OFF : Hát a blícs eredetileg csak az első arc lett volna, de a kiadó látott benne fantáziát és ezért nem fejezték be ott, úgyhogy ezért tápolták fel Eperkét olyan rövid idő alatt.
Ha egy anime fele epizodikus időhúzásból áll, vagyis a rész elején elkezdődik valami, de a végére megoldják, azt nagyon nem birom.
Fillerekkel nincs bajom, csak sokat lehessen nevetni rajta, és rövid (1-2 rész) legyen, ellenkező esetben (pl. Bleach- Aizen után az a mesterséges lelkes izé) 3-4 részeket átugorva haladok.
Abnormális mellmérettől a falra mászok ( nem úgy, mint Kon és Jiraya meg a többiek
)
Amikor egy jó történetű, grafikájú animét belesűrítenek 13 részbe, és azt se tudom már hova kapjam a fejem, úgy pörögnek az események.
Ha ilyen semmi kis problémákat túl dramatizálnak, meg már olymértékben drámáznak, hogy csöpög a nyál a monitorból, előbújik a szappanopera fikázó énem, és az adott részt végigkritizálom, majd búcsút mondok az animének.
A hárem ecchiket birom amúgy, csak azt nem, hogy a főhősnek leggyakrabban semmi jó tulajdonsága nincs (értem ezt olyan szinten, hogy még nemet mondani sem tud, hát igen, nem nagyok az elvárásaim
), de a suli legjobb női vannak beleesve, mellesleg nekik kell megvédeniük mindentől, meg még az, ha nem azzal jön össze, akivel én akarom satöbbi, satöbbi...
Testvérek és unokatestvérek közötti szerelmet meg aztán semmiképp se nézek.
Ha a főszereplő mellett leledző nőszemélynek Orihime-effektusa van (és ezzel kb mindent elmondtam
).
Az agyilag zokni,lufigyomrú shounen hős, és a "megvédem a barátaimat" szöveg meg már olyan klisé, hogy nemigaz.
A Natúróban meg sose értettem miért akarják annyira visszahozni szerencsétlen Szöcskét, pedig magától ment Jacksonhoz táborozni...
Ennyi jutott most így hirtelen eszembe, bocsi a regényért!
