Most vettem csak észre ezt. Érdekes, hogy te az ÚS-t így éled meg. Nekem pont az tetszett, hogy RJ szerintem itt nagyon zseniálisan hozta azt, hogy bár Rand keveset szerepelt, mégis körülötte forog minden. Jól átjött a ta'veren lét mivolta ebben. Szerintem az egyik legjobban megírt könyv az összes közül. A végső harc meg epic.
A végéhez közeledve (másfél fejezet van hátra) már én is máshogy látom Rand szerepét.
Meg valahogy kicsit olyan, mintha a kötet kicsit Rand megmentéséről "is" szólna.
Mármint nem valami apokaliptikus ellenféltől, hanem inkább önmagától és az őrülettől. S az, hogy ez utóbbi egész jól van meg csinálva, ahogy lassan kezd eluralkodni rajta.
Mat... Mezei rablóbanda, vagy Aielek? Neki egyre megy.
Arra, hogy Perrin lánymentése félbeszakadt, meg majdnem kiakadtam.
Van még három fejezet. Ez sem róla szól, ez sem, ez sem. Aztán végül az uccsó előttibe belekerült gy kis részlet, s így azt mondom jó ez a "félbeszakítás".
Érdekesen ellentét van Rand és Egwene erejének fejlődésében. Az előző kötetben, a kürtöskalácsban szerintem úgy kb egy szinten lehettek.
Rand kábé egy szuper Csillagharcos Son Goku-vá látszik fejlődni. Míg Egwene egyfajta Kami+Shenlong+Tien hibriddé kezd alakulni.
Remélem Perrin és Egwene szuyna közben majd pacsiznak és partiban mennek tovább kvesztelni.
Na meg a Nemszületettek is jöjjenek.
Egyébként ha Rand nem tudná érinteni a saidint, meg Lan nem oktat neki kardforgatást, akkor úgymond ő lenne a leggyengébb a három ta'vernás közül.
A kőjáték, az go akar lenni? (Egyébként mi az angol neve?)
Lanfear-ról tudsz olyan fan artot, amin úgy néz ki mint ahogy az írva vagyon? (Egyébként lehet róla elspoilereztem valamit)
Neked is problémát okoztak a személynevek?