Szkifik
Egy kettő alistámról, mindenféle korból, és témában
Macross, a sorozat, nem a movie.
DNA2
Saber Marionett
Neon Genesis Evangelion
Outlaw Star
Lost Universe
Vandread
Full Metal panic
Ghost in the Shell (+Stand Alone Complex)
Chobits
Gravion
Last Exile
Fantastic Children
Xenosaga
Eureka Seven
Aoi Hitomi no Shoujo
Code Geass
Jyu Oh Se
Hoshizora Kiseki
Index
Railgun
Ergo Proxy
Darker than Balck
Psicho pass
Eve no Jikan
Macross Frontier
Chrome Shelled Regios
Summer Wars
Deadman Wonderland
Infinite Stratoss
Level E
From the New World
Gargantia
Senjou no Valkyria: Gallian Chronicles
Jó kis fantasy. Talán az egyik legjobb. Háború, némi romantika, dráma, halál szimpatikus szereplők. Tegnap néztem végig és az egyik kedvencem lett.
Már többször belefutottam az adatlapjába, de ha nem írod be ide akkor lehet még évekig hozzá se nyúltam volna.
Ha egyszerűen kéne megfogalmaznom, akkor animében ilyen egy jó háborús történet.
Nem kezdia z egészet semmi féle gigantikus univerzumot megváltó harci helyzettel, hanem csak egy háború.
S arra megy rá, hogy a szereplők ezt hogyan élik meg.
Ami ehhez nagyon szorosan kapcsolódik az a harcok vizuális látványvilága.
Az elején nem is gondolná az ember, hogy ebből valami komoly kisülhet, inkább egy kedves kis militiarista történetnek látszik.
Az első csata, vagy csaták, effektívsége még úgymond szolíd és szimbolikus.
Nem mutatják az emberek halálát. S nem csak azért, mert pl egy robbanás után elkapják a kamerát, s nem látod a repkedő végtag cafatokat, meg nem hallani a halálsikolyok záporát, hanem az egészet úgy van rendezve.
S ahogy a szereplők egyre jobban belekeverednek a háborúba úgy lesznek a harcok látvány terén egyre kidolgozottabbak, ami kiválóan adja a drámai hatást. (de bizionyos részek visszafogottan lesznek csak ábrázolva)
Másik dolog, hogy a főszereplők pacifisták. És csatába mennek.
De nem a sónen féle béke nevében lemészárolok mindenkit félék.
Hanem sokkal inkább látszik, hogy az egész komolyan van véve.
Ellenzik a háborút, meg tisztában vannak az emberi élet fontosságával, de ugyanakkor gondolkodás nélkül leadják a lövést a puskacső másik végén álló Günterre.
A végére kissé megváltozik a műfaj, viszont az egész ugyanúgy része maradt, és nem éreztem azt, mint a Scrapped Princess esetében, hogy akkor ezt most miért kellett.