Nem igazán vicc, csak egy kis esti mese.
Egy átlagos délután történt. Armáni, a Rostás család középső fia bandukolt a poros úton hazafelé. No persze nem munkából, sokkal inkább a helyi Baszdhátra bisztróból igyekezett családjához. Ekkor esett meg vele az, ami általában nem szokta különösebben zavarni: reájött a cifrafosás. Egyéb esetben probléma nélkül elvégzi a dolgot menet közben, de ez a nap más volt mint a többi. Gondolta inkább megáll a dögkút melletti pottyantósnál és kitolja.
Így is tett, igaz nem esett útba de úgy vélte jót tehet egy kis séta, pláne akkor ha útba esik egy-egy védtelen idős néni, esetleg pár kilóméternyi felszedhető vasúti sín. Nagy bánatára nem így történt, de legalább egy nagyot szarhat végre. Beült a wc-re és egy hatalmasat rakott annak közepébe, de úgy, hogy színültig fel is telt. Mikor kilépett, egy púpos öregember állt előtte kérdő tekintettel.
- Te meg mit csinálsz itt te cigány? - így.
- Hejj more, dikmá a pézed nekem adde! - gyorsan felvette a menyét pozíciót, mert bizony itt megélhetés van kilátásban.
- Ne olyan hevesen Armánika, ne olyan hevesen! Nincs pénzem, az egyetlen kincsem ez a klozet itt mögötted. Nem átlagos klozet ám ez, varázsklozet. Ez a pokol kapuja! Innen tör fel minden gonoszság erre a bolygóra, így jobban teszed ha odébbállsz! - válaszolt az öreg.
- More akkorát kuláztam hogy ezen mán a Devla sem gyön fő, nemhogy a gonoszság. Esetleg a szaftya. - mondta büszkén Armáni.
- Ez esetben a kurva anyád, bizony cigánygyerek, tudod te mi lesz a világgal gonoszság nélkül? - elgondolkodott - Majd meglátod.
Armánit természetesen nem igazán foglalkoztatta mit beszél az a vén ráncos köcsög, az már annál inkább mit tesz a húgaival ha hazaér végre. Olyan csudás dolgokat gondolt ki estére, hogy míg ezen agyalt már be is ért a városba. Sétált, bandukolt, kereste a megélhetési forrásokat míg nem megállította egy koldus.
- Jaj cigánkám, egy kis segítséget nyújtson már felém kérem! Állásomat vesztett politikus vagyok, az imént söpört el a népharag. Nézzed már a nyakkendőm is hogy áll. Oly nagyon támogattuk a fajtádat, igazán megérdemelnék egy kis aprót, igazam van? - hunyászkodott meg a nagyorrú alak.
- Neeéééeee a uuuaaaa... - mintha valami folytogatta volna - aa uuuaaa aaaááá. Mi történik velem dikmá? Jóédes anyukád prostituált! - szedte össze szókincse legjavát, miután nem tudott kurvaanyázni. - Adok neked pénzt, itt van minden ami nálam van, tessék itt a mobil telefonom is, találsz rajta képeket édesanyámmal történt szexuális kapcsolatomról is. - maga is meglepődött azon amit mondott, és annyira összezavarodott attól hogy ilyen érdekes szavak hagyják el a száját, hogy inkább gyorsan továbbállt.
Nem jutott túl messzire, megint csak megállították. Most egy utcalány állt az útjába és így szólott:
- Jaj tesókám segícsé mán! Valami szopesz van itten, már vagy 2 órája nem vert meg senki! Nem basznál le csak egy kicsit nekem?
Máskor soha nem utasította volna vissza ezt az ajánlatot. Sőt, meg sem várta volna a kérést... most azonban nem ment. Nem tudott megütni egy nőt.
- Mi történik velem??? - esett kétségbe. - Ez lehetetlen, ilyen nincs! - szaladt tovább, otthona felé.
Mikor meglátta a putrit nagyon megnyugodott, remélte otthon találja családját és elmennek vasazni, vagy legalább leszívja valamelyik tapasztalt nővére. A kicsik még fogaznak. Most is tévedett.
Egy lelket sem talált otthon. Kiabált utánuk, kereste őket mindenfelé, de csak nem akartak előbújni. Ekkor találta meg a cetlit a hűtő ajtóra ragasztva melyen ezek a szavak álltak:
"A gyerekek az iskolában vannak, apád elment dolgozni én pedig ma segítek a falut takarítani. Puszil anyukád, Lüszi-Eszmeralda"
Elájult.
Csak egy órával később tért magához a földön fekve. Elmélkedett egy sort hogyan lehetséges ez, és ekkor! Ekkor jutottak eszébe a vén fasz szavai. A gonoszság, meg az kibaszott klozet! Vissza kell mennie kipucolni, hogy ismét jöhessen fel a Devla. Beszaladt a helyi kisboltba és vásárolt egy wc-pumpát... képtelen volt ellopni.
- Véget kell ennek vetnem! - gondolta magában. - Még ez azt is jelenti, hogy olyat kell cselekednem amit még életemben soha: dolgozni egy kicsit. - könnycseppek jelentek meg a szeme sarkában. Ha öregapja, a nagy Rostás Ejzenhóer Csörcsil látná őt, most forogna a sírjában.
Visszaszaladt az öreg púposhoz.
- Igaza volt öreg, talán hallgatnom kellett volna a szavára mikor engem jómodorra és tisztes viselkedésre intett. De sajnos cigány vagyok így képtelen vagyok alkalmazkodni az alapvető társadalmi normákhoz, kérem bocsásson meg nekem és engedje meg hogy jóvá tegyem bűnömet. - elhányta magát a saját szavaitól. Inkább belépett a varázsklozetba.
Mikor a pumpát belenyomta a szarkupacba, a föld elkezdett remegni lába alatt, hatalmas finggejzirek törtek fel a budiból. Nyomta amilyen erősen csak bírta, küzdött régi, kényelmes életéért.
Sikerrel járt. Kilépve csak ennyit szólt az öreghez:
- A Devla má főgyühet a főd belibű.
Immár nyugodtan sétált és késelgetett a város utcáin, a politikusok visszakerültek a Parlamentbe, a nőket is rendesen verték - minden helyre jött. Azóta is hatalmasakat dugnak családon belül és többet járnak lopni mint valaha.
Itt a vége, fuss el véle!
