Tudod, azért mondtuk ezt, Micsudi, mert ez az igazság. Régen azt hittem, a kutatók élete csupa fenékig tejfel, azt hittem, ők olyan emberek, akiket mindenki tisztel, és a fél világ körberajong, mert felfedeztek valamit. Aztán eljöttem egyetemre, és láttam, hogy az itteni kutatók honnan indulnak, min kell átmenniük, milyen durva verseny van ebben a szférában, és mennyire szelektálódnak itt az emberek. Ha azt hiszed, bármely más helyen durvább farkastörvények uralkodnak, mint itt, akkor tévedsz. Itt az lesz sikeres, aki jól el tudja magát adni, akinek jók a kapcsolatai, ezernyi konferenciára jár, mindenkit ismer, mindenkivel jóban van, szerencséje van a pályázatoknál, és éjjel-nappal dolgozik. Az lesz sikeres, aki sok esetben pofátlan, kiáll magáért, akaratos. Az olyan szerencsétlen panaszkodókat, mint te, darabokra szednék, és beletörölnék a lábukat a cafatjaidba. Kiadnád az első tudományos cikkedet, hidd el, a fél tudományos világ letámadna, te meg összeomlanál, mert ilyen vagy.
Ráadásul ez nem egy olyan hely, ahol az emberek "karriert építenek". Nem, karriert építeni a bankszektorban kell. Az itteni emberek azzal kezdik (vagy úgy élik le az egész életüket), hogy napról napra például olyan sejteket vizsgálnak, amiket szabad szemmel sosem láthatnak, enzimeket vizsgálnak, számolnak, sejteket számolnak, mikroszkóp előtt ülnek. Hulla unalmas az egész, és nagyon nehéz benne meglátni a folyamatos fejlődést. Egy-egy tudományos sikerhez nagyon sok munka és hatalmas szerencse kell. A hatalmas szerencse nélkül sokszor meg megrekedsz a nagyon sok munka szintjén, minden napod ugyanúgy telik, és sosem veszed észre, hogy bármennyivel is előrébb lennél, mint tegnap. Hatalmas hitednek kell lennie, hogy hidd, mindent jól csinálsz, és végre sikerül valami. Meg kell látnod az örömöt a legapróbb sikerekben is. De te, aki még az életedben sem látod az örömöt... miből gondolod, hogy meglátnád ilyen apró, másoknak fel sem tűnő eredményekben? A kutatás nemcsak karrierista pálya. A kutatók nemcsak magukért dolgoznak, nem mindegyikből lesz Einstein. A kutatók a tudományért dolgoznak, hogy minden apróbb eredményből amit egy-egy személy valaha felismert, összeálljon egy nagy egész. Te viszont szimplán csak karriert akarsz, azt akarod, hogy legyen pénzed, nőd, autód, egzisztenciád, és semmi alázat nincs benned egy szakma iránt sem.
Elmondom, ha így folytatod, neked sosem lesz karriered. Mehettél volna bárminek, kutatónak, vegyésznek, orvosnak, jogásznak, bankárnak - sehol sem építettél volna karriert. Mert te a beletörődő, panaszkodó, papucs típus vagy, akit semmi sem tesz boldoggá. A nőket sem csak a pénz és a karrier vonzza, hanem a magabiztosság és az önbizalom.
Régebben sajnáltalak egy kicsit, ma meg már egyre nevetségesebb vagy, már nem is tudlak sajnálni. Főleg az idegesít, amikor arról panaszkodsz, hogy nincsenek barátaid. Mit teszel azért, hogy legyenek barátaid? Lefújod a készülő partit? A barátság nem a felebaráti önzetlenségből születik, tenni is kell azért, hogy szeressenek. Te viszont cselekvés helyett csak panaszkodsz és panaszkodsz... unalmas már.
