Michael Crichton (R.I.P.): PrédaAdott egy főszereplő, név szerint Jack Forman akinek egész eddig kitűnő állása volt, gyönyörű szerető felesége, három gyermeke és egy csodás háza. Egészen eddig, ugyanis munkahelyéről kirúgták, mert észrevetette, hogy a főnöke információkat ad ki az ő általa vezetett csoport programjából. Így hát nekiáll munkát keresni, miközben neveli a gyerekeit. Azonban a felesége, aki amúgy egy Xymos nevű nevadai cégnél dolgozik, egyre ritkábban jár haza, az ígéreteit nem tartja be, ha haza is jön azt éjfél tájban teszi. Viselkedése megváltozik, így Jack gyanítja, hogy viszonya van a feleségének.
A legkisebb lányuk, aki 3 éves, megbetegszik, kórházba kerül és MRI vizsgálatnak vetik alá, amitől hirtelen jobban lesz, bár teste tiszta vörössé válik.
Jack eközben munkát kap az Xymosnál, ugyanahhoz a csapathoz amit a régi cégénél felügyelt, és mivel utána szeretne járni felesége ügyének, ezért el is fogadja.
Tehát a történet a nevadai sivatagban lévő kutatóbázisban folytatódik, ahol Jack szörnyű ténnyel szembesül. A Xymos rájött hogyan készítsenek, és felügyeljenek nanorobotokat, amelyek képesek megoldani az olyan orvosi problémákat (kis méretük miatt) amit eddig képtelenség volt. Mindehhez a Jack által tervezett programot a RAPGRÉD-et használják ami a ragadozó-préda viszonyt modellezi. Innen indulnak a gondok, ugyanis Jacknek elmesélik, hogy volt egy kis baleset miszerint az egyik selejtes raj valahogy kiszökött az épületből és most kint cirkál. A raj nanorobotok sokaságából áll, intelligens, ezeknek van memóriájuk is, így képesek tanulni a hibáikból is. Hamarosan kiderül, hogy a raj a programja miatt állatokat, sőt embereket öl mint valami ragadozó, és képes a szaporodásra is. Már csak egy kérdés van, mégis hogy állítják meg?
Értékelés: 10/9,3Az első könyv amit olvastam Crichtontól, de valószínűleg nem az utolsó. A fogalmazásmódja mindenre kitér, látszik hogy érdekli is ez a téma, és hogy sokat foglalkozott vele. A megoldás pedig állat leejtő, az utolsó fejezet olyan szintű izgalmat hordoz magában, amilyet nem sok könyvnél lehet még tapasztalni. (Csak P.K. Dick A Halál útvesztőjében éreztem utoljára ilyet). Engem megnyert, és sajnálom, hogy már nincs köztünk egy ilyen zseniális író.
(A leírás saját, szóval nem kell kérdezgetni honnan másoltam...)