Duma topic 11

[CrazyCat]

A matematika is 'alapműveltség'. Amúgy meg nem tud mindenki olyan könnyen történelmet se tanulni, mert amíg én például egy A4-es lapot szinte szóról szóra meg tudok tanulni fél óra alatt mondjuk (más kérdés, hogy ez nem feltétlen célravezető tanulás...), addig másnak egy délutánt kell görnyednie ugyanazon lap felett, hogy legalább fel tudja idézni a szöveget. Nem kell mindent magától értetődőnek venni csak azért, mert pl. neked megy.

[noemimi-chan]

Természetes, hogy a matek (és a geometria) az alapműveslég része, elvégre a fizika, a kémia nem létezne nélküle, így a biológia és a geográfia sem, de még inkább a logika fejlesztését segíti (ami kicsit sem elhanyagolható, hiszen olvashat az ember akármennyit, ha nem tudja azt értelmezni).

CC beírt elém , de azért is elküldtem.

[Lille17]

Mert mind a matek, mind a töri fejleszti az alapvető gondolkodást, tágítja az ismereteid az életről-még ha néha korlátozott és begyöpesedett módon történőnek is tűnik- ,segít eligazodni a "világban", megismerni a környezeted, és átlátni, hogy mi folyik körülötted. Szerintem ez nem olyan rossz, főleg ezzel a tudásmennyiséggel amit leadnak, mert hidd el, nem olyan sok az.

Érettségi.. Nálam a töri emelt lesz rázósabb, a némettől annyira nem parázom. De végülis semmi értelme ezek miatt görcsölnöm mert úgyis el kell érnem a 90%-ot,ha törik, ha szakad. Úgyhogy helyette inkább próbálom élvezni, hogy tényleg nap mint nap egyre több dolgot tudok és egyre több mindenre emlékezek vissza. :"D

 Noe, CrazyCat minden mást leírtak.

[Ms. Trager]

Minagi Akkor jól sejtettem. Hát itt a biológiát nem merem bevállalni. A mi tanárunk legalábbis nagyon pszichopata alkat. Amúgy tisztelem, meg tényleg kulturált, illedelmes bácsika, de nagyon nem szimpatikus az, hogy a röpdolgozatokat is a témazáró előtt íratja pár nappal, tele mindenféle latin és más extra dolgokkal, gyakorlatilag csak témazárókat írunk, és így... a fél osztály bukásra áll. Jó, persze a folyamatos tanulás sokat segítene a dolgon, de szerintem nem előnyös ez a diákokra nézve sem, főleg így hogy az óraszámok is csak híznak. Jó, sok diák nem is tanul, hanem ahogy kicsengetnek az utolsó óráról ellóg, de... vannak akiknek ez kellően megnehezíti a dolgát. És ugye, nem csak egy tantárgy van.

Lille17, dehunter Nem is tudom... szerintem aki szívét lelkét kiteszi, hogy a matek felesleges részét megértse, és az nem megy, de az alapok igen, és mégis megbukik, de emellett minden más tantárgyból jók, azok... nem örülnek ennek annyira.

Mindig kell fejleszteni azt amit lehet, így a matekot is. Fontos, hogy szélesebb területen lássunk, de az hogy ennyire sorsfüggő az egész... nem csak engem zavar. Annak lehet hogy könnyű, akinek megragad a fejében és úgy született, hogy keni vágja. De nem sokan vannak ezzel így, és persze az ilyen könnyen átsuhan azok felett, akiknek gondot okoz.

[Hakuu]

Azért a te teljesítményed is igen dícséretes!   De mondjuk igen, ezért sem szabad feladni. Hiszen az könnyű, de ha akadályok árán az ember eléri amit akar az nagyobb dicsőség és nem hagyom magamon a "buta" vagy "tudatlan" címkét. Ezért Noé én is becsüllek. Respect!      Ez egyszerű, a zsidóknál egy nap volt a szabadság napja, egész évben dolgoztak csak akkor nem és ez hagyománnyá vált. Viszont Jézus elméletileg Oktober fele születhetett mert akkor voltak az aratások, csak ehhez az ünnephez fűzik a születését. A töri tanárunk ilyesmit mondott, bár nem igen tudom ebből mi igaz, de hiszek neki.

[Minagi]

Hakuu: A teljes felmentés alatt is kötelező járnod matekozni heti rendszerességgel, és kötelező minden órán részt venned, minden dolgozatot megírnod. Csak nem fogsz bukni. Ez már csak azért is jó, mert így a stressz ami esetleg a dolgozatok tétje végett ér, nem lesz jelen. Utóbbi pedig szintén hozzá járulhat a rossz teljesítményhez ugye.

