Könyvek, képregények

[Kirito]

Laterneman: Ügyesen írsz Talán még én is elolvasok pár hasonló könyvet. Habár én nem szeretem annyira Stephen Kinget, pont a stílusa miatt.

Én a Sithek bosszúját assz'em csak filmben láttam, ha nem gondolok rosszra.  

A gyűrűk ura egyáltalán nem fogott meg. Mármint filmben. Nem hagyott semmi nyomot, csak hogy "Drágaszág" .

A könyv biztosan más tészta, ott minden részletesebb, és idézem a húgom kedvenc sorozatából "Olyan mintha a fejemben tévéznék"   . Én ezt először a Harry POtternél tapasztaltam meg, még nagyon régen. A 4. résszel kezdtem, ugye az a kedvencem. A könyv fantasztikus volt , míg a film ugyan nagyon tetszett, de még a könyvet nem is súrolta.

De most hogy jön a karácsony, beszereztetek pár új könyvet

[Gdat88]

Závada Pétert én is imádom. Amit az AKPH-ban csinálnak az valami korszakalkotó. Két csoportra lehet osztani Magyarországon a rapet. Akkezdet Phiai és a többi. Nem olyan számokat írnak, hogy nesze paraszt hallgasd, hanem van hogy évek múlva esik le valami utalás, vagy szójáték és akkorát csattan, hogy beleremeg a fejem.

[Laterneman]

Ezt kibontanád?

Nem olyan bonyolult. Tolkien 1937-45 között írta meg a Gyűrűk Urát, így nagy hatással volt rá a második világháború, ráadásul ha jól tudom, az elsőben meg harcolt is. A Gyűrű Szövetsége könnyen beazonosítható a Szövetségesekkel, míg Szauron seregei a náci Németországgal. A Megye háborítatlan, idilli környezetét Tolkien a gyerekkorából és a saját életéből vette, a Megye maga Anglia a maga elzártságával, ahol a gyűrűháború nem dúlt, csak a végén - ahogy Angliát is csak később kezdték el bombázni.

[Aes Sedai]

A kommunista korszakban a  könyveket kötelező volt ellátni, egy - ahogy akkoriban hívták - "vörös farokkal". Ennek lényege az volt, hogy bármilyen, főleg nyugati könyvekhez valaki írt egy előszót vagy utószót, amiben az adott művet elhelyezte a marxista, osztályharcos világban. Ilyet írtak mindenhez, főleg filozófiai művekhez, de regényekhez, mesékhez, még szótárakhoz is (saját szememmel láttam ilyesmit.) Ki tudja, talán még szakácskönyvekhez is. Az ebben a korban élt emberek, pl apám ezeket a "vörös farkakat" általában nem olvasták el. A Gyűrűk Ura is kapott ilyet, nekem régi kiadásom van, abban még szerepelt is. Onnan ered ez a Szauron = gonosznácik legenda. Én úgy tudtam, hogy 1989ben rendszerváltás volt, amivel a vörös farkakat, vörös csillagokat és egyéb vörös dolgokat leváltottuk. Sajnos úgy tűnik, ez félmunka volt.

[viktor6665]

Ezt kibontanád?

Nem olyan bonyolult. Tolkien 1937-45 között írta meg a Gyűrűk Urát, így nagy hatással volt rá a második világháború, ráadásul ha jól tudom, az elsőben meg harcolt is. A Gyűrű Szövetsége könnyen beazonosítható a Szövetségesekkel, míg Szauron seregei a náci Németországgal. A Megye háborítatlan, idilli környezetét Tolkien a gyerekkorából és a saját életéből vette, a Megye maga Anglia a maga elzártságával, ahol a gyűrűháború nem dúlt, csak a végén - ahogy Angliát is csak később kezdték el bombázni.

Történelmi szempontból csak annyi a közös a kettőben, hogy két fél harcol egymással.

[Laterneman]

Annyira legendának nem nevezném. A Megye és Anglia párhuzama teljesen egyértelmű. Nem feltétlenül egyenlőségjel van a kettő között, inkább egyfajta behatás. Vannak elég szembetűnő hasonlóságok, így például Rohan eleste Szarumán és Szauron szövetsége miatt (Lengyelország felosztása), Gondor helyezkedik el a legközelebb Mordorhoz, ezért rájuk csap le legelőször Szauron pörölye (Franciaország).

