Én

[Zemori]

Schopenhauer szerint azzal, ha jót teszünk valakivel, és kellemes érzés fog el minket, valójából önzően cselekedtünk. Mert ezért a jóérzésért is cselekszünk a segítéssel... természetesen én is segítek, de válogatok is. Ez olyan mintha eldönteném ki haljon éhen ma ??? ;D Durva, de a piától bűzlő egyéneknek azért már mégse. Viszont olyankor ha azt hallom,h "Éhes vagyok" egyszerűen szégyellném magam magam előtt, ha nem vennék valamit enni. Két zsemle és fél liter tej csodákra képes.

Szeretek segíteni, de ezzel mocsok módon magamat is szeretem mégjobban. Lehet,h ez nem érthető sokaknak... :-[ Ha viccből egóskodom itthon, vagy páran itt az oldalon, ugye:D az nem gáz, de az emberi önzőségtől kiborulok.
És ez már más, mint amiről feljebb beszéltem. Amikor valaki a segítkezést nagydobra veri azáltal, hogy hirdeti,h ő mennyit és kinek...az olyan embertől felfordul a gyomrom.

Kezdek személyes lenni és hosszú... hűhű...
ömm mindjárt abbahagyom :-X

Szeretem a kutyám dögönyözni:D (simikélni és nyúúúúzni és ezt ő is szereti )
ennyi:D

[Chakra]

Utálom ha egy hivatalban az egy órával utánnam érkező fél órával előttem megy be az adott irodába.

Ja, és utálom azt a kb. 80-100.000 munkautalványt amit a múlt héten át kellett néznünk 2 munaktársammal.

[Handy]

Én már elmondtam, honnan van a nevem, de magamról nemigen írtam még...

