Seva :O Én elképzeltelek vagy 175-180 centisnek
samdavot meg 185-nek... (az a 20 centi ide vagy oda...
)
Megj.: Rajtad a sor A-chan a.k.a. Anna.
Végre volt egy "kis" időm, és összehoztam...
Tessék…
A nevemet eleget emlegették itt az emberek, úgyhogy akit érdekelt, már megjegyezhette. Nem szépség és jelentés miatt választották, hanem mert így hívták anyu nagymamáját is. Állítólag ha fiú lettem volna, akkor most Mátyásnak hívnának, a dédapám után.
Kiskoromban egy könyvtárórán a neveket tárgyaltuk ki, és persze, mint minden gyerek, én is kíváncsi voltam a jelentésére és eredetére, így megkérdeztem. A kegyelem, könyörület, báj, kecsesség és kedvesség hallatára a fél osztály nevetésben tört ki, mondván, ezek rám egyáltalán nem jellemzőek (elsősorban gondoltak itt a bájra és a kecsességre). Ez egy dolog volt a sok közül, ami a mostani természetemet kialakította.
Eléggé összetett személyiségem van: félénk vagyok, önbizalomhiányos, hiába tudom, hogy igazam van, ha nem ismerem eléggé az másikat, nem biztos, hogy ki merem mondani a véleményem. Viszont ha már egy ideje együtt vagyok az illetővel, akkor a fejére mászok.
Előjön az, aki tényleg vagyok (akit egyébként a gyerekkorban szerzett hina-komp elnyom): kíváncsi, általában jókedvű, türelmes, de ha egyszer kihoznak a sodromból, akkor nagyon gonosz tudok lenni, még magam sem ismerek magamra (kb Akito/Agito szindróma). Elég jól ki tudom ismerni az embereket, ezért pont a legfájóbb pontokat találom el, amikor harapós vagyok. Ilyenkor elég érzéketlennek tűnhetek, és olyannak, aki élvezi, hogy gonoszkodtat (már mondták, hogy elég önelégült pofát szoktam vágni :3).
Van néhány ember, aki már jó ideje ismer, de „nem elég okos” ahhoz, hogy rájöjjön az igazi természetemre. Ők azt hiszik, hogy egy antiszoc, empátiahiányos rajzos vagyok, aki a saját kis világában él és sz@rik másokra. Úgy vagyok vele, hogy az ilyen, ha nem lát a szemétől, akkor meg is érdemli, hogy ezt higgye. Velük általában elég arrogánsan viselkedek, mert –Cart’ szavaival élve- kétlem, hogy a szellemi képességeik elérik egy átlagos kavics szintjét. Náluk azért jobbnak gondolom magam. Elvégre kitöltöttem egy FBs IQ tesztet, ami 126pontos lett.
(nem baj, hogy FBn kb minden egy szép nagy kamu, de legalább ennyi örömöm legyen az életben
).
Akik viszont tényleg ismernek, azok tudják, hogy mindenkinek segíteni próbálok, akkor is, ha az a segítség nekem pár negatívummal jár (szerintem ez is a hina-komp eredménye; a kiskori oltások után valamiért bennem maradt, hogy mások boldogsága a fontos, nem az enyém <-persze ez a magam szempontjából hülyeség, de ez van) és, hogy semmire sem tudok nemet mondani. Ezt annó párszor ki is használták, azóta megválogatom, hogy kikkel barátkozom.
Nem nézek tévét már kb 2-3 éve (főleg, mivel a garzonban, ahol lakok nincs is
). Eleinte hiányzott, de most már otthon is csak az F1 érdekel, a többi nem. Inkább zenét hallgatok. A trollbarlang óta megint előszedtem a 3DG-t, és mivel most nincs itt a lakótársam, nyugodtan hallgathatom, nem sír, hogy ő ezt nem szereti.
Van egy zenész unokatesóm, Magyarországon nemrég jelent meg az első lemezük és tiszta büszke vagyok rá. (ezt muszály volt leírnom ^-^)
Szeretem az állatokat, az összeset.
Egyszer szülinapomra kaptam két fiútól egy nagy doboz faforgácsot, amiben el volt rejtve az igazi ajándék néhány marék giliszta társaságában. Elég csalódottak voltak, amikor megörültem a gilisztáknak.
Kiskoromban lób*ziságtól hajtva kikönyörögtem a szüleimtől, hogy járhassak lovagolni. Elég macskás is vagyok (emiatt apuval állandó háborúban állunk), de mégis a kutyával alszok (nem tehetek róla, a falkavezért követik az alattvalói mindenhová…
).
Mindig működök valamit. Leggyakrabban rajzolok, de a gyöngyözéstől kezdve, nemezelésen át mindenféle kis kütyü készítéséig bármi szóbajöhet. Szeretek szöszmötölni. Anyut ezzel ki is szoktam néha akasztani.
Harmadik éve tanulok 150 km-re az otthonomtól, a vajdasági Újvidéken, és ha minden jól megy, akkor még két évig fogok is. Néhány hónapja kezdtem rájönni, hogy rengeteg darabra kellene szakadnom ahhoz, hogy minden olyan dologban rész tudjak venni, amit a suliban ismertem és szerettem meg. Kezdve a négyévente megrendezésre kerülő különböző fesztiváloktól, szerte Európában, az elsőévesek mentorálásáig. (még a végén gyakvez lesz belőlem (
), pedig egy éve még felállt a hátamon a szőr, ha valaki megemlítette, hogy taníthatnék is). Egyetlen bajom és hátrányom, hogy nem beszélem rendesen a nyelvet… Ettől eltekintve nyáron elkezdtem japánul tanulni, ami jól megy.
Senseitől megtudtam, hogy a japán horoszkópom tigris. Egy macskamániásnak ez egy csodálatos hír, szóval tiszta boldog voltam.
Ja, és ha a hina-komp épp nem aktív (látsd ilyen esetekben), akkor elég sokat beszélek/írok.
Ami meg a képet illeti, azt már kaptatok egyszer.
Remélem, hogy ennyi elég lesz. Ha bárkinek bármi kérdése van, az kérdezzen (kétlem, hogy lesz önként jelentkező). ^^
heo elégedett?
u.i.: gratulálok a végigolvasóknak!