Amúgy, nálunk ez se volt. Elsőnek, 1 majd 3 osztálytársam volt felmentve matekból. Választhattak, hogy figyelnek, vagy bent maradnak és zenét hallgatnak, esetleg másra tanulnak, vagy addig nem lesznek órán. Dolgozatot sem kellett írniuk, meg semmi mást.

A matek, meg egy másik nyelv. Egy csodás nyelv, amit ha értesz, jobban élvezed, ha meg nem, akkor nehezebb kicsit, mint mikor idegen nyelvet tanulsz. Én az egyik tanáromnál nagyon szerettem a matekot, rohadt jól tanította.

[Lille17]

Ms Trager:

Nyílván mindenki nem veheti könnyen az akadályokat.. De ezért nem magát a tantárgyat kell hibáztatni, és nem is az adott személyt aki hátráltatott valamilyen körülmény által. Senki sem mondja ezekre az emberekre hogy hülyék, egyszerűen más módszer és tempó szerint tanulnak-már ha módjukban áll. De a lényeg, hogy megtanulják.

Szerintem pont a mateknak nincs felesleges része. Ott tényleg minden egymásra épül. Irodalomból túl tudsz élni, ha egy-két költő kimarad, de ha a matektudásban hiányzik valami, borul az egész. Amellett ha az alapokat tudod, józan parasztésszel gyakran a bonyolultabb dolgok is kikövetkeztethetők.

[Ms. Trager]

Amúgy, nálunk ez se volt. Elsőnek, 1 majd 3 osztálytársam volt felmentve matekból. Választhattak, hogy figyelnek, vagy bent maradnak és zenét hallgatnak, esetleg másra tanulnak, vagy addig nem lesznek órán. Dolgozatot sem kellett írniuk, meg semmi mást.
Ez mondjuk nem épp előnyös, már csak nekik sem. Nyilván valóan az, aki nem folytatta a tanulást, vagy nem próbálkozott, az komolyan se vette a matekot. Én nem vagyok géniusz belőle, de igyekszem figyelni, még arra is amit nem értek.

A matek, meg egy másik nyelv. Egy csodás nyelv, amit ha értesz, jobban élvezed, ha meg nem, akkor nehezebb kicsit, mint mikor idegen nyelvet tanulsz. Én az egyik tanáromnál nagyon szerettem a matekot, rohadt jól tanította.
Én általánosba alsóban szerettem. Tökéletes voltam belőle, de ahogy kezdett háttérbe szorulni az alapművelet értékelése, és a ráépülő dolgokat kezdtük tanulni, valahogy... megtorpantam és zuhanni kezdtek a jegyeim. Emellett a tanáromtól is féltünk, mert bármikor hibáztunk mindig kellemetlen helyzetbe hozott minket az osztály előtt. Így gyakorlatilag rettegve sétáltunk be matek órára. Utána ugye jött a középiskola. Itt a tanár megértőbb volt, eleinte ment is a matek, sőt, hatalmas meglepetésemre a szintfelmérőm az eddigi zsinórba szerzett kettes évvégik ellenére 1-2 ponthibás ötös lett, ami teljesen letaglózott. Úgy voltam vele, ha itt megy, az év közbe is fog. Sajnos nem. Egyre rosszabb lett (ráadásul tavaly én csak az iskolából 242 órát hiányoztam, mert végig kórházban voltam vagy vizsgáltak), mégis sikerült átvergődnöm. De idén ez már félévkor nem sikerült, és most, hogy plusz matektanár segít, kezdem érezni, hogy megy, de a dolgozatoknál úgy még nem tudok produkálni.

Észre vettem, hogy ez annyira tanárfüggő is lehet. Mindenki másképp magyaráz, amit órán mondanak aligha értem, pedig nem másra figyelek, és amit a másik matektanárom, nos nála élvezet a matek. Nála értem is és így jobban megszeretem, csak az hangol le, hogy a suliba érve egyszerűen semmi... bár az utolsó dolgozatom szerencsére hármas lett. Annak is úgy megörültem, hogy lefényképeztem, hogy elhiggyék, sikerült.

Lille17 Ez mind szép és jó, csak egy gond van ezzel: az ilyen emberekre nincsenek tekintettel. Akinek nincs baja az széles vigyorral az arcán végig szökdécsel matekból, észre se veszi, hogy másnak mekkora gondot okoz és mennyit szenved vele. Ezt inkább csak azok érthetik, akik érintettek ebben, más nem.

