Mondanám, hogy vigyázat, spoiler, de nem hiszem, hogy félnem kéne attól, hogy a spoilerfélő emberek elolvassák. Ahhoz hosszú.
"Ser Barristan bizonyos éjszakákon eltöprengett rajta, hogy talán nem jól végezte a feladatát. Istenek és emberek előtt tette le esküjét, becsülettel nem szeghette volna meg... ám Aerys király uralkodásának utolsó éveiben ennek az eskünek a betartása egyre nehezebbé vált.
Olyan dolgokat látott, melyeknek már a felidézése is fájdalmat okozott, és sokszor elgondolkodott, vajon mennyi vér tapad a kezéhez. Ha nem megy el Alkonyvölgybe, hogy megmentse Aeryst Darklyn nagyúr tömlöcéből, a király talán ott halt volna meg, amikor Tywin Lannister lerombolta a várost. Akkor Rhaegar herceg foglalja el a Vastrónt, és neki talán sikerül meggyógyítania a birodalmat. Alkonyvölgy volt a legnagyobb diadala, az emlék mégis keserű ízt hagyott a szájában. Éjszakánként azonban a kudarcai kísértették. Jaehaerys, Aerys, Robert.
Három halott király. Rhaegar, aki jobb király lehetett volna, mint bármelyik közülük. Elia hercegnő és a gyermekei. Aegon, a csecsemő és Rhaenys a kiscicájával.
Halottak, mindegyik halott, ő viszont, aki a védelmükre esküdött fel, még mindig él.
És most Daenerys, az ő tündöklő gyermekkirálynője. Nem halt meg. Nem hihetem!"Ebben Barristan el is mondja, miért szeretem. Mert jobb király lett volna bárkinél. És nem csak azért, mert hú, de jó pasi, bár valljuk be, az is egy szempont, hogy Cersei ilyen szépeket mond róla mindig.
Szintén Barristan mondja:
"Keveset tudok Rhaegarról. Csak annyit, amennyit Viserystől hallottam, s ő kisfiú volt még, amikor a bátyánk meghalt. Milyen volt valójában?
Az öregember gondolkodott egy pillanatig.
- Rátermett. Mindenekelőtt rátermett. Határozott, megfontolt, kötelességtudó, céltudatos. Mesélnek róla egy történetet... de ezt minden bizonnyal Ser Jorah is ismeri.
- Én tőled akarom hallani.
- Ahogy óhajtod - bólintott Fehérszakáll.
- Kisfiúként Sárkánykő hercege imádta a könyveket. Oly korán megtanult olvasni, hogy az emberek szentül hitték: Rhaella királyné lenyelt néhány könyvet meg egy gyertyát, míg a fiú a méhében volt. Rhaegart nem érdekelték a többi gyermek játékai. A mestereket lenyűgözte az esze, apja lovagjai azonban savanyúan azon tréfálkoztak,
hogy Áldott Baelor született újjá benne. Egy napon azonban Rhaegar herceg talált valamit a tekercseiben,
ami megváltoztatta őt. Senki sem tudja, mi lehetett az, de a fiú egy reggel váratlanul megjelent az udvaron, miközben a lovagok éppen a páncéljukat öltötték fel. Odament Ser Willem Darryhez, a fegyvermesterhez, és így szólt hozzá: „Kardot és páncélt kérek. Azt hiszem, mégiscsak harcosnak kell lennem."Aztán egy másik:
Talán így van, felség. - Fehérszakáll hallgatott egy pillanatig. - De nem vagyok biztos benne, hogy Rhaegar képes volt a boldogságra.
- Olyan savanyúnak tűnik, ahogy beszélsz róla - tiltakozott Dany.
- Nem volt savanyú, nem, de... Rhaegar hercegben búskomorság rejtezett, olyan érzés... - Az öregember megint tétovázott.
- Mondd ki! - sürgette Dany. - Olyan érzés...?
- A végzet érzése. Bánatban született, királynőm, és ez az árnyék egész életében ott volt fölötte.
Viserys csak egyszer beszélt Rhaegar születéséről. Lehet, hogy a történet nagyon elszomorította.
- Nyárodú árnyéka kísértette, ugye?
- Igen. És a herceg mégis Nyárodút szerette a legjobban. Rendszeresen felkereste, s ilyenkor egyetlen társa a hárfája volt. Oda még a Királyi Testőrség lovagjai sem kísérték el. Szeretett a romok között aludni a hold és a csillagok alatt, és valahányszor visszatért, új dalt hozott magával. Ha az ember ezüsthúros hárfáján alkonyról, könnyekről meg királyok haláláról hallotta dalolni, önkéntelenül is úgy érezte, saját magáról és szeretteiről énekel.
