Nem baj, az előző hsz-em kapcsán találtam egy jó kis Kosztolányi verset.
Nekem meg a témáról egy korábbi vicces eset jutott eszembe.
Volt egy tanárunk, szegény semmit sem tudott, akkor phd-zott az intézetnél, de csak csicskásnak használták kb. Voltak vele óráink, és annyira nem vágta az anyagot, hogy az artériákat idegnek hitte és fordítva, meg a csoporttársaimnak kellett kijavítani, hogy éppen mit mutat. Volt, hogy már odaállított valakit, és folyton kérdezgette, hogy "ez mi?", mert ő nem tudta.
Kapott is rendesen a diákoktól meg a többi tanártól is, tuti elég sok komplexusa lett szegénynek. A lényeg - ahogy az jellemző - a szokásos kegyetlenkedő, vérengző vizsgáztató lett belőle, aki maga sem tudta, miről folyik a vizsga, de mindenkit megbuktatott. Egyszer egy srác felelt, mondta volna az anyagot, erre lebaszta, és elkezdte mondani, hogy ez hülyeség, "a valóságban ez így meg úgy van". Csakhogy a háta mögött megszólalt egy hang, hogy: "nem, ez nem igaz, ez nem így van". A tanár kb. vöröslő fejjel, kiabálva hátrafordult, hogy "fogd már be, itt én vizsgáztatok!". Az egyik professzor állt mögötte...