Könyvek, képregények

[heo]

Az utolsó bekezdésedre kötném a mondanivalómat.
Én úgy tudom és úgy is gondolom, hogy az olvasás, mint kikapcsolódás, két célt szolgál. Szórakoztat és vagy elgondolkodtat. A valóban jó művek mindkettőre képesek egyszerre. A szimplán jók leginkább csak az egyikre koncentrálnak. Na már most, ha ezt elfogadjuk, akkor tovább-bandukolva ezen a szálon -akár Frodóék végtelennek tűnő sétáján-, akkor szerintem jogosan várhatja el az olvasó, hogy a mű, amit olvas időtálló legyen.
Mert valljuk be őszintén, igen kevés ember van, akit a nyelvészeti érdemek szórakoztatnak és lekötnek. (Természetesen nem vitatom el őket, valóban kimagasló volt eme téren az író.)

[Éjfél]

Egyértelmű hogy ha az ember régebbi könyvet olvas nem várja el a mai felfogást vagy tudományos és társadalmi helyzetnek megfelelő futtatást, ha ilyen szinten vagy irányban szeretne olvasni az ember akkor elővesz egy frissen írt történetet.

heo: Ugye nem volt célzat vagy utalás arra hogy a Gyűrűk Ura nem időtálló? Mert ha igen akkor szerintem cseppet sincs így ez a trilógia szerintem beírta magát a történelembe és harminc év múlva is ugyanazt az élményt és színvonalat  fogja nyújtani mint tíz évvel ezelőtt. (s most itt nem magamra célzok, általánosságban)

[Aes Sedai]

A sci-fi klasszikusai között is rengeteg olyat találunk, mely már elavult, és a benne rejlő tudományos lehetőségeket rengetegszer megcáfolták. Ilyenkor célszerűbb más elvárásokkal olvasni. ha az ember klasszikust olvas, akkor készüljön fel arra, hogy másfajta stílusra számíthat, mint a kortárs regényeké.     

Ezzel pont nemrég szembesültem (sokadjára), amikor újra olvastam Asimov Űrvadász sorozatát. A magyar fordítást egy sokadik angol kiadásból csinálták, amiben volt is a kötetek elején egy szerzői előszó, amiben Asimov leírta, hogy hát a Mariner-szondák után a  könyvekben lévő leírás a Naprendszerről nem egészen pontos. (És ez még finom megfogalmazás ) Főleg, hogy ez az előszó is a 70es években íródott, azóta meg még sok újabb dolgot is megtudtunk. De ennek ellenére szerintem élvezhető volt a történet, sőt talán pont ez adta meg a hangulatát. Jó volt egy kicsit belehelyezkedni abba a képbe, ami a  tudósok fejében az 50es években volta  Naprendszerről. Nagyon jó kis könyvek egyébként, kisregényekből álló sorozat, ha nem ismernéd esetleg, pótold.

Egyébként neked mi a  véleményed a Star Wars körüli hírekről? (Disney, új epizódok, kánon negligálása  stb.) Tudom, hogy te is SW rajongó vagy, kíváncsi vagyok, mik a várakozásaid. Én alapvetően örülök a híreknek, és igyekszem optimista lenni, de hát I have a bad feeling about this...

[rondár]

Na már most, ha ezt elfogadjuk, akkor tovább-bandukolva ezen a szálon -akár Frodóék végtelennek tűnő sétáján-, akkor szerintem jogosan várhatja el az olvasó, hogy a mű, amit olvas időtálló legyen.

