Stance
S-Osztályú gyilkoló ninja
Nem elérhető
Hozzászólások: 2122
|
|
« Válasz #4810 Dátum: 15 aug 31, 14:55:55 » |
|
Én nemigen tudnék huzamosabb ideig Pesten élni. Legalábbis olyan városrészben, ahol nagy a tömeg, zaj, nyüzsgés, stb. 'Vidékiekből' szerintem nagyon kevés az a szám, akik szeretnek ott élni úgy, hogy nem alapból abba születtek.
A nagyvárosi életek között is van különbség. Pl Münchenbe egyszerűen imádtam lenni, az ottani szagokat, fényeket, azt a közérzetet, stb. Bár ezt inkább a szürke hétköznapokból való kiszakadásnak tudom be, a változatosságnak, az újnak. 3 hónapig voltam kint, meg sokat járogattam ki, de mindig nagyon szeretettem visszamenni oda. Jó életérzése van. Bár már írtam róla, hogy nem tudtam magaménak, ezért ott se tudnék leélni egy életet. Van benne egy nagyon mélyen megbúvó, háttérben lévő érzés, amit csak akkor veszel észre, amikor már nem vagy ott. Ez arról szól, hogy nem érzed magadénak, nem az otthonod. Pest és Kecskemét egyszerűen nekem halál. Nem tudom igazából, hogy mi teszi ki azt a közérzetet, nagyon sok dolog befolyásolja, tudatos és tudattalan egyaránt, de én az emberek mentalitását okolom. Pont azért, mert nem lehet meghatározni, nem tudom, hogy ez vélemény, érzés vagy érzék, de én nagyon igaznak vélem. Azt súgja az intuícióm, hogy ami ebbe a közérzetbe rossz és nem az emberi léleknek való, az az egocentrikusság "frekvenciája" a nagyvárosi életben, ami átjárja a teret. (Ismétlem, szerintem sokkal több minden játszik közre egy közérzetben, hogy mi adja, de ez a dolog, ami a legjobban hat rá ebben az esetben.) Hihetetlen, hogy milyen minőségű és mennyiségű ítélethad járja át az utcákat. Ezt nap mint nap érzem, mert faluból járok be melózni, ügyet intézni, inni, stb. Nem érzelmileg és nem intenzíven, egyszerűen csak van. Fura, mert nem csak szellemi, hanem testi felfrissülés is hazaérni a faluba. Teljesen más. Ezért mondom azt, hogy általánosságban, nagy arányban egy emberi lénynek a város halál és méreg, a falu pedig élet.
|