[noemimi-chan]

A matek, meg egy másik nyelv. Egy csodás nyelv, amit ha értesz, jobban élvezed, ha meg nem, akkor nehezebb kicsit, mint mikor idegen nyelvet tanulsz.

Ezt olyan szépen megmondtad.  

Anyai nagypapám szerint a joghoz is matematikai gondolkozás kell am. De ez szerintem csak egy újabb füllentése volt, hogy mennyek el jogot tanulni, és nehogy szegény megboldogult matektanár apai nagymamám nyerje meg a "Noémi akkor is egyetemre megy" csatát, ha már apám és anyám is lázadt-e téren a szülők ellen.   Néha van egy olyan érzésem, hogy nagypapám még most is összekaparná a pénzt, ha elé állnék és azt mondanám jogász szeretnék lenni. (Főként, hogy szokása szidni a mérnököket, valaki emlékeztet rá e téren .) xD

Hakuu, köszi, de nem gondolom, hogy bármi tiszteletreméltót tettem volna valaha is. Szeretnék kevésbé lusta lenni, és jobb koncentrációs készséggel rendelkezni.

[Minagi]

Annak is úgy megörültem, hogy lefényképeztem, hogy elhiggyék, sikerült.

ez aranyos, viszont átérzem. Amúgy miért voltál ennyit kórházban?
Tényleg tanártól függ sajnos. Ha leszarja gyerekeket vagy szereti megalázni őket, akkor nem lesz a legjobb. Nekem volt 9.-ben egy tanárom. Nem volt a legjobb, de a magánéleti problémáival voltak inkább gondok, mert ő is azzal foglalkozott, nem pedig a tanítással. Nem volt képes elfogadni, hogy a fia homoszexuális, ezért nyugtatót szedett, emiatt, volt, hogy sírógörcs tört rá, vagy éppen a semmiért kiabált velünk, máskor meg nézett maga elé és csak nézett s nézett... Szerencsére, év végén elment.

Köszönöm Noémi.

[Hakuu]

A kimaradot azt inkább úgy értettem, hogy aki nem olyasmit fog tanulni, annak igazából fölsleges. Bár jó ha tudja persze. És az igaz, hogy egymásra épül ezért pluszba a legnehezebb tantárgy számomra.    A töri semleges. Biosz és a rajz a két legjobb.    Tisztelem azokat akik nem a könyebb utat választják. És ez az élet bármely területére igaz. Nem ítélem el, azokat sem akik azt választják, csak számomra az semleges. Mindenkinek megvan a maga oka mit miért tesz.

[Ayumichan]

Én a matekkel soha sem voltam kibékülve. Ha a matek egy "másik nyelv" akkor én azt a nyelvet nagyon törtem. 

[Ms. Trager]

ez aranyos, viszont átérzem. Amúgy miért voltál ennyit kórházban?

Kilencedikben az első pár héten tesi órán nagyon rosszul éreztem magam. Futás közben nem kaptam levegőt, és lassan az ájulás kerülgetett, de a tanár annyira hajtott minket, hogy próbáltam levegő nélkül végig csinálni amit kért. Aztán egyre csak hajtogatták, mi következik még. Biztos voltam benne, hogy ha az a kis futás így kikészít, akkor nem fogom a többit túlélni, főleg úgy, hogy erdőbe futunk, és időbe kell visszaérni, én pedig biztos hogy lemaradok. Ezért kértem, hogy menjünk orvoshoz. Kiderült, körülbelül 3-4 hetes vizsgálat és megfigyelés után, hogy az egyik tüdőm összetapadt, gyakorlatilag nem működik normálisan, ezt egy körülbelül 3 évvel ezelőtti tüdőgyulladás hanyag "kezelése" okozta. Nem tudok kellő mennyiségű levegőt beszívni, kilélegezni meg még annyit sem. Artériás vérvizsgálatom is volt, ami, hú... 45 percen át szurkált egy egyetemi hallgató, mindkét kezembe 20-30-szor bökte a tűt, csak úgy forgatta bennem, egyszerűen nem tudtam, mikor végez. Amikor felállt és letette a tűt, megnyugodtam, de amikor láttam hogy a főnővér a másik kezem készíti... az... feledhetetlen volt. 20 ott lévő emberből 3-an maradtunk rajtam kívül, anya, aki vizsgált és a főnővér. A többi rosszul lett és kiment. Mindezt az oxigénszintmérés miatt.

