Nagyon menő az a duma most nálunk: a szecsuáni síncsiszoló, sínt csiszol Szecsuánban. Hát nem tudom, mi ebben a jó...
Mindig vannak ilyen baromságok, amik szállóigévé válnak kb. 5 percre.
Bikicsunáj!
Én meg aztán csúcs vagyok.
Tanárom odanyom a kezembe egy lapot, azt mondja: -Ez egy verseny, mely mind a két oldalán érint téged. ( Mármint lehet nevezni novellával illetve rajzzal a versenyre ) Csak én, az okos felfogásommal megfordítom a lapot. Felröhög a tanár: -Nem a lapra gondoltam!
Egy lány elmesélte, hogy a katolikus pap kikezdett vele. ( Minden egyes pasiban ott él a mocskos, perverz disznó, de a nőkben is megvan, nem tagadom... ) Erre én felkiáltok: - Jézusom! Ő meg röhögött, mert valljuk be, nem épp a legnormálisabb reakció ilyen esetben egyházi személy nevét kiáltani, mondjuk ezt csak a lány gondolta így.
Meg amikor altruista magatartást folytatva felteszem a töri házit, és másnap megkapom: Kár, hogy a felét tudtam csak elolvasni, de mindegy... Hát bocsi.
Van egy írásképem, amivel az a baj, hogy nem lehet megkülönböztetni az u, n, m, r betűket és az egész úgy, ahogy van, egyedi. Nyilán, akinek puska kell, meg ilyenek, az veszi a fáradságot és megtanulja dekódolni.