Elég visszahúzódós fajta vagyok, és elég gyanakvó. Régebben az volt a mániám, hogy minden ember gyanús volt, és a buszon attól féltem hogy kilopnak vagy ilyesmi. Amikor egy mellettem ülő ember a székre rakta a kezét, közel a zsebemhez egész úton magamba káromkodtam, meg ilyedeztem, hogy nehogy kilopjon meg stb... Utálok középpontban lenni, inkább visszahúzódos vagyok, de azt se szeretem, ha elhanyagolnak. Leggtöbbször nem mondom ki, amire gondolok, inkább azt mondom, amit szeretnének hallani az emberek, mert nem szeretem a konfliktusokat, ezért néha a személyes véleményemet is megváltoztatom. Tudom, ez nem éppen jó szokás, de elég nyuszi és hallgatag vagyok. Bár ez a fórumon enm látszik meg, de érthetőbb, hogy itt bátrabb vagyok, mert nincsen nagyon következménye. Csak így sajnos nem gyakorlom az emberekkel a kapcsolatfelvételt, de ezért is szeretek jobban gépezni, mert bárkivel ismerkedhetek, és semmi következménye nincsen, és bátrabb is vagyok interneten. Ismerkedéssel is úgy állok, hogy addig várok, amíg nem jön oda hozzám valaki. Amikor elsős voltam egészen addig gubbasztottam egyedül a padon, amíg oda nem jöttek hozzám barátkozni... Nagyon sokat szoktam elmélkedni pl. a buszon a lét fontos dolgairól, de szeretem is ezt. Mivel busszal megyek suliba meg onnan haza is, és végállomástól végállomásig elég sok időm van, de addig elvagyok magammal, ezért se szeretem, ha egyik osztály társam velem jön haza, mert úgy nem tudok a gondolataimba mélyedni, amit sajnos kevésszer tehetek meg... Elég lelkizős is vagyok. Meg félek az emberektől is, túl gyanakvó vagyok velük szemben... Hogyha pl. valakit kiközösítenek (sok ilyen volt az osztályban) de én elítélem ezt enm szoktam hangoztatni, hanem énis a kikösösítőkhöz csatlakozom, hogy velem ne történjen meg ez, és ne ítéljenek el. Sajnos sokszor megváltoztatoma véleményemet, mert engem angyonis érdekel, hogy mit gondolnak rólam. Sajnos... Ezért ha többen csúfolnak egy másik személyt, lehet, hogy elítélem, de attól függetlenül énis csúfolni kezdem... Nem szeretek kiszakadni a "csapatból", mert nem szeretem a magányt, ha társaságban vagyok. Hogyha pl. vkire nagyon mérges vagyok, akkor csak a gondolataimban szoktam hozzávágni mindenféle szavakat. Nem igazán tudom megvédeni magamat, ha csúfolnak. Meg van egy barátnőm, aki elég fura természettel van megáldva, de én nem tudom otthagyni. Pl. ha vmi olyat kell megcsinálnia, amit nem szeretne, és hozzá beszélnek, akkor úgy tesz, mintha nem hallaná. Én szinte csodáltam ezért, mert akárhányszor próbáltam ezt megcsinálni, egyszerűen nem tudott nem érdekelni, hogy engem szólítanak. A rosz szokásaimról annyit, hogy elég önző vagyok, és ha van olyan személy, aki még nállam is visszahúzódóbb, vagy félénkebb, akkor afelett úgymond "uralkodni" akarok. Sajnos elég utánzós is vagyok, talán nincs elég fantáziám, de szoktam ötleteket lopni, pl. rajzolásnál, egy oldal készítésénél, stb... És sajnos nem tudok visszaszólni, ha sértegetnek, mert talán gyáva vagyok hozzá, vagy nem jutnak eszembe a megfelelő szavak, csak később, de akkor csak gondolatban szólok vissza. Jah, és nagyon lusta vagyok, csak sajnos nem élhetek így, mert akkor jobabn elhízom, és mint már írtam, engem nagyon is érdekel az emberek véleménye. Talán azért is, mert énis megnézek minenkit, aki nem úgy vieslkedik/öltözködik/stb. ahogy más emberek, és azt hiszem, hogy mások is ilyenek, ezért én nem akarok különböző lenni, nem akarok feltűnést kelteni. Az lenne a legjobb, ha beleolvashatnék a környezetbe, hogy senki se vegyen észre. Legtöbbször a gondolataimmal játszadozok, lehetetlen ötletekkel, álmokkal, és mindig más szeretnék lenni... Versengeni is szeretek, de ha vesztésre állok, akkor inkább kiszállok, minthogy eltűrjem a vereséget, amit nagyon utálok. Valamivel mindig le kell foglalnom magam, ha pl. zenét hallgatok, akkor rágom a körmömet, vagy rágózok, vagy valamilyen kis tárgyat rágcsálok (pl. gémkapocs egy letörött része), vagy akármivel le kell foglalnom magamat, mert egyhelyben ülni nem tudok... Papírt is szoktam tépkedni, de azt apám nagyon nem szereti...

Nah, most ennyi jutott eszembe.  Szal arra akartam kilyukadni, hogy teljesen más vagyok, mint ahogy a fórumon mutatni szoktmam magamat... És szeretek sokat írni. Szerettem volna író lenni, de sajnos elég lusta vagyok hozzá, és a gondolataim mindig gyorsabbak, mint ahogy le tudnám írni, és elég nagy erőt kell belefektetni egy írásba. Ezért sajna hanyagolni szoktam, pedig imádok arni, mint ahogy itt is láthatjátok.    Ja, és szeretem ha megdicsérnek, és azért a versenyszellem is bennem van, szal ha vki olyannal van dolgom, aki közeli szinten áll hozzám, azzal felveszem a versenyt. Pl. egy baráti kapcsolatnál az egyik fél kicsit "uralkodik" a másikon, vagy sokmindent jobabn tud nálla. és utálom, ha belevágnak a szavamba, de én képtelen vagyok mások szavába belevágni, és nem szoktam annyira leszólni az illetőt sem, csak megvérom, amíg befejezi a mondandóját, de ekkor más szokott elkedeni egy ujabbat. és utálom, ha vkit nem érdekel, amit mondok, és ezt a tudtomra is hozza. én próbálok legtöbbször az emberek kedvébe járni, hogy ne gondoljanak rosszat rólam, de ez inkább csak szóban igaz, de akivel pl. "versengek", annak egy dicsérő szót sem próbálok mondani, mert akkor az ő EGO-ját növeli, de ez velem szemben is így van, de én azért örülnék pár dicsérő szónak.  :-X
Bocsi, hogy még írtam, de tökre jólesik ezeket leírni, meg talán nem ismertek félre, amiről itt a fórumon művelek.  :-X
és oan szép nézni ezt a sok írást!!!  :hiperaktiv:

[Husi Dusi Puszi Nyuszi]

13 éves barcsi lány vok. Szeretem az életet, imádom az állatokat, nagyon sokat köszönhetek nekik. Leginkább a szabadidőmben a barátaimmal lógok, elítélem azokat az embereket, akik az idejük nagy részét a számítógép előtt töltik és teljesen megfeledkeznek az igazi kapcsolatokról, amik az életben számítanak. Nem azt mondom, hogy én nem ülök a géphez, de az nagyon ritka, s ez igazából nagyban függ a rossz kapcsolattól, amiért néha rossz a gép. De igazából örülök ennek, mert úgy sejtem, hogy teljesen bolonddá tenne az internet és azokhoz tartoznék, akiket elítélek. Néha bosszankodok, mert innen kéne megszereznem az információkat, amik valójában érdekelnek és a tévében nem adnak róla műsort.
Hajam vörös színű, enyhe hullámmal, szemem zöld. Magas vagyok a többiekhez képest, sokan azt mondják. De én nem látom magam annak és valójában nem is foglalkoztat.
Azt mondják, hogy szerény vagyok, talán azért, mert teljesen másképp viselkedek az iskolában, mint otthon. Otthon feltudok szabadulni, merek az lenni, aki valójában vagyok és őszintén remélem, hogy a szüleim nagy ívben támogatják ezt. Mert én ezt vettem ki a viselkedésükből. Örülök annak, hogy elfogadnak és szeretnek olyannak, amilyen vagyok.
Azért ez a nevem, mert szerintem különleges és nem hiszem, hogy találnák hozzá hasonlítót

[kronosz7]

Szeretem a kutyám dögönyözni:D (simikélni és nyúúúúzni és ezt ő is szereti )
ennyi:D

Ezt tudtam rolad , sajna nekem nincs kutyamde en is imadom az allatokat pl tesom kutyajat es öt kifejezetten imadom oan emberbarat tipus a kis vakarcs . Viszont utalom az oan kutyakat amik mindenert ugatnak nem szeretem ha összevissza hangoskodnak.

[Zemori]

Viszont utalom az oan kutyakat amik mindenert ugatnak nem szeretem ha összevissza hangoskodnak.

Hát tényleg nem jó, ha túl beszédes:D Mondjuk, amikor néha hajnalban is msn-ezek és vmikor négykor a szoba közepén megszólál gigavékony hangerővel...azt nem szeretem...
De imádom nézni a szemeit, amikor dünnyögök neki, beszélek hozzá. Annyira látszik,h meg akarja érteniii:D

[Dei]

lássuk csak...mit nem szeretek...nem szeretem az iskolát...de gondolom azt senki se szereti, hmm
és mit szeretek...megvan...szeretem a mondataim végére oda biggyeszteni azt hogy "hmm"...hehe

[Zemori]

hmm... nem rossz:D

Én szeretem a sulit:D A gimit pl nagyon:D De a fősuli uncsi...hmmm ( )

[Gk]

hát hiába...be kell ismerni, hogy szeretem a jó emlékeket és szeretek úgy istenigazán nosztalgiázni...
beleélni magam a múltba és különfalyta korszakokba...imádom a kellemes korszakaimat és be kell vallanom azt is, hogy sajna a gimiben-tudom, tudom, suli!-de akkor is szép emlékek fűznek, majdd 9-be és 10-be, amikor ugyan meghúztak fizikából, de nagyon jó korszakaim voltak...

