Igazad van Saphira, csak gyorsan pötyögtem, és fel sem tűnt, hogy nem mogyoróvajat írtam. Komolyan el fogok felejteni írni.
Egyébként a Tescos mogyorókrém ( nem mogyoróvaj ) utánzat a kedvencem.
Jobb, mint a Nutella, mert egy csomó kakaó van benne, azt meg nagyon szeretem.
Képzeljétek, a szóbelin puskázó barátnőm képes volt fellebbezni azon döntés ellen, hogy meghúzták töriből. Egyébként az egész érettségijét érvényteleníthették volna, szóval a kedvesebb büntetést kapta, de még neki áll feljebb, hogy adják már meg neki a kettest. A szülei ugyancsak felháborodtak. Mondjuk nem értem az embereket. Elkövetett egy bűncselekményt, amiért megkapta a jogos büntetését. Ha ezt két felnőtt nem képes elismerni, ott már gondok vannak.
Ráadásul az a baj, hogy a lány ezt teljesen komolyan gondolta, és már előtte kitervelte. Azt mondta nekem, hogy úgy érezte, ez az egyetlen dolog, ami megnyugtatja. Ettől függetlenül sík ideg volt végig. Még szép, mert nem azon parázott, hogy nem fog tudni semmit, hanem, hogy le ne bukjon. " Info közben is nálam volt a töri puska, akkor se vette észre senki, simán megúszhattam volna." Nagyon naiv és lemerem fogadni, hogy nem tanult az esetből. Szerinte ez nem is ciki. Márpedig nagyon is az.
Amit még hallottam: a lebukás után az osztályfőnökünk kiráncigálta az iskola elé az utcára, ezt látták diákok, tanárok, szülők is, majd megmondta neki, hogy be ne merje tenni még egyszer a lábát az iskola épületébe. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen "kedves" is tud lenni a néni.
Két évig volt az osztályfőnökünk. Azelőtt két évig egy másik tanárnő volt velünk, de elment arra hivatkozva, hogy a családi vállalkozásban akar segíteni. Persze ezt senki sem hitte el, de csak egy fél éve tudtam meg, mi is lehetett az igazi indok. Alzheimer-kórja van.
Mondjuk nála ez valami különleges lefolyású lehet, mert nagyon lassú. Egy fél évvel ezelőtt látszólag semmi baja nem volt. Mindig is szétszórt volt egy picit, de ez hozzátartozott a személyiségéhez, úgy gondolom. Eljött az érettségi bankettünkre, sajnos ott meggyőzödtem róla, hogy nem egyszerű szétszórtságról van szó. Látszik rajta, hogy nincs tisztában a dolgokkal. Felismert mindenkit, csak épp a tulajdonságainkra nem emlékezett. Én mindig is közel álltam hozzá, szóval azt nem felejtette még el, hogy a pszichológia érdekel. Azonban tudom, hogy ez nem sokáig marad így. El nem tudom mondani, mennyire sajnálom őt. Pedig egy igazán intelligens, világlátott nő, akinek az ideológiáival is képes voltam azonosulni. ( Más nem igazán, mert a Tanárnő legalább olyan különc volt, mint én. ) Nehéz dolgok ezek.
