Egyelőre elég félős a kis drága. Lapít szegény a polc alatt. Kicsit szar érzés, mintha beteg lenne. Bár ilyenkor nem lehet mit tenni, meg kell várni, hogy megszokja a jelenlétünket, a hangunkat stb, utána csak előjön majd. Végül is macska, azoknak zabálnia is kell, sőt gyakran kell nekik.
Remélem, hamarosan már jóba leszünk vele. Nekem szar érzés még az, hogy most ugyan itthon vagyok, de hétfőn reggel elutazok, és kb egy hónapig nem nagyon jövök haza újra. Szóval az első macskás időszakról nagyon le fogok maradni.
A menhelyen még rengeteg állat volt. Tisztára sajnáltam szegényeket. Az a sok kutya, macska és más jószág.
Legszívesebben mindet befogadtam volna. Volt egy szép kaukázusi szuka is, jó nagy medve.
Csak szegény nem rég került oda, ezért eléggé le volt még soványodva. De tök barátságos volt. Meg is sétáltattam. A gondozó csak mondta, hogy ha akarom próbáljam meg nyugodtan, de vigyázzak mert nagyon húz.
Hát nem tudom, de nekem egész jól sikerült közlekedni vele, általában csak szépen sétált a lábam mellett, csak pár alkalommal kezdett el húzni, de akkor is vissza tudtam fogni. (Meg persze élveztem az emberek - főleg a kisgyerekek - tiszteletteljes tekintetét, hogy egy ekkora kutyával sétálgatok ott.
Egy cuki kislányt még fel is biztattam arra, hogy nyugodtan simogassa meg a nagy kutyát, nem harap.
) Btw a sok kis pudli kutya sokkal agresszívabb volt.
