Hegyek... hegyek, HEGYEK!
Ebből a fenti témából csak az jön le, hogy hiába tiltakozik, a legtöbb embernek szüksége lenne valamilyen vallásra, mert a hit támasz az embereknek. Nem hazugság, nem félrevezetés, hanem támasz.
Múltkor belinkeltem azt a muszlimos gyakorikérdést, ott is írta egy-kettő, hogy ő buddhista lesz, a másik iszlám stb. Az európai ember valamiért zsigerből elfordult a kereszténységtől, és vagy él csak úgy egyik napról a másikra, vagy mindenféle más kultúra vallásaiban keres menedéket.
És amit Aes is megemlített, erre az emberek csak azt mondják: hadd valósítsa meg önmagát. Meg azt, hogy ő majd sok vallást fog bemutatni a gyerekének, hogy kiválassza azt, ami neki tetszik? Most őszintén, szerintetek ilyen van? Nyilván, ha sok vallást tanítok a gyerekemnek, akkor én magam nem követek egy vallást sem... ezt a gyerek meg fogja érezni, és ő maga is engem fog követni, és alkalmazkodik a többségi társadalomhoz, ami jelenleg teljesen 'vallástalan'. Na meg azt írják, hogy 'majd a gyerek eldönti, hogy vallásos lesz-e'. Ez csak szerintem hülyeség? Az őt ért hatások miatt ez esetben is a többségi társadalmat követi nagy valószínűséggel. Ez a mentalitás nem szabadságot ad a gyereknek, hanem elengedi a kezét, magára hagyja. Olyan, mintha a kiselsősöknek elkezdenél egyenleteket tanítani a számok ismerete nélkül: aztán majd lesznek, akik időközben rájönnek az összeadás-kivonás rejtélyeire, mások meg nem. Ilyen a nevelés meg a sok szülő által emlegetett szabadság is.
Ezt még a korábbi gyakorikérdéses témára reagáltam, bár nem is emlékszem, mikor linkeltem már.
Haláltéma: kis koromban nem féltem a haláltól, sőt nagyon vonzott a titokzatossága, és sokat gondolkoztam ezen. Aztán egy ideje, főképp azóta, hogy jobban átlátom az élőlények felépítését, az élővilágot, a testünk működését, én is egyre jobban félek tőle. Lao-Ce igazat mondott azzal, hogy minél többet tudsz, annál kevesebbet értesz, és én magamon azt vettem észre (persze ez személyfüggő, másokon nem vettem észre
) hogy minél többet tudok/tanulok, annál jobban szükségem van valami kapaszkodóra, hogy ezt kompenzáljam. De akkor is nehéz elfogadni, hogy a halál után nem gondolok többé semmire, nem lesz semmi, megszűnik a világ stb... aki nem fél ettől, az valójában nem gondolt bele még soha igazán.