 További vizsgálatok következtek, 24 órás EKG és vérnyomás mérés. Az értékek elég ijesztőek voltak. 5 perc lassú séta után a vérnyomásom 185 volt, a pulzusom 195-200 között ingadozott. Egy óra kellett, mire 130-ra csökkentek az értékek. Tudom, milyen periódusba álltam fel és ténykedtem, kikérdezte az orvos, egy szimpla konyhába kisétálás 150-170 pulzust és vérnyomást tornázott fel. Megijedtünk, rögtön mentünk  kardiológiára, ahol nem találtak semmi elváltozást. De megint felötlött egy újabb probléma, miszerint a magas értékeket a vese okozhatja. Futottunk a CT-re és MR-re, továbbá teljes testi petscenn is kellett, ezt körülbelül 2-3 hónap leforgása alatt kellett lefuttatnunk. Semmi fontosat nem találtak az utolsó vizsgálatig, már épp Németországban voltak a leleteim, hogy kivizsgálják, amikor egy daganatot fedeztek fel a vesekéregben. Újabb körömrágás következett, nem tudtok, jó vagy rosszindulatú-e, mire a válasz megszületett: rossz.

És ekkor több családi tragédia végett ez volt az, ami végett depresszióba is estem. Nem tudtam, mihez kezdjek, kisiklott tavaly télen minden, már akkor is pszichológushoz és lélekgyógyászhoz jártam, a sok gond miatt, aztán egy éjszaka egy nagyon fura dolog történt. Bármi is volt az, bármit is tettek aznap éjjel, de... az azt követő vizsgálaton a daganatnak hűlt helye volt. Az orvosok csak kételkedve nézték a leleteket, hogy hogy lehet ez, hisz azelőtt volt ott valami, és nem is volt jóindulatú, most hova lett.

Nem szóltam az esetről semmit, nem akartam, hogy őrültnek nézzenek. Mivel depressziós voltam, nem hiszem, hogy magamnak köszönhetem ezt a felépülést, főleg azután az este után.

A daganat tehát elmúlt, de problémák még vannak a vesémmel. Emellett a méhemmel is volt számos gondom, és már 2 és fél éve rendszeresen van, amit rendszeresen figyelünk a többi gond és betegségem mellett.

Nagyon sok dolog történt egy év alatt, és nagyon megváltoztatott. Nem tudom, mit hoz a jövő, de azt hiszem hogy ezek után muszáj lesz folytatnom a tevékenységeimet és szembeszállni mindennel, legyen szó bármiről.

Ezt a veszélyes daganatot is ennek tudtam be, a rejtélyes eltűnésével együtt, azon a rendkívüli éjszakán. Hogy még van mit tennem itt, és maradnom kell. És ez erőt adott akkor, és ma is, ha vissza gondolok.

[Lille17]

A tanárfüggőség tényleg benne van, és pont ezért írtam, hogy sokaknak nincs ott a lehetőség. Nálunk ennek elhárítására épült ki a kölcsönös magyarázós rendszert, amikor az adott tantárgy ászai oktatták a lemaradottakat. Én például több ilyet hallgattam meg fizikából, mert hiába értettem a tankönyvet, ha a tanár emelt szinten magyarázott és kért számon alapórán..Amellett szörnyű faviccei voltak, az élő fába belekötött, pluszban a hangjától konkrétan bekábultam, így kevésbé tudtam figyelni az óráira.

Ms Trager tényleg tiszteletre méltó a kitartásod, és hajrá!:)) Most már csak az van hátra, hogy tényleg valami élvezni valót találj ezek után benne, mint pl. ez a dolgozat,  akármi. Utána pedig csak a saját dolgod könnyíted meg vele, ha nem életundorral ülsz neki egy példának, hanem kihívásként tekintesz rá. Főleg a jelenlegi tanároddal szerintem ez már kivitelezhető lenne.

Az írásod elolvasva pedig tényleg még nagyobb tiszteletet és becsületet érdemelsz. Durva még belegondolni is, miken mentél keresztül,és hogy ennek ellenére felálltál. De hidd el, tényleg van még rengeteg szép és tennivaló ebben a világban, "csak" észre kell venni.

[Ms. Trager]

Köszönöm Lille17. Tudod szerintem az ilyenekből nagyon sokat tanul az ember, ha van benne kellő mennyiségű kitartás és ott lebeg a szeme előtt valami, amiért mindenképp érdemes küzdenie. Mert ilyen valóban, mindig van csak látni kell. Nem mindenkinek adódik lehetőség hasonlók átélésére, de nem is baj, hisz sokat tanulunk mi egymástól is, és ez is fontos. Rendkívül fontos. Én például bizonyos helyzetekbe anyát állítom példaképként (sajnos édesapám már... nincs köztünk, de amiket hallok róla, csodás ember volt, és így remek példakép, ha nincs is mellettem). Erős nő, nagyon erős, és kitartó.