heo, sajnos (vagy nem sajnos
) én sem vagyok közgazdász, és nem is igazán látom át a pénzügyi rendszert ebből kifolyólag, de felmerült bennem pár kérdés a hozzászólásoddal kapcsolatban.
Írtad, hogy ezt az összeget lehetne állami pénzekből fedezni, mivel, ha az emberek itt költenék el, az visszafolyna az államhoz, és gyakorlatilag ciklusszerűen önmagát tartaná fenn a folyamat. Ha ez így működne, akkor ezzel megoldottad a nyugdíjproblémát is. Ez esetben nem kéne a dolgozó emberek jövedelméből levonni a nyugdíjra szánt adót, hiszen a rendszer önfenntartó lenne, azaz a kifizetett nyugdíj valamilyen szinten visszatér az államhoz. Mivel a nyugdíj esetén ez nincs így, valószínűleg az alapjövedelemnél sem lenne megoldható.
Viszont a probléma, amit felvetettél, még mindig fennáll: ez egy fedezet nélküli pénz. Nyugdíj esetében egyértelmű, hogy a dolgozó emberek (körülbelül 4 millió fő) adójából vonják le a nyugdíjasoknak (körülbelül 2 millió fő) kiutalt pénz összegét (és vedd figyelembe, hogy ma a legkisebb nyugdíj 28.500 forint, ami közelébe sincs a 100 000-hez!). Tehát ennek a pénznek van fedezete, de már ez a rendszer is szinte fenntarthatatlan.
Akkor vegyük az alapjövedelmet:
A pénz csak egy darab fecni, ezt mindenki tudja, valójában csak reprezentatív szereppel bír. Mindig jelképez valamilyen értéket, amivel az ország rendelkezik: arany, szolgáltatás stb. Ha szolgáltatás szempontjából nézzük, akkor ez az alapjövedelem teljességgel a levegőben lóg, hiszen semmilyen munka nem áll mögötte, azaz nem termel gyakorlatilag semmilyen értéket, jövedelmet az országnak. Így a kiosztása mindig a szolgáltatások értékét növelné: hiszen több embernek van lehetősége igénybe venni azt, de a szolgáltatás nem olyan mértékű, hogy minden ember igénybe vehesse. Az állam ezt csak úgy tudja megvalósítani, ha valóban fedezet nélküli pénzt bocsát ki, viszont -mint nevében is benne van - minél több ilyen, semmilyen szolgáltatást nem fedő bankjegyet kibocsátanak, azok értéke folyamatosan csökken. Az egyébként is magas infláció olyan szinten megugrana, hogy szerintem nem telne el sok idő, hogy az a 100 ezer forint ne legyen elég egyszerű holmik megvásárlására sem.
Az pedig csak álombuborék, hogy a pénz visszafolyna az államhoz. Ez talán megvalósult volna (még ott sem) egy kommunista társadalomban, ahol minden az állam tulajdona. De most nem az. Nem beszélve arról, hogy a termékek, cégek nagy része sem magyar, azaz a pénz valahogy mindig külföldön kötne ki, és az eredeti összeg csak töredékét hagyná itt adóban. De ha mégis Magyarországon maradna, akkor is magánszemélyek zsebében, mivel az állam egyébként nem rendelkezhet az emberek tulajdonával az adón túl.
Először is népességszabályozás!!! nem kell ennyi ember. Húzzunk gumit szedessenek velünk bogyót kapjon 50%os adócsökkentést vagy 90%ost aki sterilizáltatja magát.
Európa és így Magyarország is rohamosan elöregedik. Nem születnek gyerekek, fogy a lakosság. Hová akarsz még népességszabályozást?
Egyébként is, Magyarország belerokkanna, ha még kevesebb gyerek születne. Ehhez egy történetet mesélek:
Múltkor a rendelőben egy öreg néni szokás szerint pletykálkodott, másokat szidott stb. Felvetődött valahogy, hogy Katicának (a nevek kitaláltak) már a harmadik gyereke születik, amire hevesen elkezdte Katicát kurvázni, hogy minek már annyi gyerek, elég egy is, mert annak meg tudsz adni mindent.
Öt perc múlva az idős hölgy már arról beszélt, hogy rohadjon meg a kormány, mert nem emelik a nyugdíjat.
Kis agyában nem állt össze, hogy a gyerekek -> dolgozó emberek -> nyugdíj összege (illetve kifizetése) összefügg.
Ha egy családban van:
1 gyerek: az ország lakossága folyamatosan csökken (azaz egy idő múlva nem lesz, aki eltartsa a nyugdíjasokat!)
2 gyerek: az ország lakossága stagnál
3 gyerek vagy több: az ország lakossága nő.
Nem olyan nehéz felfogni, de sajnos az állampolgárok jó nagy részének nem sikerült. Ahogy azt sem, hogy egy erős gazdaságot jelenleg csak népességnövekedéssel együtt lehet felépíteni, illetve fejleszteni. Szerinted a japánok miért vannak kétségbe esve a csökkenő japán népesség láttán? Gondolkozz el rajta.
A dolog ugye ott kezdődik, hogy ez nem történt meg. És amúgy ez a történet a szocializmusról szól. A szocializmus társadalmi egyenlőséget akar. A szocializmus egy betegség.
A társadalmi egyenlőség egyébként egy nagyon meghatározhatatlan fogalom, de ilyen szempontból a liberalizmus is ezt akarta. Jogi egyenlőséget, ami részben meg is valósult.
Jogi egyenlőség mellett már csak a vagyoni egyenlőség van, és a szocializmus (legalábbis a kommunizmus) ezt akarta (vö. jogi, vagyoni egyenlőség) megvalósítani.
