Hmmm, nem tudom miért, de ez nekem olyan átlagos fejezet volt.
Sasuke hozza a formáját, szépen lekoptatta szegény Salátát. Egy kicsit már meg is sajnáltam a kislányt.
Azon már akkoriban is gondolkodtam, hogy minek Kaguyának sereg, ha mindenki zetsu lesz, hát most kiderül-getett valami. Meglássuk mi lesz.
Az új fő-gonoszt amikor megláttam, első gondolatom az volt, hogy: "hát, nekem fogalmam sincs, hogy ki ez."
Kicsit szerettem volna, hogy Shisui legyen - mondjuk még lehet amilyen torz - nem azért mert az egyik normális Uchihát a rossz oldalon akarom látni, de annyira nem tudunk róla semmit. Szegény megpusztult Itachiért, de ezen kívül semmi pedig engem tökre érdekelne a karaktere.
Shin, shin, sün. Sünök mindenfelé. De most komolyan, honnan van ennyi szemük? Azért Sasuke csak elpusztította a háború után Obito raktárát.
Pink mozgásba lendült. Remek... Annyit remélek, hogy most már lassan tisztázódik, hogy mi ez a kavarás Saradával, meg a papírjaival.
Amúgy én vagyok az egyetlen aki hiányolom Kakashit? Nélküle nem Naruto a Naruto. (Oké, tudom, hogy nyaralni van, de azért már mégiscsak)
Ui.: Naruto vége már tényleg elég szenvedős volt. Bár nekem azért mert már mindenhonnan folyt a nyál meg a könnyek. Az egész arról szólt, hogy mindenkinek jaj, de rossz volt a múltban mennyit szenvedett, brühühü brühühü. Túl sok volt a szenvedés, az én ízlésemnek. Mással nem volt bajom. Madara bekerült kedvenc animés rosszfiúk klubbjába. Ő mindent vitt. Bár az máig sem tiszta, hogy ha szétverik a képedet az, hogyan változtatja meg a világnézetedet egy csapásra. Aka, hogyan lett Sasuke mágikusan ismét jófiú.