Nem óhajtok többet ezzel a Micsudi-féle dologgal foglalkozni, de ezekre még úgy gondoltam, reagálok.
Aki meg nem bírja elfogadni, hogy a másik embernek rossz kedve van, sőt még ezt tetézi is, meg kifigurázza, az szerintem csak magát járatja le, mert nagyon szépen bemutatja, milyen önző. Mert akinek elmegy az életkedve egy micsudi-féle hozzászólástól, és emiatt szidja a másikat, arra nem találok jobb szót.
Önző?
Ez jó. Én meglehetősen megértő embernek tartom magam, de a végtelenségig senkit nem lehet pátyolgatni, mert akkor sehová sem fog fejlődni. Az a baj, hogy jelen esetben azzal sem jutottunk előrébb, hogy próbáltam kiosztani. Vannak az emberek életében hullámvölgyek, amikor úgy érzi, minden rossz, olyankor valóban kell a megértés, de ha valaki mindig negatív, abba bele lehet fáradni. Ez a fajta viselkedés pedig könnyebben kihozza belőlem az iróniát is, mert egy idő után az ilyen személyek igenis maguknak generálják a problémákat a hozzáállásukkal, mert nem arra koncentrálnak, ami jó és amijük van (sokszor sajnos észre sem veszik ezeket), hanem arra, ami rossz és amijük nincs.
még olyan is van, jézusom, aki attól lesz jobban, ha más, nálánál vontatottabb sorsú egyénekre gondol, úristen, milyen beteg dolog már ez??
Beteg? Úgy érzem, nem sikerült megfelelően értelmezned, amit írtam. Belegondolni abba, hogy mennyivel rosszabb is lehetne a helyzetem, és ennek hatására inkább befejezni az önsajnálatot, és hálát adni azért, amim van, az már miért lenne beteg? Ha élvezném a nyomorukat, akkor megérteném, hogy így gondolkozol, de egyértelműen nem erről van szó az esetemben.