Egy ideig én is így gondolkodtam, de aztán rájöttem, hogy akkor a klasszikusok ki is esnének az érdeklődési körömből. Vegyük például az Ember tragédiáját. A története, mondanivalója nagyon is aktuális, de az irodalmi eszközök, és Madách prózája már elavult, hasonlóan rengeteg magyar klasszikusnak. Ha ilyeneket akar az ember olvasni, félre kell tennie a filmeken és pörgősségen felnőtt ízlését, és be kell fogadni a kor irományainak hangulatát. A korai fantasykre és sci-fikre is ugyanez vonatkozik.
 Ott el kell fogadnod azt, hogy a főhős egy badass macho, aki elképesztő erővel írtja az ellent, embertelenebbnél embertelenebb helyzetek sorából vágja ki magát, problémáit pedig varázslatok és korabeli fegyverek útján oldja meg. Abban az időben, az egymást követő háborúskodás idején ezekre volt szükség. Klasszikus fantasztikus műveknél a cselekményre kell ügyelni. Tolkien ezekkel szakított, ezért lett gyorsan népszerű. Lehet, hogy a nyelvészeti remekjei kevés embert vonzanak ma már, amikor a fantasy lassan kezd visszatérni a cselekmény és karakterorientáltságához. Ő most már afféle különleges csemege. A Gyűrűk Urát azonban egy dolog teszi igazán elavulttá, ez pedig a  fordítása.
  Ahogy a reformkor idején divat volt történelmi személyeknek és íróknak magyar nevet adni (Jules Verne --> Verne Gyula) adni, úgy elavult manapság ugyanez a fantasyben. Zsákos Frodóval még semmi gond, de például a Szarumán fonetikusan leírt változata cikinek számít. Magyarországon általános baki az, hogy újra kiadáskor mindent az archaikus, régi fordításaikkal adnak ki, melyek még akkor készültek, amikor a magyar nyelv és az olvasóközönség ízlése is más volt. Ma például már senki nem használ tündét az elfre. Nem az a baj a fordítással, hogy rossz, hiszen amikor készült, még szükségesek voltak azok, amiket benne leírtak, de ma már újrafordításokkal és korszerűsítéssel többre mennének.

Aes: az Űrvadász-ciklus tervbe van véve, már én is várom, hogy nekikezdhessek. Asimov regényeit amúgy is bírom.

Star Wars: hát, hogy maradjunk a regényeknél, nekem amiatt van rossz érzésem, hogy a Disney a kukába vágja az Endor utáni könyveket, képregényeket és videojátékokat. Bejelentésük szerint ugyanis egy eddig nem látott, könyvektől független történetet fognak bemutatni. Ha ez megtörténik, szomorú leszek, mert több könyvet és képregényt is beszereztem már, ami Endor után jár.   
     

[Gery0704]

Valaki közületek olvasta már az Eragon című könyvet (meg persze folytatásait ) érdemes elkezdeni?

[Saphira]

Ahogy a reformkor idején divat volt történelmi személyeknek és íróknak magyar nevet adni (Jules Verne --> Verne Gyula) adni, úgy elavult manapság ugyanez a fantasyben. Zsákos Frodóval még semmi gond, de például a Szarumán fonetikusan leírt változata cikinek számít. Magyarországon általános baki az, hogy újra kiadáskor mindent az archaikus, régi fordításaikkal adnak ki, melyek még akkor készültek, amikor a magyar nyelv és az olvasóközönség ízlése is más volt. Ma például már senki nem használ tündét az elfre. Nem az a baj a fordítással, hogy rossz, hiszen amikor készült, még szükségesek voltak azok, amiket benne leírtak, de ma már újrafordításokkal és korszerűsítéssel többre mennének.

Ha valaha is egy fordításban Sarumanozni meg elfezni fognak, az összes kezembe kerülő kötetet elégetem.

[Aes Sedai]

Engem az idegesített, amikor valaki azon panaszkodott, hogy a régi SW könyvekben Csubakka, meg Artu van. Pedig én azt szoktam meg és nekem tetszenek ezek az átírások.

[Laterneman]

Star Wars: hát, hogy maradjunk a regényeknél, nekem amiatt van rossz érzésem, hogy a Disney a kukába vágja az Endor utáni könyveket, képregényeket és videojátékokat. Bejelentésük szerint ugyanis egy eddig nem látott, könyvektől független történetet fognak bemutatni. Ha ez megtörténik, szomorú leszek, mert több könyvet és képregényt is beszereztem már, ami Endor után jár.   