- És a Bitorló? Ő is játszott szomorú dalokat?
Arstan kuncogott.
- Robert? Robert azokat a dalokat szerette, amelyek megnevettették, minél trágárabb, annál jobb. Csak akkor énekelt, ha részeg volt, és akkor is általában az „Egy hordó sör"-t, az „Ötvennégy
hordó"-t vagy „A medve és a szép hölgy"-et."És úgy összességében mi jön le az egészből?
Rhaegar nem volt az erőfitogtató ficsúr, mint például Joffrey, nem volt olyan mulatozó barbár, mint Robert, és nem áskálódott senki ellen, mint Királyvár 90%-a. Becsületes volt, és ezért szerették az emberek, ahogy Nedet is. Csak Neddel ellentétben neki olykor esze is volt. Szerette a magányt és a csendet, és imádott olvasni. És mit olvasott azon a bizonyos napon, amikor megváltozott? Megválaszolják ezt is. A közelgő fagyról, a világ végéről és az azor ahairól olvasott. Itt döbbent rá arra, amire az egymást ma is darabokra szedő, kiegyezni nem tudó személyek még ma sem döbbentek rá: ha nem készül fel a télre, ha nem próbálja megmenteni a birodalmat, akkor azt felemészti a fagy. Életcélja volt, hogy a tél ellen harcoljon és megmentse az országot. Nem az lebegett a szeme előtt, hogy minél nagyobb hatalmat szerezzen és minél több vára, pénze, szolgája legyen, ahogy a többi szereplőnek. Ő az országáért élt. Van még olyan szereplő, aki így cselekszik? Talán Jon.
Rhaegar végig levelezett Aemon mesterrel az azor ahairól és a közelgő veszedelmekről, és Aemon sokáig azt hitte, Rhaegar lesz az azor ahai, és ezt kezdetben ő is elhitte, és megpróbált rá felkészülni. Később a gyerekeiben kereste a kulcsot, de hogy mi okból és mik szerint, azt nem tudni (az egyik erdei boszorkány megjósolta, hogy az azor ahai a Targaryenek és Martellek véréből születik).
Az biztos, hogy Rhaegar nem erőszakkal rabolta el Lyannát, azt ezek után nem tudom elhinni. Habár a hirtelen fellángoló ok nélküli szerelmet sem hiszem el róla, mert mint láthatod, ő mindent okkal tett. Talán Lyannában látta az azor ahai anyját, és talán így is van.
Szóval miért szeretem Rhaegart? Mert egy kulcsszereplő a rejtélyben. A rejtélyben, amit sajnos a sorozatok nem mutatnak be, mert azok csak az öldöklésre és a meztelenkedésre fókuszálnak. Nem emelik ki az istenek közötti harcot, a dualizmust, a múltban történt és máig fel nem fedett titkokat, nem beszélnek eleget az erdők gyermekeiről stb. Szerintem az sem véletlen, hogy pont Bran (aki ennek a rejtélynek egy kulcsfigurája) tart Howland Reedhez, az utolsó élő emberhez, aki tudja az igazságot Rhaegarról és Lyannáról.
Szóval Rhaegar volt az egyetlen személy, aki tényleg az országgal és az emberekkel foglalkozott, és az egyetlen, aki rájött valami olyanra, amire még egy szereplő sem. Olyanra, amit a rajongók évek óta fejtegetnek, de nem derítenek rá fényt.
Ezt onnan is lehet sejteni, hogy a szerző eddig csak az ő szájába adta a könyvek címét: „Az ő dala a jég és tűz dala" - mondta a fiára utalva. És ő volt az is, aki közölte Danyvel, hogy "a sárkánynak három feje van", ami lehet arra utal, hogy az azor ahai nem egy, hanem három ember lesz, és a boszorkánymesterek a hármak egyikének nevezték Danyt. (
A Három gyermekének nevezték, a halál leányának, hazugságok gyilkosának, tűz hitvesének. Ily sokszor három. Három tűz, három ló, három árulás.)
Őt mondanám a halál leányának. A hazugságok gyilkosának szeretném Aegont mondani, de Martin tuti megszívat, és a következő könyvben megöli.
A tűz hitvese már érdekesebb. Vajon Jon vagy Stannis?
)
Persze az is lehet, hogy ez egy emberre (Danyre) utal, de lehet, hogy a hármat külön-külön kell értelmezni.