[Zemori]

Szeretek fórumozni:D
mondtam már?

[Zemori]

Hogyan? hűtőajtó? duma topicba fejtsd ki!

Szeretem a kertben az árvácskákat mesterségesen beporozni! Nagyon funny:D

[Róka]

Handy!

Régen én is ilyen voltam (nagyjából), de aztán ez megváltozott. Nagyon sokat foglalkoztam azzal, hogy az emberek mit gondolnak rólam (ez az önbizalomhiányomnak is köszönhető volt), féltem az emberekhez oda menni (teszem azt, segítséget kérni egy üzletben például). Nagyon zárkózott voltam, és még mindig az vagyok, ám már sokkal nyíltabb, mint régebben. Az önbizalomhiányom attól a naptól kezdve kezdett elpárologni, mikor ráleltem a mostani barátaimra abban a táborban. Most már nem törődöm azzal, hogy az emberek mit fognak szólni, ha ezt vagy azt teszem, stb. Oda merek menni bárkihez. Erre a többiek rácsodálkoznak, mert ők azt mondják, ők nem mernék megtenni azt, amit én. Szembeszállni másokkal, ha azok (szóban) bántják őket, nem törődni azzal, mit gondolnak róluk mások. Én tudom, hogy nehéz, de hidd el, ha megpróbálsz kiállni magadért, az elveidért, a véleményedért, sokkal jobban fogod érezni magad. Tudom, hogy félsz attól, hogy esetleg kiközösítenek, de... Megéri? Számítanak neked valamit azok az emberek? (Ha igen, akkor bocs, nem szóltam... :-X )

[Ayaka]

Régebben én is sokat törődtem mások véleményével, és én sem mertem megmondani a véleményem, ha az különbözött a többiekétől. A régi osztályom elég sok embert kiközösített és nem akartam közéjük tartozni. Elég bátortalan voltam, én sem mentem oda emberekhez ismerkedni, barátkozni. A mostani osztályom viszont teljesen más. 3 éve vagyunk egy osztály és mindenki mindenkivel jóban van, és nincs olyan ember akit valaki bántana, vagy csúfolna. Egy ilyen közösségben bárki felbátorodna, hát még én...   Bárkinek megmondom, a véleményem, és nem változtatom meg mások kedvéért (kivéve ha olyasmiről van szó amiben télleg igaza van, ilyenkor elismerem vereségem, bocsánatot kérek :-[ ). Kifejezettem jól érzem magam, ha eltér a véleményem másokétól.
Handy: Amúgy egyáltalán ne félj másokat dícsérni, hisz egy apró dícséret mindenkinek jól esik, és szorosabbá teheted vele a baráti kapcsolataidat, mert látják, hogy figyelsz rájuk. És sztem inkább legyen egy olyan barátnőd aki igazán ismer, és szeret, mint sok olyan akik másnak látnak, mint ami valójában vagy.

[Gk]

