Minagi
Naruto-Kun Fórum Hippije
Nem elérhető
Rejtett Homok Falu
Hozzászólások: 6681
Mini-chan ◕.◕ (Mini Mignon)
|
|
« Válasz #4 Dátum: 13 aug 19, 16:42:25 » |
|
Itt van kicsit hosszabban a történet.
"Aion: Tower of Eternity világa Atreia teremtményeit még legkorábbi lakói is rejtélyesnek tartják. Aion létezése (ő az az elképesztő erejű lény, aki megteremtette a világot) az egyetlen megingathatatlan tény, ami alátámasztja ezt az égi csodát. A kozmosz felett hatalommal rendelkező kortalan istenség, Aion, egy óriási torony alakjában testet öltött, és alapvetően megváltoztatta Atreia felszínét és legősibb fajait, a Drakeneket. Ahogy egy órásmester készítene egy elegáns faliórát, Aion úgy formálta és alakította a bolygó minden hegyét, völgyét és kontinensét. Születése idején Atreia a teremtés koronájának számított. Gyönyörű volt és tiszta; élet virágzott a planétán, ahol Aion csodálatos épületként talált magának helyet, amit csak az Örökkévalóság Tornyaként ismertek. A torony átdöfte az égboltot, és összekapcsolta a világ két felét. Aion nagyságának emlékműve, az Örökkévalóság Tornya mindent sötétségbe borított Atreián. A Torony lehorgonyozta a világot, ahogy a Drakenek élték rajta az életüket. Mindazonáltal a Draken nem az egyetlen faj volt a planétán. Legalább olyan rejtélyes módon, mint amilyen a bolygó - és az erőteljes Drakenek - létrejötte volt, egy új fajok született; ezek egyike volt a Sapiens, az emberiség pedig a másik. Az emberek továbbra is az ismert, virágzó világban élték életüket, testileg-lelkileg átszellemülve az Örökkévalóság Tornyának árnyékában, Aion iránt érzett nagyrabecsülésüktől megittasulva. Az emberek alázatosan szolgálták Aiont, a Torony gondoskodása pedig minden szükségletüket kielégítette. Az éggel kötött egyezség révén az élet évezredeken keresztül virágzott errefelé.
Egy nap a Drakenek belefáradtak a bolygó szolgáinak alázatos szerepébe. Az embereknél és a Sapienseknél mentálisan és fizikailag is erősebb faj kiábrándító hatást gyakorolt Atreia érzékenyebb lényei számára, ahogy hihetetlenül erőszakossá váltak, mindent letiporva, ami az útjukba került. Ahogy múltak az évek, a Drakenek egyre inkább szomjazták a hatalmat, Atreia burjánzó legelőit pedig a halottak vére festette bíborvörösre. Egész fajokat hajtottak rabigába, kegyetlen tekintetük elé, hogy felhasználják őket az emberek ellen, akik egész Atreián egyedüliként álltak ki, hogy bátran hadat viseljenek leigázóik ellen, remélve, hogy sikerül visszaállítani az életet a rendes kerékvágásba. A Drakenek jelentős számbeli fölényben vívták meg hadjárataikat Atreia élőlényei ellen, melynek köszönhetően egyre magabiztosabbá és dölyfösebbé váltak. Nem sokkal ezután a Drakenek hátat fordítottak teremtőjüknek, teljesen új fajnak kiáltva ki önmagukat. A Dragon Lords névre keresztelt, öt vezető szövetségének irányítása alá tömörült Drakenek lemondtak az Aion által rájuk hagyományozott névről - ettől fogva Balaurnak hívták magukat. A Balaur ébredése örökre megváltoztatta Atreiát. Az emberek rendezték soraikat, és összegyűltek, hogy megvédjék Aion világát, akit még a Balaur ellen irányuló harcok során sem felejtettek el szolgálni. Sajnos az emberek nem nyújtottak túl nagy kihívást kegyetlen ellenfeleik számára. A Balaur hordái ezerszámra mészárolták le az embereket, miközben azért harcoltak, hogy uralmuk alá hajtsák a bolygót. Kétségbeesésében Aion megteremtette a 12 Őrző elit csoportját, hog segítsenek az embereknek az Örökkévalóság Tornyának védelmében, valamint visszaállítsák a rendet Atreia világában. Az Őrzőket később Empyrean Lord néven kezdték megismerni. Hogy további segítséget nyújtson az embereknek és újonnan kijelölt védelmezőiknek, Aion egy Aether névre keresztelt anyagot hozott létre, mellyel erősebbé és keményebbé válhattak mindazok, akik tudták, hogy miként is használhatják azt. Minden készen állt, hogy megvívják a csatát, mely gyakorlatilag kettészakította Atreiát.
A Millenniumi Háborúk - Folytatódik a harc A tizenkét Empyrean Lord, akiket Aion jelölt ki Atreia világának és élőlényeinek megvédésére, éveken át bátran küzdött a Balaur seregek nyomása ellen. Az Empyrean Lordokat, eme szárnyas, sugárzó lényeket az emberek csodálták és imádták bátorságukért, valamint Aionnak tett fogadalmukért, melyet az élet védelmében kötöttek vele. Az Empyrean Lordok két vezetője - Siel és Israphel - feltehetően az Örökkévalóság Tornyának őrzésére esküdtek. Bár ezen szereplők gondolkodásukat és személyiségüket tekintve különbözőek, a Torony védelmében egyesültek. Hogy segítse a Balaur elleni küzdelmet, Aion megajándékozta az Empyrean Lordokat egy hatalmas erejű anyaggal, amit Aetherként ismerhetünk. Korlátlan lehetőségeket rejtegető energiaforrásként az Aether használatára csak a tiszták és áhítatosak jogosultak. Az Empyrean Lordok felismerték és elősegítették egyes emberi lények testi-lelki átalakítását - az Aether erejével felruházott emberek egy Ascension néven ismert átalakuláson mentek keresztül. Az Ascension metamorfózisának köszönhetően az emberek hátán szárnyak nőttek, megajándékozva őket a repülés élményével. Egyre több ember tapasztalta meg az Ascensiont és ismerte meg a szárnyalás szépségeit. Ezek a kiválasztottak Daeva néven híresültek el, és istenhez hasonló lényként szántották Atreia egét - Aion minden követője és tisztelője csodálta őket. Az emberek, akikre nem hatott az Ascension, hinni kezdtek benne, hogy a Daevákat Aion küldte, hogy elpusztítsák a Balaur hadakat és megoltalmazzák a világot. Bizonyos módon ez tökéletesen leírása volt létezésük céljának és értelmének. A Daevák száma megtöbbszöröződött Empyrean Lordok figyelő tekintete előtt, akik éjjel-nappal harcba vezették őket a Balaur hadak ellen.
De az ősi Balaur faj félelmetes ellenfélnek bizonyult. Irányításukért öt Dragon Lord felelt - vezetőjük Fregion volt, őt követte, Meslamtaeda, Ereshkigal, Vritra és Tiamat. A Balaurok csapatai keresztülverekedte magát az embereken és a Daevákon, ahogy azt a dominanciájukért folytatott hadjárataik során tették. Az Aion és a Dragon Lordok seregi között zajló konfliktus az elszigetelt küzdelmekből hamarosan totális háborúvá fajult el. Elképzelhetetlen, évtizedeken át tartó pusztítás és terror ütötte fel a fejét Atreia területén. Remélve, hogy így megvédhetik magukat a megerősödött Balaur hadak ellen, Aion létrehozott egy Aether-mezőt a gigantikus Torony körül. Az újonnan létrejött mező szikrát szórt, amint a Balaurok megpróbáltak áttörni rajta. Erőfeszítéseik ellenére a mező ellenállt még a legerősebb támadásoknak is, és állhatatosan ragyogott továbbra is a Balaurok és a Dragon Lordok arcába. De a mezőnek volt egy életveszélyes hiányossága, melyet Aion ellenségei a legmesszemenőbbekig ki is használtak. Míg a mező teljeskörű védelmet nyújtott, ahová csak elért, addig bármi, ami ezen kívül esett, sebezhető volt a támadással szemben. Ennek tudatában a Balaur nem irgalmazott, és megpróbálta kicsalogatni az Empyrean Lordokat a mező védelmet nyújtó izzásából. Azon kívül mindent elsöpört a Balaurok lángoló gyűlölete. A folyók vörössé váltak az elesettek vérétől, és hegyek mállottak szénporrá. Háború dühöngött a mezőn kívül, ahol a Daevák és az Empyrean Lordok bátran harcoltak ellenfeleikkel. A konfliktusban részt vevő felek által felmutatott bátorság és vadság dacára hamarosan fény derült a helyzet értelmetlen mivoltára. A Balaur nem léphetett be a mezőre, hogy elpusztítsa a Tornyot, az Empyrean Lordok és a Daevák pedig nem merészkedhettek ki az Aetheric-mezőről, hogy döntő győzelmet arathassanak.
Az Epikus Összeomlás A Millenniumi Háború dühöngése súlyos veszteségeket termelt mindkét oldalon. Hogy a Daevák jobban szervezett seregként harcolhassanak a Balaur seregek ellen, az Empyrean Lordok létrehoztak egy új testet, melyet Nobeliumként ismerünk. A Nobelium keresztülhaladt a Daeva katonákon, majd hatékony csapatokká formálta őket - ezeket ettől fogva Légiónak nevezték el. Az újonnan megalakult csapatok sakkban tartották a Balaurokat, és elkezdték megalapozni a béke éveit a bevehetetlen Aetheric Field mentén, amely az Örökkévalóság Tornyát védte. Egy ideig békében folyhatott Atreia emberi lakóinak élete - az Aetheric-mező és a Daeva Légiók által védett emberek hozzáfogtak, hogy elfelejtsék a Balaur pusztítását, mely tönkretette a vidéket. Az erőszakban és vérontásban gazdag évek után ez a korlátozott létezés is nagy előrelépésnek számított Atreia lakosságának. De ezért az Empyrean Lordok és követőik, a Daevák súlyos árat fizettek. Míg az élet virágzásnak indult az Aetheric-mezőn, a Daevák ezrei vesztették el az életüket annak védelmében, ahogy a háború folytatódott... és ezúttal nem látszott, mikor lesz vége.
A harcok árát a Balaurok is nyögték, ahogy az öt Dragon Lord egyre többet és többet küldött közülük a Daevák elpusztítására. Mindkét oldal felismerte, hogy a háború sosem fog véget érni, ha nem változtatnak a dolgokon. És ekkor a béke fuvallata ütötte fel a fejét az Empyrean Lordok közt. Az egyik merészebb Lord, Israphel által javasolt béke ötlete hamarosan komplett javaslattá nőtte ki magát, amellyel a többi Lord elé járultak. Noha a javaslat nemességéhez nem férhetett kétség, megosztotta Aion követőit - először a konfliktus kezdete óta. Néhány Lord békét óhajtott, míg mások Atreia rákos daganatának titulálták a Balaur hadakat és a Dragon Lordokat, amelyet haladéktalanul el kell távolítani. Israphel hitt benne, hogy a béke az egyetlen megoldás, hogy véget vessen a háborúnak és stabilizálják Atreiát - más alternatívát nem látott maga előtt. Israphel megpróbálta meggyőzni a többi Empyrean Lordot, hogy mutassák be békeszerződési tervüket a Dragon Lordoknak. A felvetést parázs vita és viaskodás követte. A Lordok hosszasan érveltek a terv mellett és ellene. Egyikük, Asphel más véleményen volt, mint a többiek. Erősen undorodott a Balauroktól, így elutasította a javaslatot, és sziklaszilárdan kiállt amellett, hogy addig kell harcolni, míg az egyik fél el nem pusztítja a másikat. Tudván, hogy a Daevák és a Balaurok egyaránt meghalnak, míg az Empyrean Lordok vitatkoznak, Israphel eldöntötte, hogy egyetlen szövetségesével, Lady Siellel - a többiek jóváhagyása nélkül is - felajánlják a békét a Dragon Lordoknak. És pontosan ez történt.
Nem sokkal ezután a Dragon Lordok és csatlósaik elé álltak az Aetheric-mezőn kívül, átnyújtva nekik a békeszerződés tervezetét. Egyszerűen csak álltak, aggódva várva a döntésre. A bizonytalanság mindig is kísértette az Empyrean Lordokat, bár a Balaurok - a jóhiszeműség látszatát keltve - csak az elit harcosaik egy kis kontingensével jelentek meg. Az Empyrean Lordok megtették az első lépést: leeresztették az Aetheric-mezőt, hogy a Balaurok beléphessenek. Sok-sok év óta először az Örökkévalóság Tornya sértetlenül állt a Balaurok előtt egy kőhajításnyi távolságban. A jóhiszeműségük további próbájaként az öt Dragon Lordot megkérték, hogy egyedül lépjenek be a Toronyba - megtették, majd megkezdődött a békés tárgyalás. Fregion és Lady Siel belefogtak a gyűlölet és erőszak sújtotta évszázadok diplomáciai úton való orvoslásának. Mindkét oldal felsorakoztatta érveit a ceremónia alatt. És egy múló pillanatig úgy tűnt, hogy Atreia végre megtapasztalhatja a békét, melyre már emberemlékezet óta vártak.
Hogy ezután mi történt, az mindkét oldal számára örök rejtély marad, mivel egyik oldal sem emlékszik pontosan, hogy mi is történt az esemény alatt. Annyit tudunk, hogy a tárgyalás közepén valaki meggyilkolta a Dragon Lordok egyikét. Egy szempillantás alatt őrjöngő ütközet alakult ki a Torony szívében. Annyira váratlanul történt, hogy Siel és Asphel még az Aetheric-mezőt sem tudta visszaállítani. Az Örökkévalóság Tornya, mely a bolygó szívéig hatolt, elkezdett omladozni, amint a Dragon Lordok és az Empyrean Lordok az életükért küzdöttek. Lord Asphel a Torony északi felének tartott, míg ellenfele, Lady Ariel délre száguldott - mindketten abban reménykedtek, hogy szerepet vállalhatnak a világ megmentésében. Bátorságukra való tekintet nélkül egész Atreia szétszakadna, hacsak a Torony nem tart ki...
A békeszerződés két hírnöke, Israphel és Siel magukra vállalták a Torony megmentését. A tiszta kétségbeeséstől és bűntudattól fűtve a két Lord mindent megtett, hogy mentsék a menthetőt - eközben Aetheric-energiájuk elpárolgott. A biztos halál tudatának ellenére is sikeresen visszaállították az Aetheric-mezőt. A két Lord épphogy meg tudta menteni a bolygót.
Ezek az események, melyeket manapság az Epikus Összeomlás néven ismerhetünk, új korszakot hozott magával Atherián.
Az utóhatás Atreia világa azon a napon darabokra hullott. Nem csak fizikailag szakadt szét, de a szelleme is helyrehozhatatlan károkat szenvedett el; nyilvánvaló volt, hogy semmi nem lesz olyan, mint régen. A kettészakadt Atreia kettős átalakulása egy további átalakulás előjele is volt, melyet megpecsételt az Empyrean Lordok és a Dragon Lordok sikertelen béketárgyalása. Az egykor a béke és a remény bástyájának számító elátkozott béketárgyalás hirtelen és erőszakos véget ért, mely a tárgyalás ötletgazdáinak, Israphelnek és Sielnek az önfeláldozását is jelentette. Mindketten meghaltak az Aetheric Energy tüzes robbanásától, miközben az Örökkévalóság Tornyát védték a teljes pusztulástól. Kétségbeesett, önzetlen tettüknek sikerült megóvnia Atreia világát a teljes pusztulástól, de a Torony romba dőlt. A Torony közepe súlyosan megrongálódott és kettétört, miközben gyakorlatilag kettéhasította a világot. Ez nem csak örökre megváltoztatta a világ kialakulását, de az Empyrean Lordokat is két különböző frakcióra választotta szét: azokat, akik a Torony északi részét védték, Lord Asphel vezette, a Torony déli részét óvók felett pedig Lady Ariel vette át az irányítást.
Az epikus kataklizma hatalmas törést okozott a planéta két része közt; mindkét részen megtalálhatók voltak a Torony romjai. Mindkettőt a saját lakosságuk uralta. Atreia alsó felének lakói az ég felé bámulhattak, és láthatták a világuk felső szintjét, amint belefagyott az időbe. A bolygó kettészakadásával Atreia belseje teremtése óta először nyílt meg a kozmosz előtt. Az alsóbb szinteken élők hirtelen egy közeli csillag metsző izzása alatt találták magukat. A vakító csillag táplláta Atreia alacsonyabb síkságait, mely az évek során virágzó paradicsommá vált, köszönhetően erdői és mezői szépségének. Így zajlott az élet évszázadokon át Lady Ariel és Empyrean Lordjainak vigyázó tekintete előtt. Lady Ariel és követői magukat Seraphim Lord névre keresztelték, és segítettek az embereknek és a Daeváknak, hogy virágzó otthont teremtsenek maguknak, mindig szem előtt tartva a katasztrófát, melyről azt hitték, hogy Lord Asphel és követői tehetnek róla.
Ahogy teltek az évek, a bolygó déli féltekéjén élők Elyosnak kezdték hívni magukat. A virágzó földekkel megáldott Elyos-ok elérték, hogy úgy lássák magukat, mint Aion kevés kiválasztottját, akik csodával határos módon elkerülték a pusztulást, és őszintén hittek benne, hogy ez rendületlen hitük jutalma. Az Elyos-ok fizikailag is megváltoztak, testük mennyei fényben kezdett ragyogni; úgy képzelték, hogy ők lehetnek alsó-Atreia irányítói, amit Elysea-nak neveztek.
Itt, ahol a Balaur seregek minden erejük ellenére sem tudtak áttörni, az Elyos-ok templomokban és tornyokban gazdag várost építettek. Minden megváltozott. Még az öt Empyrian Lord, akiket Lady Ariel vezetett, még ők is új nevet választottak a béke ideje alatt: ők lettek Seraphim Lordjai. Az Elyos-ok konfliktusok és harc nélkül élhettek több évszázadon át, új célkitűzésekkel és reménnyel a szívükben. Ugyanakkor Atreia északi részén az élet messzemenően más volt. Annak a melegnek és fénynek hiányában, ami az Elyos-oknak és Elysea-nek kijutott, az északi félteke lakosai kemén időket éltek meg. Az epikus összeomlás után a táj hideggé, keserűvé és barátságtalanná vált. Akárcsak az Elyos-ok, a túlélő emberek is változásokon mentek át új életfeltételeiknek köszönhetően. Bőrük halovánnyá vált a fény hiányától, szemük pedig kiélesedett az örökös sötétségben. Lábukon és kezükön hatalmas karmok nőttek, melyekkel könnyebben mozoghattak új otthonuk csipkézett szirtjein, és a túlélésben is hathatós segítséget nyújtott számukra. Átalakultak és továbbfejlődtek új otthonukban, Pandemoniumban, és magukat Asmodianként emlegették. Asphel és követői immár Shedim Lordokként emlegették magukat, az Asmodianek pedig megépítették saját, hatalmas városukat, ahol viszonylagos harmóniában éltek évszázadokon keresztül.
Az Elyos-ok és az Asmodianek párhuzamos világban éltek azon a földön, ami Atreiából megmaradt. Egyikük délen, a másik északon, miközben teljesen ismeretlen volt számukra a másik oldal életvitele. Ezentúl mindegyikük faja különálló és megkülönböztethető volt, noha Aion szemében továbbra is egyenlőek voltak. Mindez egy napon megváltozott, ahogy az Örökkévalóság Tornyának épületméretű darabjai – melyek az epikus összeomlás napján hullottak le róla – lassan elkezdtek az ég felé lebegni. Az Asmodianek és az Elyos-ok, akiket a katasztrófa két külön fajjá választott szét, most végignézhették, ahogy világuk a szemük láttára változik meg.
Felfedeztek egy portált egy különös helyen, amit Abyssnek hívtak; átjáró volt ez a két világ között, ott, ahol a Torony darabjai lebegtek. Kíváncsiságuk fellángolt, és mindkét fél átküldött egy kis csapatot, hogy megvizsgálja, mi van a túloldalon. Mindkét oldalon hatalmas portálokat fedeztek fel, ami az ismert világuk felett lebegő hatalmas szigetekhez vezetett. Ahogy a sors könyvében is meg van írva: az Asmodianek és az Elyos-ok felfedezték egymást a kölcsönös felderítés során. A két kis csoport váltott néhány szót egymással.
Innentől fogva felgyorsultak az események. Az összejövetel során felszakadt a mélyben lappangó keserűség és félelem, mindkét félen elhatalmasodtak az erőszakos érzelmek. Egyik oldal sem találkozott még a másikkal, akiket az Örökkévalóság Tornyának pusztulása és világuk kettészakadása miatt hibáztattak. A két oldal nemzedékeken keresztül arra tanította a leszármazottait, hogy gyűlölje a másikat.
A csata során számos Elyost gyilkoltak meg, míg mások súlyosan megsebesültek. Megkínozva és összetörve az Asmodianek és az Elyos-ok visszatértek saját oldalukra. A békés egymás mellett élés korszaka véget ért, ahogy mindkét oldal mozgósította a csapatait és felkészültek a háborúra. Miközben az új Daevákat toborozták, a készülődés alatt mindkét fél megtapasztalhatott egy új égi eseményt. Az Asmodianek és az Elyos-ok közti háború előestéjén egy új portál nyílt az Abyss-ben, további bonyodalmakat okozva Atreia lényei közt. Megjelentek a Balaurok, akik beléptek az Abyssbe a saját világukból, akik komoly fenyegetést jelentettek a két Daeva fajra nézve.
A vérontás, a félelem és a káosz visszatért Atreia világába. Ami még rosszabb, hogy az Aether – az energiát, ami megakadályozta, hogy Atreia darabjai szétszóródjanak az űrben – forrása is gyorsan kimerült, ugyanis az Abyss elszívta az értékes anyagot, hogy fenntartsa önmagát. Nem sokkal ezután az Aether teljesen elfogyott, pusztulásba taszítva Atreia maradékát is. Az Asmodianek és az Elyos-ok három fronton vívták háborújukat: egymás ellen, a Balaur seregek ellen, és az idő ellen. Ha a Torony egyik darabját megsemmisítik, Atreia széthullik a világűrben – végül ez is bekövetkezett.
Az Elyos-ok hozzáláttak, hogy megsemmisítsék mindazt, ami a Toronyból megmaradt Pandemonium világában, az Asmodianek pedig ugyanezt tették Elysea földjén. Minden készen állt a háborúhoz, amely megpecsételhette Atreia sorsát..."
|