Két nagyon jó barátommal írtuk ezt a cikket. Felteszem ide is.
Kristálygömb. Sárkánygömb. Még egészen kicsike voltam, amikor a TV-ben adták. Minden hétköznap délután meg kellett néznem. Aztán másnap reggel hatkor az ismétlést is. Fiatalkorom sarok- és ékköve, aztán később az egész életemé. A cikk mellőzi az iróniát, amikor a Dragon Ball életemre gyakorolt hatásairól beszél. Ez mind komoly. Emlékszem rá, hogy a napköziből beszöktünk az aulába és a portást kértük meg, hogy kapcsolja be a TV-t. Az osztály fiait összekovácsolta Son Goku életének nyomon követése. Jobban összekapcsolta, mint a foci. Mindig van valaki, aki nem szeret focizni. Vagy túl kövér, vagy nem tud. De olyan, aki ne nézte volna velünk a DB-t?
Hagyjad már!
Isten és a közösség elleni vétek volt beszüntetni az adását. A fiatalok társadalmával szembeni megbocsáthatatlan bűntett. Ezen a bűnön, még az a korrigáció sem sokat enyhít, hogy napjainkban újra elkezdték adni. Egy egész generáció maradt ki a DB élményből. Sajnos.
A cikk mindazoknak íródott, akik képesek a mögé az elgondolás mögé látni, hogy a DB nem több mint az erőszak, az értelmetlen kegyetlenség és a brutalitás melegágya. Íródott mindazoknak, akik látták és mindazoknak, akik csak ezután ülnek le, hogy egy ültő helyükben. Na jó, azoknak is, akik ezután sem tervezik, hogy megnézik. Akik nem látták, hagyják ki a zárójeles részeket.
Mindig van egy hülye. Mindig, minden filmben és az életben is akad egy. Minden filmben van egy hülye nő, akinek a főszereplő elmond valamit, hogy mit ne csináljon. Azért mert ő ért hozzá. Mert ez a szakmája húsz éve és különben is ő a legjobb a szakmájában, szóval: „Ne ugorj a szakadékba, mert szétloccsan az agyad!”. A nő természetesen sarkon fordul és beleveti magát a mélybe. Zuhanás közben még hátranéz a válla felett, egy nyomorult félmosollyal az arcán: „Mit ne csináljak?”. Aztán meghal. Látszik rajta, hogy még menőnek is hiszi magát, amiért ellent mondott a főhősnek.
Sok ilyen van. Történetünk elején az aktuális hülye, egy srác, aki azt gondolta, ha kiugrik az ablakon, akkor majd tud repülni. Ha mégse tudna, akkor sincsen gond, hiszen jön a varázsfelhő és elkap. Ha az se jönne össze még mindig ott van Aladin (és MR Popo (Momo)) repülő szőnyege. A srác sajnos nem tudott repülni és a felhő sem kapta el. Ez őszintén sajnálatos. Tényleg. Még egy gyengeelméjű kisfiú sem érdemel ilyen halált. Életet érdemelt volna. Azonban tette és annak következménye egy nagyon rossz következtetésből fakadt. Az én következtetéseim sem biztos, hogy jók. De az biztos, hogy jobbak, mert még nem okozták sem az én-, sem más ember halálát.
A Dragon Ball jobb ennél. A Dragon Ball az élet. Az életem. Megtanított rá, hogy állítsak fel célokat magam elé. Hogy tegyek a céljaimért. Hogy az esetleges határidő hamar itt van és jobb, ha a célom megvalósítását még ma elkezdem.
( Az anime tele van célokkal: Összegyűjteni a gömböket. Meggyőzni Roshit, hogy eddzen, Edzeni a Budokaira, minél jobb helyezést elérni a Budokaion, megállítani az aktuális gonosztevőt, megmenteni a Földet, fenntartani a békét, a kedvére tenni Bulmának/ Chi-Chi-nek.)
Megtanított rá, hogy néha az is megeshet, hogy az útkeresés közben elérem a célom. Lehet, hogy megtalálom, amit keresek, egy teljesen más módon, mint ahogyan azt én korábban gondoltam.
( Jamcha és Bulma összejöttek, így már nem volt szükségük a gömbökre. )
Megtaníott rá, hogy elfogadjam azt, hogy valaki különbözik tőlem és annak ellenére, hogy nem olyan, mint én és nem képes arra, amire én, tiszteljem benne azt: hogy sok tekintetben viszont képes olyan dolgokra, amelyekre én nem.
