Ms. Trager
Vendég
|
|
« Válasz #5520 Dátum: 14 ápr 13, 14:00:19 » |
|
Elég sok dolog történt velem, ráadásul volt olyan is, ami egy amúgy is féltékeny típusú férfi pár számára nem a legkellemesebb érzés, ha a szerelmével történik, nem csoda, hogy féltékeny lett, végül is ezek a dolgok hosszú vizsgálat után se leltek más magyarázatra, csak amiről eddig is beszéltem (és egyes esetekből még meg is értem, hogy azt vágta le, hogy megcsalom, noha szerintem nem tehetek róla, neki nem kellett volna így hozzáállnia). Kikérdezett mindig, mi történt, mire emlékszem az esetből, nincs-e emlékfoszlányom a kiesett idővel kapcsolatban (gyakori az időkiesés nálam, pedig nem alszom, van hogy nem is az ágyban történik a dolog, hanem csak szimplán, ha ülök némán, és az órán az idő egy pillanat alatt előre ugrik, van hogy fél órát is, pedig meg se moccanok), hogyan, és próbálta elterelni a figyelmem a velem történő dolgokról, de nem sikerült, mert elég intenzíven értek már akkor is, és végül annyira féltékeny lett, hogy elhagyott. Bár úgy érzem, nem akart komolyan elhagyni, mert feltette a kérdést nekem még előtte: - Vagy engem választasz, vagy őket. Na most ugye ez egy olyan dolog, ami közül nem választhatok, mert nem én döntök arról, mi történik velem, hazudni pedig nem akartam neki, hisz a párom volt, persze, hogy elmondom. De úgy tűnik ez nem segített semmit a kapcsolaton, még ha ő is erősködött efelől. Pedig még a végleges szakítás előtt többször én próbáltam "kidobni", a viselkedése miatt, de végül mindig megbocsájtottam neki.
Mindemellett, a tapasztalataim hatására talán már párkapcsolatba se szeretnék kezdeni, vagy ha akad fiú, akivel akarok (régebben még megesett, manapság már nem), mikor közelebb kerültünk egymáshoz, meggyulladt bennem a bűntudat. De mindez teljesen ismeretlen forrásból. Ilyenkor szoktak igazán intenzívek lenni az események körülöttem, az átlaghoz képest. Ezek pedig megint elcsavarják a fejem az adott fiútól, ő pedig féltékeny lesz, eltávolodik. Gyakorta így végződik az összes párkapcsolatom.
De nem igazán beszélek ezekről, szinte senkinek. Mármint ami a konkrét eseteket illeti, mert valahogy mégis mélyen érintenek, és félek utólag megbánni, ha valakinek elmondom, ő pedig hülyének néz. És ugye ezek a dolgok aztán a bizalmasaim vállára nehezednek, engem meg folyamatosan emésztenek. Volt egy időszakom, amikor teljesen ki voltam akadva emiatt, és többször próbáltam öngyilkos is lenni, de ezeket a rémtetteimet mindig megelőzték, szintén fura, megmagyarázhatatlan dolgok, és megérzések, látomások.
Utána kezdtem elfogadni, hogy ilyen vagyok. Mindegy, ki fogad el, és ki nem, ezen nem változtat semmi, és bármennyire is próbálnak megalázni, vagy hoznak kellemetlen helyzetbe, esetleg én magam, akkor sem szabad emiatt össze omlanom, mert mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogyan alakulniuk kell. És tényleg, minden rossz dologból utólag ráébredtem, tanultam, és jobb is így.
|