Remélem is. A Star Wars sequelek iszonyúan unalmasak egyrészt, másrészt sutba vágják az egész VI. rész történetét. Attól függetlenül, hogy nyilván megállják a helyüket, hisz miért omlott volna össze a Birodalom a Halálcsillag felrobbanása és az Uralkodó halála után, így nem lenne értelme a VI. résznek, ahol felhőtlen öröm, szobrok ledöntése, galaxis felszabadult stb jelenik meg.
Na meg a sequenlnél az egész kezdődik elölről. Megalakul az Új Köztársaság, a birodalmiakkal háborúznak. Jön egy új sith, újra Birodalom, aztán leverik és jön a Galaktikus Szövetség aztán Krayt Sith Birodalma, aztán azt is leverik. Egyedül a Thrawn-trilógia, illetve a Yuuzang-Vong háború az, amik érdekesek, de az előbbi irtó unalmas, legalábbis szerintem, az utóbbiról meg nem tudni kvázi semmit, meg furán is hatna moziélményként - illetve túl grandiózus ahhoz, hogy 3 részben le lehessen darálni (kb 100 évet ölel fel).
Jobban örülnék egy pre-Prequelnek, Kotor filmeknek például.

[Ishida]

Jobban örülnék Kotor filmeknek például.

+1

Engem az idegesített, amikor valaki azon panaszkodott, hogy Artu

Chewbacca fonetizálása érthető és szerintem találó, de azért R2-t Artuzni már kicsit sok nekem...

[Aes Sedai]

KOTOR filmek nekem is jöhetnének. Bár nekem az folytatásos részek is tetszenek, azért nagyon megnézném Daala admirálist filmen.

Egyébként folytatásból valóban a Vong háború lenne a legjobb, és hát ha enm fér bele 3ba legyen több. Úgyis a pénzre mennek.

Kotor film. Hát ott még nagyon sokat lehetne alkotni. Pl a Mandalorian háborúk története. Az epic lenne.

[rondár]

Aes, Saphira: ez csak megszokás kérdése, semmi több. Régies nyelvezet szerint vannak olyanok, hogy törődniök, menniök stb, meg a nejlon nylon volt. Azóta fejlődött a nyelv, a fordításnak pedig fel kell vennie ezt a fordulatot. Valszeg' a megszokás az egyetlen ok, ami miatt nem javították ki az amúgy helytelen tündét. A tünde egy név magyarul, az elf pedig egy germán eredetű (ha jól olvastam) mitológiai teremtmény. Abban az időszakban, mivel első magyarra fordított fantasyk között volt, valahogy befogadhatóvá kellett tenni. Ma már elterjedtebb az elf, így nem LENNE rá szükség. Na, majd ha újrafordítom a Gy. u-t, akkor ki is fogom javítani ezeket. Csak jussak el végre odáig.    

[Marci1996]

Valaki közületek olvasta már az Eragon című könyvet (meg persze folytatásait ) érdemes elkezdeni?

Sajnos olvastam,ritka szar könyv.A befejezése még elmegy,de amíg eljutnak odáig az egy vicc.16 éves parasztgyerek néhány hónap alatt jobb kardforgató lesz mint egy 100-nál is több Lovas,hát persze.Elég ocsmány összeollózása más könyveknek.Olvass inkább Trónok Harcát

[rondár]

Nem is az a baj az Eragonnal, hogy rossz lenne, mert azért terjedelmesek a kötetek. A baj inkább azzal van, hogy rengeteg helyről összeollózott, és ennek elképesztő hype-ot kerítettek. 

[Saphira]

A tünde nem csak egy név, hanem egy melléknév. Futtában feltűnő, rövid idő alatt elmúló, alig látható, tünedező a jelentése, és rokon a magyar tündér szóval. És mielőtt elkezdtek itt pillangóemberezni, jelentem, hogy az apró, pillangószerű lény a germán mitológa elfe, bár manapság például az angolok fairynek hívják, és az elf név inkább a zöld ruhás törpeszerű lényre használatos.

