Saphira, amúgy az avád te rajzoltad?
Régen családorvost olvasgattam, sok mindent megtudtam belőle, többek között azt, hogy nem való nekem az orvosi.
Kiskoromban szülésznő szerettem volna lenni. A terhesség, meg az új élet kezdete olyan mágikus és csodálatos dolognak tűnt. Mondjuk tényleg az, ettől függetlenül a mai napig alig merem a rokonok, ismerősök pocakját megsimogatni, pedig meg szokták engedni. Szerintem ez egy intim dolog. Amúgy is, nem minden kismama szereti, ha a hasát fogdossák. Megértem őket érte.
Apum viszont tiszta hipochonder. Mondjuk egyszer-kétszer rájött egy-egy saját betegségére, például, hogy tejcukor-érzékeny és irritábilis-bélszindrómája van, de lehet, ha nem ezen agyalna mindennap ki sem alakult volna nála. Szed úgy 10-féle vitamint, 10-féle egyéb gyógyszert, aztán csodálkozik, ha mindene fáj, gyakran ideges, nem tud aludni... Gyakorlatilag a mellékhatásokra szedi a gyógyszert. Az sem mellékes, hogy le kéne dobnia 30 kilót, de kijelentette, hogy nem lesz nyúl.
Elment egy dietetikushoz, az összeírta neki, miket ehet.
Komolyan az már az a kategória, hogy külön szakács kellene ahhoz, hogy be is lehessen tartani. Tudja fene, milyen gyökereket akarnának etetni vele. ^^ Gondolom, hogy ez nem rossz dolog, de akkor sem reális, sajnos.