De én itt nem létfenntartásról beszélek, syzy. Nem arról van szó, hogy éhezem a fronton, és inkább agyonlövöm a lovat, hogy ne haljak meg, nem is arról, hogy csapádba estem a déli sarkon és megeszem a saját szánhúzó kutyáimat. Itt a mai társadalomról van szó. Ahol az emberek lassan nem tisztelnek semmit és senkit, és inkább levadásszák az utolsó tigrist is, mert biztos finom a húsa, és milyen menő lesz kipróbálni. Ahol az emberek kilövik az utolsó fekete orrszarvút, mert a csontja gyógyítja az impotenciát, ami persze csak egy legenda.
Engem nem érdekel, hogy a zsidók nem esznek disznót, cselekedjenek így, ahogy őseik akarták, és nem akarom rájuk erőltetni a disznóevést. Nem érdekel, hogy a kínaiak kutyát esznek, tegyék, de ne akarják ezt behozni Európába is. Az viszont zavaró, hogy tigrist és cápát (értve ezalatt a veszélyeztetett fajokat) esznek, mint ínyencség, legyen az bármely nemzet is, mivel ezek közel vannak a kihaláshoz.
Innentől kezdve macska vagy kutya egy kalap alá esik a többivel.
Ha kicsit is tiszteled a kultúrádat, sosem fog egy kalap alá esni. Az európaiak többnyire sosem ettek ilyen állatokat, és most ne kezdjük el felhozni a kivételeket, mert elmebeteg kivételek még emberevés terén is vannak. Többségében ezen állatok hús miatti tartása nem volt elfogadott az európai kultúrákban. Erre mostanság mindenhonnan az dől, hogy "de ha a disznót megesszük, akkor a kutyát miért ne?", minden szenny hírlap felhozta ezt már egyszer, mintha csak meg akarnák botránkoztatni az embereket, vagy megint azt akarják, hogy átértékeljük a mi kultúránkat és szokásainkat. Érdekes, hogy a mi elveinket (lásd. kutyaevés) valamiért mindig el kell dobni, mert hát az hülyeség, de senki sem ágál a kínai, indiai szokások ellen.
Szerintem az európai gyerekek és emberek többsége sosem tekintett úgy a kutyájára, mint egy darab húsra, amit meg lehet enni. Ha önellátó lennél egy tanyán, akkor sem lenne így. Már az ókori Perzsiában és a zoroasztrizmusban a kutya a legszentebb állat volt, aminek megöléséért halálbüntetés járt. A mi társadalmunkban a kutya mindig is társ volt vadászatban, juhászatban, és az egész életben, nem pedig élelem. Éppen ezért nem emlegethető a kutya egy lapon a baromfival, vagy bármely mással: kulturális okokból. És ne mondd azt, hogy ez nem így van, meg felülírható, mert ennyi erővel a korowai törzs, akiknél még az utóbbi években is teljesen elfogadott volt az emberevés, nyugodtan ágálhatna amellett, hogy az emberevés sem más, mint a disznóevés. Az ő kultúrájukban ez így is van, csak a mi társadalmunk utasítja el élesen az emberek elpusztítását, azt feltételezve, hogy az ember ésszel bíró, értelmes lény, aki inkább társ és barát, mint étel. Ugyanezen az alapon utasítjuk el a kutyaevést is.