Nem egy, egy az egyben átírása a második világháborúnak, de nem lehet tagadni, hogy sok dolgot meríthetett belőle, ami azért érthető, hisz a kor legnagyobb heppöningje volt, jó hogy megihlette az írókat.

[viktor6665]

Több ország is feloszlott a második világháborúban: Csehszlovákia, Franciaország, Lengyelország. És Hitler elsőként Ausztriát rohanta le, és csatolta magához. Aztán Csehszlovákiát, Lengyelországot, Dániát, Norvégiát és csak utána Franciaországot.
Én nem látok semmi hasonlóságot. Ez szerintem olyan dolog ki mit lát bele, az irodalom ilyen. Egy műben lehet egészen másra vagy semmire nem is gondolt a költő, író. És ahány ember annyi dolgot lát vagy nem lát mögé.

[Aes Sedai]

Ezt az antifasiszta párhuzamot az alábbi módon sikerült felállítani az emlegetett vörös farokban:

1. Abban a korban íródott.
2. Vannak benne gonoszok.
3. A gonoszok keleten vannak. (A jófiúkhoz képest)

Tehát Szauron náci vagy a nácik Szauron.

Továbbá, a jófiúk Rohan eleste (eleste? Helm szurdok?) után nem fogtak össze Szarumánnal. A Gyűrűháború után nem osztották fel Középföldét, és nem adták ki a felét szabadrablásra Szarumánnak. (Aki ráadásul nem is keleten volt.)

Az orkok nem mentek úgy át Gondoron, mint fos a libán.

Ez mind csak belemagyarázás. Ez egy mese, egy nagyon jó, szép és igaz mese, ne hagyjuk, hogy tönkretegyék. Hiszen, ugyebár ebben a történetben tradicionálisa monarchiák szállnak szembe a barbár keleti hordákkal, akiknek az országa részben ki is lóg a kulturáltabb vidékekről, mint a Szo... A jók autoriter társadalomban élnek, demokráciának nyoma sincsen. Valamint a világban egyértelműen vannak alsóbb és felsőbbrendű fajok, valamint megjelenik a fajkeveredés kérdése, mint etikai probléma. Tehát ezekből az következik, hogy a jók valójában... de nem folytatom, nem következik belőle semmi, ez egy szép, hősies történet, egy mese a szó legjobb értelmében.

[Laterneman]

Mint írtam, nem egy az egybe írta át a második világháborút egy mese köntösébe, inkább csak behatások voltak.
A Hobbitot még '35-ben írta, ahol egyébként Szauron személyét nem említik soha, egy Nekromanta szerepel benne, akit manapság azonosítanak vele. Tehát Szauron karaktere valószínű, hogy a háború kezdetekor-közben formálódott meg. Azért nem olyan nehéz elképzelni, hogy egy brit, a náci Németországot azonosította be rossznak, gonosznak. Főleg miután a hazáját is megtámadták. Na meg a propaganda is ezt nyomta 0-24-ben, ugye Axis of Evil, stb.

Nem gondolom, hogy egy allegóriát írt a második világháborúra, de szinte biztos vagyok benne, hogy elég erős ihletet adott neki néhány témához. Az adott korban pedig nem lehetett annyira átlátni az egészet, mint ahogy mi tudjuk, 70 év távlatával, hogy mi történt utána. Mint mondtam 39-45 között íródott, ami azt jelenti, hogy kb. 39-41-ben fejezte be, 45-ig maximum javítgatta, főleg a nyelvtant (azt még talán tovább is), de valószínűleg az egész történetet nem írta át annak tudatában, hogy a Szovjetunió később miket csinált, pl. összefog a Szövetségesekkel. Mivel nem volt célja, hogy a második világháborút dokumentálja mese formájában és én sem állítottam ezt. Behatás érte, az események segítettek egyes karakterek, helyszínek megalkotásában. Mint írtam nem egyenlőség formájában, Hitler =/= Szauron, de valószínűleg merített az ő karakteréből.
Ugyanúgy hatott rá a második világháború, mint később a hetvenes években több amerikai íróra a hidegháború, az ő műveikben pedig a kommunista ellenes hangulat, a gonosz kommunista Szovjetunió jelenik meg, míg Amerika pedig mint hősi, szabad ország.

