Akkor csak én vagyok itt virágmániás? Mesélhetnék róluk naphosszat, a rózsák már kikészítenek.
Azt hinné az ember, a rózsa nagyon igénytelen növény, amit bedobsz a kertbe és kinő. Pedig nem igaz, tele van kártevővel. Már nem győzöm permetezni őket.
Most a menta nagy szerelmese lettem, az viszont tényleg igénytelen. Eléggé invazív, így ha valami nagy ládába beleülteti az ember, óriásira megnő. De nem is ez a lényeg, hanem az illata (meg az íze), valamilyen hihetetlen jó.
Most próbálom szaporítani is, bár van egy olyan érzésem, nem fog összejönni.
Bár már így is tele van a szobám vízben ázó növényekkel, borostyántól páfrányig, amik a gyökereztetés különböző fázisaiban vannak.
Ma délután elmentem az egyik kedvenc helyemre (napló üzemmód bekapcsolva), és leültem a sziklaszirt szélére. Elég meredek, de van egy kiugró rész, amely teljesen olyan, mintha arra alakította volna ki a természet, hogy én odafészkelődjek. Ha tehettem volna, órákig bámulok ki a fejemből és merengek a semmin, ahogy Yoh szokott a temetőben meg a patakparton. DE NEM lehetett, mert a kutya folyton belelihegett a pofámba.
De azért még így is ott ültem majdnem egy órát, és
ezt néztem 
Fenn a hegytetőn volt éppen három ember (a képen is látszanak, a kereszt mellett állnak), csak lestek, én hogy kerültem a szomszédos hegyre.
Utána meg három órán keresztül gyógynövényeket válogattam. Most mondjátok, hogy nem volt izgalmas napom.