Ezzel szemben a magyar tündék illetve tündérek szőke, embernek tűnő, de azok közül szépségükkel kitűnő, varázserővel bíró lények, akik az erdőben vagy felhők közt lévő birodalmukban laknak számos varázslatos kincset őrizve, és csak az léphet be hozzájuk, aki arra rendeltetett, azaz aki méltó rá. Emellett szeretnek kitolni az emberekkel. (Lásd mindezt például Tündérszép Ilona történetében). Valószínűleg e történetekben egy egykori, nagy tudású, bölcs nép torzult mesévé.

Ezek után az eredeti történetben is találóbb lenne a tünde név alkalmazása az elf helyett, de azért ne essünk át a ló másik oldalára. Egy magyarnak azonban mindenképpen jobb szerintem: szebben hangzik és jobban passzol a környezethez, emellett tudjuk mihez vonatkoztatni, szemben az elf névvel.

De hát te tudod, vannak ilyen "a magyar soha sem tökéletes" személyek, akiknek mindig más a jó. A hollóhátot is nevezzük már vissza ravenclaw-á.
Egy fordítónak az is a feladata, hogy az adott nép lelkivilágába és nyelvébe beültessen egy művet, nem az, hogy mindent átemeljen kritika nélkül. Abból csak torz és rossz dolgok születtek még eddig. Én meg senkitől nem hallom az elf használatát, legfeljebb a sznoboktól.

[rondár]

Ezzel szemben a magyar tündék illetve tündérek szőke, embernek tűnő, de azok közül szépségükkel kitűnő, varázserővel bíró lények, akik az erdőben vagy felhők közt lévő birodalmukban laknak számos varázslatos kincset őrizve, és csak az léphet be hozzájuk, aki arra rendeltetett, azaz aki méltó rá. Emellett szeretnek kitolni az emberekkel. (Lásd mindezt például Tündérszép Ilona történetében). Valószínűleg e történetekben egy egykori, nagy tudású, bölcs nép torzult mesévé.

Ahogy arra voltál szíves rávilágítani, ez a magyar tündérekre vonatkozik. Tolkien pedig tudtommal nem a magyar mitológiai lényeket vette alapul. Ergo nem azok a szabályok érvényesek rájuk. 

De hát te tudod, vannak ilyen "a magyar soha sem tökéletes" személyek, akiknek mindig más a jó. A hollóhátot is nevezzük már vissza ravenclaw-á.

Sarkított példákkal kérlek szépen, ne gyere elő. Nem mondtam azt, hogy a fordítása a könyvnek rossz lenne, csak azt, hogy kissé elavult, és modernizálandó. Lásd: a babót is visszaírták A hobbitra, és már akkor is ment a rinyálás azok részéről, akik ezt megszokták. A gyilkosság az űrvárosban-t is visszaírták Acélbarlangokra. Ajkay Örkény is modernizálta a korábbi Neurománc fordításának szövegét, és kijavította a korábban észrevett hibáit, így több kifejezést is módosított. Az Örök háború elhanyagolt, korábbi fordítását is több helyen javították, modernizálták és kibővítették az újabb kiadásokból, és még sok ilyen példát tudnék mondani. Ilyen hibákat elvileg minden kiadónak kutya kötelessége lenne kijavítani az újabb kiadások során, mert kötelessége - lenne - törődnie a magyar könyvek igényességével.     

Egy fordítónak az is a feladata, hogy az adott nép lelkivilágába és nyelvébe beültessen egy művet, nem az, hogy mindent átemeljen kritika nélkül. Abból csak torz és rossz dolgok születtek még eddig. Én meg senkitől nem hallom az elf használatát, legfeljebb a sznoboktól.

