kapta a magáét, az arroganciájáért cserébe kudarcot kapott, ami látszott rajta, h nem esik jól. Egy apró csorba volt az egójában. Az a felgma köhintés, amikor Zetsu megjegyezte h Naruto talán erősebb, szintén felsőbrendüség érzést mutat. Egyszerüen már annyira nem volt szimpatikus, h már fájó volt: arrogáns, flegma, nárcisztikus és cinikus viselkedés, ami engem a való életben is kikészit. Játszotta a császárt, az istent. Normális ember nem megy el egy országba, ahol 5 kage és 10 kisérő van tele testőrökkel, hacsak nincs elszállva magától, már pedig ő nem sokat gondolkozott a dolgon.
A kage találkozón ismét megmutatkozott, h mennyire hálátlan tipus. Ahelyett h egy köszönömöt mondott, amikor megmentették ujra az irháját, kijelentette h nem kell segitség neki.
Röviden ezek a tulajdonságok – a felgmaság, a hálátlanság vagy a tiszteletlenség, az arrogancia, a cinikusság-, ezek azok, amiktől a való életben is elszáll az agyam. Egyszerüen nem birom elviselni az ilyen emberek közelségét. És neki volt választása is, de hibát hibára halmozott. Attól h elvesztetted a családodat, ami egy tragédia elismerem, attól még nem vagy jogosult arra h kigunyolj másokat vagy lenézz.