Az egyik része annak, amiért megutáltam a Narutót, az a shipping volt. Nem tudom, hogy kezet rázzak-e Kishimotóval, amiért ezt ilyen zseniálisan kezelte, vagy inkább letörjem a kezét, hogy meggyalázta a shounen zsánert. A másik pedig, hogy a fandom nagy része hagyja magát az orránál fogva vezetni. Fogadok, hogy Kakashi halála feleakkora botrányt sem kavarna, mint a két szerelmi szál veszélybe kerülése. Ez pedig szerintem, valahol, egy shounen manga esetében, mely elsődlegesen a karaktereivel és a küzdelemmel operál… szégyen és gyalázat.
Ahogy én megfigyelem a rajongókat, túlságosan is komolyan veszik ezt a szerelmi szálat, ANÉLKÜL hogy egyáltalán jobban megismernék a karaktereket, akiket utálnak, vagy akikért rajonganak. Nagyon sok ember magából indul ki, ami sosem jó megoldás, mert így csak a mi szemszögünkből fogjuk megítélni a szereplőket, és nem leszünk képesek úgy rálátni a dolgokra, ahogy ők. Ezen most segítek, ezért pszichológiai, filozófiai és írói szemmel egyaránt összeállítottam a Naruto két legnépszerűbb csajáról egy jellemrajzot.
Sakura: Sakurával írói szemszögből nézve egyetlen probléma van. Az, hogy normális. A múltját tekintve nem történtek vele megrázó dolgok, hisz van családja, akik tisztességesen szerették és felnevelték. Sasuke miatt képes volt egy barátnője ellen fordulni, akivel addig semmi baja nem volt, amíg be nem lépett a képbe emoherceg. A későbbiekben jóra fordult a kapcsolata Inóval, de rengeteg évig képesek voltak egy hapsi miatt haragban lenni, és ez mindkettejükről szegénységi bizonyítványt állít ki. Ez megmagyarázható azzal, hogy Kishimoto ifjú titánként még nem gondolkodott ennyire a mangája szereplőin, és elkövette azt a hibát íróként, hogy egy olyan csajt teremtett, akivel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Éppen azért, mert normális. Nem illik bele a Naruto többi karaktere közé, akik közül sokakat ért már trauma kiskorában, és ez kihatott későbbi személyiségükre. Ezért nem láttuk túl sok jelentős megnyilvánulását mostanában, mert Kishimoto bezárta őt egy pszichológiai zsákutcába, és vár arra a momentumra, mikor kiránthatja őt ebből.
Pszichológiai és filozófiai szempont: a Sasuke iránt érzett szerelme hasonló az Alkonyatban látott kapcsolatokhoz. Semmit sem tudunk arról, miért lenne több ez a vonzalom egy kamaszkori fellángolásnál. Tekintve, hogy jól nevelt, szeretetben gondozott tizenévesként került össze Sasukéval, a fiú iránti vonzalma azért sem logikus, mert a korabeli lányok többnyire olyan párt keresnek maguknak, aki bizonyos szinten megfelel az „álom hapsi” ideáljuknak, hisz ilyenkor még nem sokat tudnak a szerelemről. Aztán jönnek a veszekedések, megcsalások, féltékenykedések stb, mikor is kiderül, hogy a választott fiú hiába néz ki jól, vagy hiába kedves, vannak taszító tulajdonságai, amelyek nem felelnek meg nekik, ezért szakítanak vele. A szerzett tapasztalatokat továbbhozva, és jellemünk évről-évre előrébbmutató fejlődésével párideálunk módosul, míg – jobb esetben – meg nem leljük választottunkat. Ilyen mélyreható szerelmi kapcsolat ebben a korban még nem igazán alakulhat ki, de több éves, együttöltött idő előhozhatja a valódi érzelmeket, amit Sasuke esetében nehéz lenne elhinnem, tekintve, hogy nem beszélgettek túl sokat a lánnyal. Sasuke és Sakura ha össze is jöttek volna gyerekként, előbb-utóbb szakítottak volna, mert Sasuke életcéljai ellentétesek Sakura erkölcsi neveltetésével. Ha Sakura vállalja a kockázatot, és belemegy a kapcsolatba, saját magát teszi erkölcsi rommá, és válik ugyanolyan veszélyes szociopatává, mint Sasuke. Tehát a fiú melletti kitartó szerelme csak azt bizonyítaná, hogy valójában Sakura sem normális; agyi szempontból visszamaradott, és emiatt szellemileg is. Annyi bizonyos, hogy a Sasuke iránt érzett szerelme meg fogja őrjíteni őt, ha nem feledi. Választani viszont tudna bőven, hisz jó és alapvetően szimpatikus csaj, meg már láthattunk iránta érdeklődő más ninjákat is. Ezért is szurkoltam eleinte, hogy jöjjön össze Sai-al, hisz bár ő maga is nehéz eset, kiegyensúlyozottabb Sasukénél. Kishimoto nagy szívességet tenne íróként, ha elfeledtetné Sakurával Sasukét, különben a csaj be fog gőzölni.