És ezért vérzik is el az egész magyar fordítói ipar, ezért állnak át egyre többen az angol nyelvű könyvek vásárlására, mert a fordítók ezt az elavult hagyományt követik, legalábbis az igénytelenebbje. A fordítónak nem az a kötelessége, amit leírtál. A fordító a szerző magyar nyelvű eszköze, a magyar nyelvű beosztottja és legközvetlenebb képviselője. A fordító feladata, hogy magyarra ültesse át a szerző stílusát, szövegét. Nem áll jogában felülbírálni őt, mert a keze alá dolgozik. Példa: ha egy olyan művészt ránt elő, és hivatkozik rá, akit a magyarok nem ismernek, nem teheti meg azt, hogy egy nálunk is ismert alakkal helyettesíti, mert ezzel már megszegi a szöveghűség törvényét, függetlenül attól, hogy a magyar nép számára emészthetőbbé teszi a szöveget. Ugyanígy nem állhat módjában a saját prózájával helyettesíteni az eredetit, függetlenül attól, hogy jobb lenne, mint az alapmű (a Stephen King regények egyik fordítója rendszeresen elkövette ezt a hibát). Ezen kívül ha az eredeti író elkövet egy bakit, nem szabad kijavítania, hacsak nem kap erre utasítást magától a szerzőtől. Értsd: egye meg a szerző, amit ő maga kifőzött. Ezek alól csak egyetlen kivétel van: a humor. Ha például szóvicceket használnak egy könyvben, ott muszáj magyarítani, keresni magyar megfelelőket, hogy a magyarok is megértsék.

Amikor egy fordító teljesen elkerüli az alázatot, akkor kerülnek bele olyanok a szövegbe, mint amik a hírhedt A szürke ötven árnyalata fordításába is bekerültek. A magyar fordítók egy jelentős része gondolkodik úgy, hogy amit ő nem tud lefordítani, az nem is létezik; vagy hogy ő ennél jobbat tud, és rendszerint bizonyos módokon módosítja is az eredeti szöveget. Nem mindenki maximalista. A fordítók a kiadó nyomására gyakran rákényszerülnek, hogy egyszemélyes menedzserei legyenek a szerzőknek. Ha például egy író stílusának alapköve a szóismétlés, vagy egyedisége részévé válik egy nyelvtani hiba, ki fogja javítani ezeket, különben leb*sszák.

Az elf=tünde is egy ilyen. Vegyük például magát a kifejezést. Az elf angol szó? Nem. Angol szövegkörnyezetben helyezték el? Igen. A forrást angol mitológiai teremtményekből vette a szerző? Nem. Magyarokból? Nem. Szükség van ahhoz, hogy fonetikusan átírjuk? Nem, hiszen az 'elf' kiejtése magyarul is 'elf', ahogy az ork is ork. Akkor le kell nekünk ezt fordítani? Dehogyis. Ha a szerző idegen szót használ a saját regényében, vagy a címnek van idegen neve (mangák esetében ez gyakori), akkor nem szabad lefordítani. Ami pedig a sznobságot illeti:

- Eric Muldoom: Elf vérrel, holdezüsttel
- Tracy-Weis és Margaret Hickman: Elf csillag
- R. A. Salvatore: Sötételf
- Caldwell, Hans, le Marché: Elf testvérek
- J.Caldwell-A.Merritt-R.E.Howard-C.J.Fayard: Elf Mágia - Válogatott fantasy kisregények és novellák

Magyarul megjelent és magyar nyelven íródott regények, valamint több más olyan regényt is tudok mondani, amelyben az elfek elfek maradtak, megjelenésük és kultúrájuk mégis nagyjából azonos Tolkien elfjeivel. Ezen kívül a tünde felett már tényleg eljárt az idő. A tünde magyar név lett, így ha meghalljuk nem is azonnal az elfek ugranak be, hanem bizony lányok arcai. Ha Gönczék tündérre fordították volna le az elfet, akkor kevesebb ponton tudnék belekötni, mert legalább valóban mitológiai lények között próbáltak átfedést keresni, de a magyar köztudatban is megváltozott a tündér szó, köszönhetően az angolszász irodalomnak. Nem emberi alakú lényekre asszociálnak róla, hanem apró, erdei csodatevőkre. Erre írtam azt, hogy a magyar fordítások korszerűsítése igenis fontos, mert az ilyen jellegű elavultságokat módosítani kell, hogy, ahogy fogalmaztál, érthetőbbé váljon a magyar olvasóknak.