Nekem a laptopom mellettem volt és ment a töltés így be is volt kapcsolva.
Uh ez durva volt. Osztálykirándulás, 7. osztályosok jöttek föl itt a hegyen. Hallom ahogy kiabálnak, hogy nem bírják, juj meg jaj. Mondom kinézek most már, akár segítek nekik, nehogy a cél előtt adják fel. Amúgy a bobpályára akartak menni. Kérdezték messze van még, mondom innen még 2 kilométer, de hamar meg van, max fél óra. Majd egy fiú mondja, hogy belikeol, meg nagyon köszönik meg minden. Erre jöttek a, - hogy is fogalmazzam meg - azok a hetedikes lányok akik sokat mobiloznak és sokat sminkelik magukat és így felcsillant szemmel kérdezik tőlem: Mit kell belikeolni?
Mondom semmit, mindjárt itt a cél.
Úgy élvezem ezt a végig szenvedést néha az emberek arcán, bár azt sajnálom, hogy sose élvezik emiatt a természetet amit nyújt ez az út.
Pedig csodálatos. Viszont adtam nekik reményt. *-* Hogy hamarosan oda érnek.
Én perpill terápiás jelleggel gratuláltam, rád fért. -.-