Kapcsolata Narutóval: Sakura és Naruto kapcsolata hasonlóképpen hiteltelen. Narutoról tudjuk, hogy vonzódik a cseresznyéhez, de ez kamaszkorának korai szakaszában történt, és igazából meg sem ismerjük a vonzódás okát. Én is estem már szerelembe első látásra, de ez a fajta vonzódás elmúlt, mikor észrevettem, hogy a csajnak egyszerűen nem vagyok az esete, meg utólag kiderült, hogy valójában ő sem az enyém. Naruto esetében is ez áll fenn. A hirtelen fellángolás szülhet tartós szerelmet, ha évekig közös csapatban harcolsz valakivel, de ha a másiknak egyszerűen nem vagy az esete, vagy van másik férfi, akiért vonzódhat, esélyed sincs. Az erősebbek képesek túltenni magukat ezen, másra irányítva figyelmüket, de a gyengébbeknek kell egy másik nő, hogy legyen kit szeretniük. Ha ez sosem fog változni, akkor bizony könnyen megeshet, hogy a szerelmesből pszichopata válik; legrosszabb esetben kivégzi a lányt, a szerelmét vagy mindkettőt, illetve csak egy személy miatt hátrahagy mindnet, és olyan messzire költözik, amennyire csak tud. Naruto kamaszos vonzódása megmaradt a lány iránt a Shippuuden kezdetére is, de előrelépés nem történt. Sakurának szerintem Naruto egyszerűen nem a zsánere. Ismertem már elég sok olyan lányt korábban, akiknek az elérhetetlen, a bunkó férfiak jöttek be, mert a nők azt képzelik, ezeket a férfiakat igazi küzdelem és izgalom lesz megszerezni. Az, hogy az esetek 90%-ában a hapsi vagy a csaj egója bizonyul a kapcsolat végének, már meg sem kell említenem. Nem kell nekik az a fiú, aki önként szeretné őket, ami érthető is, hisz ilyen korban – és gyakran később is – nem a megszerezhető, hanem a megszerezhetetlen kelti fel az érdeklődést. De ha beleszámítom azokat a dolgokat, amiken közösen végigmentek Narutóval, akkor is arra jutok, hogy Sakura nem vonzódik a papucsokhoz. Az együtt töltött idők alatt megkedvelte Narutót, mert rájött, hogy a szándékosan egoista viselkedés mögött egy érző szívű fiú van, akinél kedvesebb és megértőbb fazont keveset találni. Igazi kincs… lehetne, ha Sakura meg tudná ilyen módon becsülni. De Sakura inkább néz rá testvérként, és nem fog kicsalogatni belőle más érzéseket sem. Legalábbis ez lenne a hiteles mód, de Kishimoto esetében tudja az ég, hogy mi fog történni.
