Duma 10

[MrSaiyan Coelho]

De rég hallgattam ezt az Alvin-számot.  Milyen aranyos hangon énekli benne az énekesnő a dalszöveget.

[Gabesz]

Jaja.. Én is nagyon rég hallottam... Szerintem elő is dúrom yutubon...

<a href="http://www.youtube.com/watch?v=tvR4-HsbQWs" target="_blank">http://www.youtube.com/watch?v=tvR4-HsbQWs</a>

 

[Syzygy]

Utálom az alvint, sosem szerettem, és nem mellesleg irtó gyenge zenéket csinálnak 

[Lille17]

Hiába hangzik nagyon közhelynek, elkeseredettnek, sötétnek, de undorító meddig terjed az emberi gátlástalanság.

Egy barátom már majdnem ottmaradt, mivel szétcsapták az italát droggal, arckoponyatöréssel megúszta azt az estét. Viszont tegnap egy lány, akivel együtt nőttem fel meghalt autóbalesetben, 18 évesen!
A sofőr soha életében nem fogyasztott addig alkoholt, most sem találtak egyikük szervezetében sem, amellett többeket vittek be a rendőrőrsre már bedrogozva.. Így járhattak ők is, és így mentek neki a fának.

És a legundorítóbb, hogy itt megint nem lesz igazságszolgáltatás, tovább folyik a "buli", és aki óvatlan, az életével fizet.

[Kazekage sama]

Részben ezért sem járok már csak marha ritkán a híres nagy bulihelyekre. Sok a paraszt, drága a pia, drága a beugró, és vagy ez történik (az én társaságomban is volt példa rá) vagy egy szoláriumszökevény beléd köt. Az ismerősöd miatt részvétem.

[Minagi]

Ez nagyon durva, sajnálom Lille.

Ki az óvatlan amúgy? Még a pultos is meg tud szívatni, ha akar. Ennyi erővel az az óvatos aki vizet iszik amit ő akar kinyitni.

[Ayumichan]

Túl fiatalon halt meg. Sajnálatos hogy az ilyesmi megtörténik. 

Én nem nagyon járok szórakozni, ha megyek is van vagy 2-3 hely ami szóba jöhet de ott ismerős arcok vagyunk (ha én nem is akikkel vagyok igen).

[gman]

Miért kell nekem olyat álmodnom, hogy Ildikó kórházban fekszik, csont soványan, mindenféle gépre rákötve és haldoklik?

Bocs, hogy itt felvetettem a gagyi problémámat a gyászos hangulatban.
Én nem is a lányt sajnálom, neki már mindegy, de a családnak szörnyű lehet.

[CrazyCat]

Részvétem.

Én többek között ezért nem megyek buliknak a közelébe se.

[Lew]

Részvétem.

Én pontosan ezért, ha kocsival megyek buliba, még 1 kólát sem iszok odabent. Inkább hozok otthonról 1 üveg ásványvizet bevágom magam mellé és óránként , kimegyek és iszom belőle.

Bár mondjuk tény, hogy nem magamat féltem, hanem a jogsim :S

Tényleg sajnálom, tudom milyen érzés ha fiatalon meghal egy barátod.

[Gdat88]

Durva dolgok ezek. Volt egy nagyon aranyos lány a Rendőrtisztin. Az én szakirányomra járt de egy évvel fölöttem. Én legendásan rossz viszonyban voltam a szakasztársaimmal, egész nap nem beszéltem velük kivéve, ha oltogatni kellett egymást. Ez a lány néha, amikor itt volt vele dumáltam. Elég visszahúzódó volt, de így kettesben már nem. És egyszer csak hallottam, hogy meghalt. Pedig lett volna egy normális szakasztársam. Mindenki letudta egy vállrándítással rajtam kívül.

[Micsudi]

Nem szeretek este autóba ülni. Inkább várok az éjszakai járatra. Sok a piás hülye. A bulihelyeken meg irigylem aki jól érzi magát. A beülős helyek normálisak még kb. De a házibuli még mindig a legjobb.
Lille Nagyon sajnálom   Nem tudom milyen lehet neked. Nem akarok közhelyekkel dobálózni. De tarts ki!

[Syzygy]

Jegyzőkönyv tanúkihallgatásról:

...ismertem meg az x buszmegállóban, beszélgettünk, majd élettársi kapcsolatban éltünk.

[Ayumichan]

Egyszer (amikor jogi asszisztens képzésen tanultam) elmentünk egy tárgyalásra az egész osztállyal ahol a (nem éppen nap barnított) Kazincbarcikai lakosú vádlottak úgy mentek oda a tárgyalásra hogy előállították őket mert arra hivatkoztak hogy nincsen pénzük a vonatra...
De a rendőrök a kocsmából állították elő őket szép állapotban. 
Biztos nem tudtak vonatozni mert kellett a zseton piára. 

[Luna-san]

Ayumi, ez nagyon fájdalmas volt. Lille, nagyon sajnálom az esetet. Légy erős, és mindenki más is, aki ismerte őt, mert örökké ott fog élni a szívetekben, és csak a szép emlékek maradnak meg. Én tudom milyen elveszíteni valakit és mást is ismerek, aki elveszített már olyan személyt, aki nagyon fontos volt az életében. És azt kell mondjam, mindenki másképp kezeli. Meg lehet kövezni, de én nem értek azokkal egyet, akik mindig úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, még akkor is, ha arról a személyről beszélnek. És nagyon szomorú látni azt, aki depresszióba süllyed emiatt.

Én úgy vagyok vele, hogy a halált nem lehet elfogadni, csak meg kell szoknunk a gondolatot, hogy az életünk véges, és sosem tudhatjuk, mikor jön el az utolsó perc. Szóval minden nap úgy kellene felkelnünk, mintha az lenne az utolsó. És nem, nem depressziós szövegnek szántam, csupán hozzuk ki a napjainkból a maximumot.

Az én szememben az, hogy össze-vissza isznak mindent, szereken élnek meg dohányoznak és a többi finomság, nem tartozik az élet legszebb dolgai közé. Sajnálatos, ha valakinek igen.