A vörös farokban meg nem tudom mi volt, bár nekünk is régi példány van meg. Én ezzel az elmélettel egy angol cikkben találkoztam először, nem hiszem, hogy őket annyira befolyásolta volna a kommunizmus, hogy ilyen dolgokat terjesszenek Tolkienről.

[Saphira]

Ennyi erővel bármire ráhúzható a második világháború.

[rondár]

Kivéve az, ami vietnami háborús.   

[Saphira]

Valójában az is második világháborús, csak kifordítva. A megszálló békehozó amerikaiak a gonosz nácik, a vietkongok meg a jugoszláv, francia partizánok.

[rondár]

Kivéve, ha a könyv úgy van megírva, hogy hitelesen mutatja be: egy háborúban senki sem igazi győztes, és a legtöbbet a katonák szenvednek.

[Saphira]

A második világháborút egy könyv sem mutatja be hitelesen. És mivel a vietnami háborús könyvek is második világháborús koppintások, így azok sem hitelesek.

[rondár]

Kivéve, ha olyan írta meg, aki maga is harcolt a harcmezőn. Joe Haldeman: Örök háború. Kultikus regény, melynek gyakran olyan jól sikerült ábrázolni a háború borzalmait, hogy az első kiadásokat meg is cenzúráztatták vele. Később ezek visszakerültek.

Bővítés: ha már a Gyűrűk Uráról van van szó, ehhez nekem is lenne hozzáfűznivalóm, mint az éltetői, mint a temetői oldalhoz.

Azt ne feledjétek el, hogy a Gyűrűk Ura klasszikus irodalom, tehát amikor azt megírták, még más volt elterjedve, más volt a módi. A fantasy a sci-fivel együtt a ponyvairodalom részét képezte, Tolkien viszont letett valamit az asztalra, aminek még a mai napig is a csodájára járunk. A mai szemmel nézve avitt karaktergárda elvonatkoztatott a kort jellemző fantasykarakterek nagy részétől (Robert E. Howard badass machóitól például), és a nép számára jóval közelebb álló, tündérmesékből és mítoszokból átemelt karaktereket mutat be, és úgy csempész bele egy (akkoriban) aktuális társadalomkritikát, hogy az elsőre talán fel sem tűnik nekünk, ha nem ismerjük a mű megszületésének hátterét.
  Az akkori fantasy történetek egyik érdekes vonala volt, hogy nem volt a világuk túlságosan kidolgozott. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a karakterekre és a cselekményre, hogy az olvasók izgatottan várják az újabb és újabb történeteket. Tolkien ezzel szakított. Nem csak egy elképesztően tág világot teremtett meg, hanem - ahogy arra már voltak szívesek rávilágítani -  a szerző saját nyelvet generált hozzá, rengeteg egyéb szálat alkotott meg, alkalmazta a mese a mesében effektust, és ez a teljesítmény azóta is páratlan. Igaz, hogy ezek az enciklopédiába való irományok gyakran egy kaland kellős közepén kerültek leírásra, de valahogy muszáj volt egyedivé és kimagaslóvá tennie ezt az univerzumot, cserébe viszont be kellett áldoznia dolgokat. Az idő pedig őt igazolja. A Gy. U. az egyetlen olyan high fantasy, ami bekerült a szépirodalmi kánonba, és biztos kijutást jelentett a ponyvaregények világából.
  Ma már ez a stílus semmilyennek tűnhet számunkra, vagy éppen erőltetettnek, elöregedettnek, de amikor egy regényt olvasunk, érdemes figyelembe venni az időszakot és a körülményeket, miközben íródott. A sci-fi klasszikusai között is rengeteg olyat találunk, mely már elavult, és a benne rejlő tudományos lehetőségeket rengetegszer megcáfolták. Ilyenkor célszerűbb más elvárásokkal olvasni. ha az ember klasszikust olvas, akkor készüljön fel arra, hogy másfajta stílusra számíthat, mint a kortárs regényeké.