Hinata: vele éppen az a gond, hogy jobb női főszereplő lenne Naruto oldalán, mint Sakura, ezt Kishi maga erősítette meg egy 2010-es interjúban, ha jól emlékszem. És igaza van, mert Hinata több, a főhősével megegyező tulajdonságot mutat fel, mint Sakura. Szomorú gyerekkor, magány és mások oktalan gyűlölete. Hinata a kezdetektől fogva érdeklődött Naruto iránt, hisz inspirálta a fiú ereje. tudta, hogy Narutót senki sem kedveli, ezért csodálta őt, hogy segítség nélkül, kemény munkával is a csúcsra törhet. Az író ott rontotta el Hinatát, hogy nem előbb találta ki, és tette be inkább őt Naruto mellé. Valamint azzal, hogy túl keveset szerepelteti. Az olvasó számára Hinata valóban csak annyi célt szolgál, hogy eleven pajzs legyen, vagy néha fangirlködjön egy kicsit. De az olvasó elfeledkezik arról a részről, amikor Naruto épp Nejivel készült szembeszállni a chuunin vizsgán. Erről még később szó lesz. Előbb elmagyarázom, Hinata mitől tutyi-mutyi, illetve miért kéne inkább tisztelni őt, mint lehulladékozni.
Pszichológiai és filozófiai szempont: Hinata gyerekkora több szempontból is tragédiák sorozata. Narutóval ellentétben Hinatának voltak szülei. Anyjáról nem tudunk sokat, de az apjáról és annak hozzáállásáról igen. Az ember azt hihetné, hogy egy nemesi család tagjaként minden jót megkapsz, és nincs okod panaszra. De rajta remekül láthatjuk, hogy ez nem így megy. Az apja eszközként tekint saját gyermekeire. Például Hanabit is többre tartotta Hinatánál, mert az jobb képességekkel bírt. Ezért is bízta Hiashi Kurenai gondjaira a lányát, hogy inkább más neveljen belőle ninját. Esze ágában sem volt belegondolni, hogy Hinata lelkével is foglalkoznia kéne, nem csak a testével. Elképzelhetőnek tartom, hogy mikor Hinata készített kézzel valamit apjának, az lerondázta a művét, ez pedig nem nagyon segített Hinata önbizalmának fejlődésében. Gyerekként alá volt rendelve apjának, így feltételezem, hogy megszólalni sem nagyon mert. Nem volt Irukája, aki tartotta volna benne a lelket. Gazdag gyerek volt, a legfontosabb dolgot viszont sosem kapta meg: az elismerést és a szeretetet. Ezért inkább magába fordult, természete pedig nem módosult a suliban sem. Őt is könnyen kiközösíthették azzal, hogy „Gazdag csajszi! Nem barátkozunk veled, csak ha nekünk is a legújabb Barbie babát veszed meg!”. Hobbijaként Kishi a virágpréselést jelölte meg, ami egy magányosan végezhető tevékenység. Kreatív hobbi, melyben Hinata kiélhette belső gondolatait. Ha az embernek van valamihez tehetsége, de pocsékak a körülményei, akkor gyakran menekül a hobbijába. Gondolom, apjától még ezekre az alkotásaira is azt kapta, hogy pocsékak. Aztán egyszer csak látta, ahogy a szintén kirekesztett Naruto edz. Csodálkozott, hogy ez a fiú, akit szintén kirekesztenek, képes talpra állni, és edzeni. Felnézett rá a kitartása miatt. Megszólítani azonban sosem merte, mert hát ugye zavarba jött. Apja nem tanította meg neki, hogyan kell felszedni egy férfit, ami vicces is lett volna.
Titkos rajongását nem merte megosztani senkivel. Egyrészt azért, mert zavarba jött volna, másrészt mert mindenki Sasukét akarta, ő pedig épp az Omega hímet: Narutót. Bajos lett volna, ha a faterja fülébe jut,hogy a kislánya a kyuubis kölyökbe szerelmes. Az évek során kialakult bizalmatlansága pedig nem múlt el másokkal szemben: senkinek nem árulta el, hogy szerelmes Kis Vukba. Naruto volt az egyetlen motiválója az életben maradásra. Hogy küzdjön azért, hogy bizonyíthasson neki, hogy lenyűgözze. Hogy Naruto észrevegye őt. Naruto volt neki a fény az alagút végén. Ha pedig olyan mélyre zuhantok lelkileg, mint amennyire Hinata zuhant, rájöttök majd, hogy ha már egyetlen emberért képesek vagytok élni, akkor már csak miatta is érdemes végigmenni a poklon nap mint nap. Ha modern világban élnének hőseink, Naruto és Hinata skype-on csevegnének állandóan, és Hinata minden gondját Narutónak merné csak elmondani, hisz másban nem bízik meg teljesen. Hinata pedig csak neki tudná elmesélni, milyen pocsék a családja, milyen szar az osztály stb. A Neji elleni harca során, még ha veszített is, úgy érezte, felülteljesített magán, és Naruto LÁTTA. Naruto már tudta, ki ő. És ez motiválta is hősünket, hisz bosszút akart állni. Ezután már kicsit bátrabb lett, és ezért volt ereje megerősíteni Narutót, amikor az Nejit verni indult. Ez a momentum és a mostani mangában olvasható jelenet eléggé párhuzamba hozható. Akkor is Hinata erősítette meg Narutót, és most is. Neji is szerepelt, mindkét alkalommal; összekötötte őket. Naruto szavai és cselekedetei pedig hatással voltak a Hyuuga lányra. Vallani azonban még nem volt elég ereje, nem volt rá felkészülve. Erre csak évekkel később került sor, mikor már úgy látszott, hogy nincs más megoldás; vagy most, vagy soha. Ezután lekerülhetett Hinata szívéről a teher, és végre megkezdődhetett a jellemét előremozdító folyamat. Ezért tűnik most már erősebbnek jellemileg, mint régebben, és válhat még szimpatikusabbá a továbbiakban. Ezért a képességért, hogy képes volt túlélni egy ilyen szenvedéssorozatot, mindenképp megérdemli a tiszteletemet, mert egy csomószor felakaszthatta volna magát.
Hinata kapcsolata Narutóval: a fentiekből látszik, hogy Hinata karakterét Kishimoto árnyaltabbra és szívfacsaróbbra írta, mint Sakuráét, és ez neki is feltűnt. Hinata ezért nem számít a szememben kétdimenziós karakternek, mert Kishi olyan karaktert teremtett meg, akinek cselekedetei és tettei megmagyarázhatóak a pszichológia segítségével, csak kicsit el kell merülni benne. Hinata emberi és hiteles, talán túlságosan is. Ragaszkodása Narutóhoz kikövetkeztethető és megmagyarázható. Nála azért nem jelentkezett a tinicsaj-kór, mert nem úgy nőtt fel, hogy a bunkó fiúkhoz vonzódjon. Elég bunkón bánt vele a tulajdon apja, minek neki még egy? És amíg Sakurának egyszerűen – vagy egyelőre – nem zsánere Naruto, Hinatával viszont már működhet a dolog. Hinata higgadtabb és nem akarja mindig megverni Narutót, maximum csak egy jót mosolyogna a gyermekded dolgain („Kis buta vagy, de én így is szeretlek!”). Ez persze nem jelenti azt, hogy a maga módján le nem lenen képes csitítani, ha túlbuzgóvá válna.
Ha Naruto maga alatt lenne, Hinata bedobná magát, és felvidítaná, ez pedig fordítva is megeshet. A két megcsúszott lélek egymást kiegészítve élhetne boldogan, mert kialakulna közöttük egy lelki kötődés, aminek kósza jeleit már most megfigyelhetjük. Naruto „mindenkit meg akarok menteni” attitűdje a lelki támaszra szoruló Hinata esetében állandóan kielégülne, Hinata pedig segítene neki a Hokage ügyekben. Mivel Naruto együtt lenne Hinatával, utóbbi lelki problémái is lassan gyógyulásnak indulnának, így lehet, hogy végül egy teljesen szimpatikus, mindenki által kedvelhető lányt kapnánk.
Persze ezek a párosítások csak a saját eszmefuttatásaim. Én csak annyit szeretnék, ha a Narutós rajongótábor ne csak a felszínt lássa a karakterekben. Tessék mélyen beléjük merülni, és megpróbálni a fejükkel gondolkodni. És ne hagyjátok, hogy a szerelmi szálak befolyásoljanak benneteket. (Ha kimaradt valami, utólag majd hozzáírom a postomhoz.)