én nem törődöm mások véleményével és senkinek nem fogok megfelelni! Akinek nem tetszik, hogy élek, az úgy járt! Nem érdekel különösképpen semmi és nincsenek barátaim...de nem is hiányoznak! Régebben voltak, de
elköltöztek vagy meghaltak...azóta nem foglalkozom az élettel és lexarok mindent...a tanulást, a haverokat...
csupáncsak élvezem az életet...foci, Juventus, számítógép, kocogás + egyebek...
velem nem bas*ott ki az élet annyira, mint egy Afrikai kisgyerekkel, velem csak annyiban bas*ott ki, hogy elszakította a jó kapcsolataimat...
Keresem a nálam idősebbek társaságát (Gondolj egy 30-as 40-es éveiben forgó emberre!)
és szeretek velük beszélgetni és olyan visszajelzéseket aptam vissza, hogy ők is velem...
a sok könyv és egyéb kúltúrális tényező jó sokban megváltoztatta az emberekhez való hozzáállásomat a kommunikációban...mindíg megfogalmazom magam és vitatkozni is szeretek...
szeretek érveket és ellenérveket állítani, ami nagyban kapcsolatban van a kérdéseim keresésére és magára az érdeklődési körömre...én nem vagyok őszinte ember, sem pedig egyenes, de nem vagyok hazug sem és realistának sem nevezném magam...a saját dolgaimban csak azt mondom, ami az adott állapotban a megfelelő... ebben főleg arra célzok, hogyha csináltam valami baromságot, nem fogom az őszinteség kedvéért megmondani a szüleimnek, holott tudom, hogy ők lennének az utolsók a földön, akik bármilyen hibám miatt megütnének...
Persze a lelkiismeret bennem is ottvan, nem vagyok érzéketlen, mégis egy könnyed gondolattal el tudom nyomni a lelkiismeretemet, amiért hálás vagyok magamnak...
Sok helyzetben cselekszem és ezért megfontolttá nevelt az élet...eddig...nemhagyom, hogy az utcán szembe jövő ember rákényszerítsen, hogy kikerüljem...ha én megyek egy haladó sávban, akkor kerüljön ki ő...az sem zavar, ha belém jön! Tudatom magammal, hogy nem az én hibám és volt már rá példa, hogy egy öreg bácsi kiállt mellettem...
Nem vagyok rá büszke, de már ilyen is történt...
Ha valaki közeledni próbál felém és ezt észreveszem általában segítek, hogy ne kelljen erőlködnie a páciensnek...úgy gondolom ezzel megkönnyítek néhány kellemetlen problémát számára...
és olyan is volt már hogy koncerten megfogtam egy lány fenekét, az meg vissza mosolygott rám, amin nagyon meglepődtem...egy rendes lány rendes reakciója egy hangos: Kur*a anyád lett volna...
Nem vagyok perverz, csak mint említettem élvezem az életet...
a haverokkal csak néha lógok...ha lógok akkor is keveset, de igaz akkor nagyon durva...
énsem szeretem a bunkó embereket, ahogy senki más...segítőkész vagyok!
Zenében mindent meghallgatok, csak a japán openingeket nem! meg a kínai zenét...jó, igaz van néhány jó, de a többségüket elpörgetem...amúgy operától kezdve a rokkkkon át a hip hop-ig minden jöhet!
a harcművészetek és a legtöbb sport is leköt...és minden sportoló embert meg tudok érteni...akármilyen a rajongási köre...tehát csak a röplabdával vagyok úgy, hogy hogy lehet ezt szeretni...(bocs)
Szeretek sakkozni...ping-pongozni és Guines Rekordokat dönteni...bár ezek többnyire csak kísérletek...
A csúfolódásról nincs véleményem, aki csúfol és jól érzi magát az beteg!
A segítőkészben még az is, hogy adakoztam a Tsunami áldozatainak és csak annyitt, hogy amennyit a világ adott nekik egy egész Apartmanvilágot fullosan meglehetett volna építeni, ha a sok bunkó paraszt nem sikkasztja el a rászánt pénzt...
<Ez a rész törölve. Lásd lent! - Moderátor>
megértő vagyok sőt szeretem, ha más kiönti nekem a lelkét és tudok rajta segíteni...a tanácsosztogatás szvsz veszélyes dolog! Csak fontos tapasztalat után szoktam...
a metakommunikációt nem tartom annyira fontosnak, demivel imádom az Olaszokat, megtanultam...
a mimikát megvetem...útálom a reál tantárgyakat, de szeretek önéletrajzot írni...

Moderátor: A politikát lehetőleg hanyagoljuk!

[kowi]

Hát én most leszek szeptemberben 15, zöld szemű, barna hajú "kisgizda" vok  letem értelmét a Chelsea-ben látom, hogy szurkoljak nekik az utolsó pillanatig!!! Nagy álmom, hogy egyszer kijutok a Stamford Bridge-re, de asszem ez csak álom marad...

A nevemnek azért választottam a kowit, mert ez a becenevem... mivel kovács a vezetéknevem, onnan lettem kovi, de én megszuperturbóztam, és lett kowi. KB ennyi az én storym! :-[