Egyszer az asoiaf-ban fellelhető vallásokról beszéltünk, akkor említettem meg a skandináv mitológiát, a zoroasztrizmust és a jazidimust, amik szerintem a legnagyobb hatással voltak az ottani vallások, és így a történet alakulására.
Egyébként nem igazán értek egyet a cikkel. Nem azért, mert rossz magyarázatokat talált, hanem azért, mert így nem lehet történetet írni. Minden cselekvésbe és szereplőbe belelátott valamit, ami szerinte egy az egyben ráhúzható a skandináv mitológiára, de ezzel csak Martin fantáziáját kicsinyli le. Egy író csak alapokat merít legendákból és mitológiákból, nem pedig átveszi egy az egyben. Ha így történt volna, már rég összezavarodott volna. Ráadásul tudjuk, hogy csak 3 könyvet tervezett (valószínűleg teljesen más befejezéssel), viszont ez a cikk olyan szereplőkkel és tettekkel is megpróbálja magát alátámasztani, amik sokkal későbbiek.
Ja, és nehéz elképzelni Joffreyt Baldurként. Ja, és nekem is Hodor miatt merült fel ez az egész legelőször. Én korábban erre akartam kitérni, hogy a Ragnarökben Baldurnak és Hodornak milyen fontos szerepe van. Baldr a fény és nyár istene, míg Hodr a sötétség, a tél és a háború vak istene. Az egész Ragnarök amiatt kezdődik el, mert Loki megöleti Baldrt (és nem Fenrir és Tyr áll a középpontban). Baldrt egyébként mindenki imádja, de ő maga megálmodja korai halálát, de mindenki megesküszik, hogy nem ölik meg, így halhatatlan lesz. Egyedül a fagyöngy nem. Loki készíti el a fagyöngy vesszőt, amit a vak Hodor kezébe ad, aki megöli, majd később őt magát is levágja a saját öccse, Váli, akinek a sorsa, hogy megölje Baldr gyilkosát.
Az istenek viszont megkérik Hélt, a pokol őrzőjét, hogy adják vissza Baldrt, az azonban azt mondja, hogy csak akkor teszi ezt meg, ha mindenki megsiratja a világon. Megsiratja hát majdnem minden, csak a vénasszonynak öltözött Loki nem. És ebből indul a Ragnarök, a háború, amibe végül belebukik mindenki, Lokitól kezdve Odinig.
A világ teljesen megsemmisül, de ekkor Baldr és Hodr visszatér a túlvilágról, és új és szebb világot épít a régi romjain. Mint látható, a középpontban nem maga a háború áll - így nem is Fenrir, Loki vagy Tyr, Odin - ők csak a kivitelezői a világ végzetének, a Rangarök ugyanis pont arról szól, hogy semmi sem halhatatlan, még az istenek sem, és minden megújul, hogy a régi romjain új világ születhessen. A középpontban maga az újjászületés áll, és az újjászületést Baldr és Hodr jelképezi, mint Nyár és Tél. Kérdés persze, hogy ki Baldr, és persze az is lehet, hogy emberi megszemélyesítője nincs is a történetben, és valójában Rh'llor és a Nagy más jelképezi csupán az ellentétes erőket mindvégig. Ugyanakkor, ha választanom kéne, előbb mondanám, hogy Baldr valamelyik Targaryen, mint Joffrey. Egyrészt illik rájuk Baldr leírásá (szépség, khm), másrészt ők tényleg a nyarat képviselték, mivel egyértelmű, hogy ők voltak a mágia utolsó szikrája Westeroson. Minden akkor kezdett hanyatlani, mikor meghaltak a sárkányaik. Őket is árulás gyilkolta meg, taszította le a trónról, és száműzte messzire. És talán ugyanúgy ők fognak visszajönni, hogy az elpusztult világ romjain új életet teremtsenek.
Hodr már érdekesebb. Mondhatnánk, hogy Robert az, vagy Jamie. De figyelembe véve, hogy a Télről van szó, meg arról, hogy mégiscsak a Starkokkal él Hodor, aki folyton Hodorról beszél, na meg hogy őket is kinyírták, majd ők is visszatérnek, lehet ők jelképezik Hodrt.
Vagy lehet, hogy egyik család sem jelképez semmit, csupán a történelemből merített kitalációk, és történetüket teljesen Martin saját fantáziája szövögeti... DE AZ BIZTOS, HOGY RHAEGAR ZÖLDLÁTÓ VOLT!!!!!
---
Ja, azt elfelejtettem hozzátenni, hogy Baldrt mindenki szerette, mert ő volt a legszebb és legkedvesebb, legelőkelőbb isten, de rémálmoktól szenvedett. Konklúzió: Rhaegar Baldr.