(Oolong, Poaru szembeállítva a harcosokkal)
A DB a kelet filozófiáját hordozza magában szemben a nyugati kereszténységgel. Nyugaton az a korlátolt elképzelés uralkodik, hogy jó és a rossz egy egymástól élesen elkülönített dolog, a DB ezzel szemben sokkal árnyaltabban és valóságosabban mutatja meg a nézőinek az emberek valódi természetét.
Nincs valójában jó és rossz, csak a tudat fejlődésének alacsonyabb és magasabb szintjei. Aki önző és nagy mértékben azonosul az egójával az sokak szemében gonosznak tűnhet, pedig ezért egyéb dolgok felelnek, a célok hiánya, gyávaság, kisebbségi komplexus, érzelmi intelligencia hiánya, stb. Son Goku, pedig minden pszichológust és filozófust megszégyenítve zsigerből érezte ezt. Mindenkiben a jót látta és nem engedett ebből, nem törődött bele abba amibe az átlagember beletörődik, ezért lehet igazi hősnek nevezni, több is mint hős egyes helyeken egy ilyen személyt megvilágosodottnak vagy szentnek neveznek. Akárkivel találkozott elfogadta őt és ez megváltoztatott rengeteg „gonoszt”.
Jamcha azért rabolt, mert nem talált magának értelmesebb célt az életében, Tenshin és Chaozu egyszerűen befolyásolva volt egy önző ember által, Piccolo Jr egy elveszett kisfiú volt aki a nagy erejét használta, hogy ne bántsa őt a világ és úgy gondolkodott, hogy inkább ő támad, minthogy más támadja őt, Vegita pedig beképzeltségből harcolt. Azért, mert egy olyan diszfunkcionális értékrendet kapott, amiben nem értékes, hogyha nem győz le másokat és egy örök belső elégedetlenség hajtotta, ami ellen a tudás hiányában nem tudott tenni.
Egyik sem volt igazán gonosz és Goku végtelen megértése és elfogadása új irányt mutatott nekik az életben, agresszió nélkül. Voltak olyan ellenségek is, akikkel akkor és ott nem tudtak mit kezdeni ahogy az életben is vannak. Ha nincs más lehetőség keménynek kell lenni, de akkor sem a gyűlölet a megfelelő érték, hanem önmagunk és a többi ember védelme.
A lényeg tehát, hogy a DB emberek pillanatnyi viselkedését, gondolkodását ítéli el, míg a nyugati gondolkodásmód magukat az embereket és ebből rengeteg fölösleges viszály származik. A DB mély empátiát épít bele az emberbe úgy, hogy közben nem puhulunk el és megtanulunk kiállni magunkért. Nagyon összetett és gyönyörű erkölcsi értékeket ad a nézőinek anélkül, hogy bárkinek is filozófusnak vagy pszichológusnak kellene lennie. Bárki megérti aki nézi és én is egy ilyen csodálatos világnézettel akarom útnak indítani majd a gyerekeimet az életben.
Megtanított küzdeni azért, amit akarok és megtanított arra is, hogy mindig van hova fejlődni. Hogy soha ne legyek annyira beképzelt, hogy azt gondolom, nálam már nincs jobb a világon. Ha valaha mégis ezt hinném: tévednék.
(Erre számtalan példa van: Jackie Chan is elmondja: nem szeretné, hogy a tanítványai fejébe szálljon a dicsőség. Mindig volt hova fejlődni, ha a szereplők nem ezt a mentalitást követték volna, akkor nagyon, nagyon hamar vége lett volna a sorozatnak.)
Érett gondolkodásra nevelt. Megtanított arra is, hogy hibázhatok. Hibázhatok a saját egómból kifolyólag. (Mint Dermesztő és famíliája, akik nem igazán edzettek tovább.)
Hibázhatok akkor is, ha én a magam részéről mindent elkövetek a siker érdekében. (Mint, amikor Krilin küldött egy Kienzant a majom Vegitára, de az észrevette és felugrott, vagy amikor Krilin ráküldte a Genki Damát szintén Vegitára.)
Végül, de nem utolsó sorban hibázhatok úgy is, hogy a legjobb szándék vezérel. Ember vagyok és nem tökéletes. (Mint, amikor Krilin mégse kapcsolja ki C18-at, vagy Goku ad energiát Dermesztőnek a Namekon. Tévedtek.)
Mindez megtanított arra, hogy a hibáimnak, amiket valahogy, valamiért elkövetek, vannak következményei. Néha súlyosak, néha kevésbé azok. De a felelőst keresni felesleges. