Az előbbiekhez nem vágó hsz következik, és lehet páran némiképp betegnek tartják majd a benne lévő gondolatokat, szal sry.
Szóval, ugye nem rég végignéztem a The Walking Dead eddigi évadait. Szeretem nagyon ezt a sorozatot, szerintem ezt mindenki tudja rólam. Viszont, most ahogy néztem elgondolkodtam, és rájöttem, hogy kár is tagadni, de sokkal szívesebben élnék abban a világban, mint ebben a valódiban. De komolyan. Vagy ha nem pont is abban (szeretem a zombikat, de azért talán jobb, ha kitalált lények maradnak), de akkor egy hasonlóban. Bármilyen posztapokaliptikus világban. Akárhogy is nézem, én egyáltalán nem bánnám, ha beütne valami igazi SHTF szituáció. Persze tudom, hogy az ilyen történetekben az ember mindig a
maroknyi túlélő közé képzeli el magát, pedig sokkal valószínűbb, hogy ő maga is az
emberiség 90%-ába fog esni, akiknek az első napon a fejére pottyant a meteor, az atombomba, elvitte a szökőár, lelőtték az ufók, vagy megették a zombik, stb. De ennek ellenére azért sokat fantáziálok mostanában erről. Hogy milyen lenne? Gyakran olvasgatok különböző túlélő blogokat. Azért persze nyugi, nem kezdtem el bunkert építeni a kiskertben, nem hiszek abban, hogy közel a világvége, vagy valami, csak szívesen gondolkodok ezen. Hogy hogyan maradnék életben, milyen élelmiszereket, fegyvereket, ruhákat, gyógyszereket, felszereléseket, stb vinnék magammal, hogyan próbálnék segíteni azon a kevéske emberen az ismeretségi körömben, akik tényleg fontosak nekem annyira, hogy az életemet tegyem kockára értük. (Az összes többit meg hogyan kapnám shotgun végre, ha rám támadnak xD) Vagy, hogy csapatban, vagy egyedül próbálkoznék e életben maradni.
Persze lehet ez nem normális dolog. xD A Walking Dead alapján (ezt a bekezdést csak a rajongók fogják érteni) úgy érzem, hogy én igazából Shane-re hasonlítok a leginkább, pedig ugye ő negatív karakter a sorozatban. Van egy jelenet, amikor Szent Dale épp egy lelkifröccsöt tart Shane-nek (s02e07, ha jól emlékszem), és mondja neki, hogy "
Te ebbe a világba tartozol. Ez a te világod" vagy valami hasonló, nem pontos az idézet, a de a lényeg így is érthető. És hogy ez valahol rám is igaz talán. Hogy egy ilyen világban én is jobban tudnék élni, jobban feltalálnám magam, talán még jobban is érezném magam, mint a mostaniban. Mert a túlélésért vívott napi harc mindennél egyszerűbb valahol. Shane is ezt tette. Életben akart maradni, és ezért minden mást kizárt. Én talán csak annyiban különbözöm tőle, hogy a saját biztonságom mellett még van pár ember, akinek az életét ugyanolyan fontosnak tartom, mint az enyémet, egy ilyen szituációban. De az eszközeim, a hozzáállásom azért Shane-ére hasonlítana a leginkább.
Szerintetek ezek nagyon beteg gondolatok, vagy csak simán túl sok amerikai filmet nézek?
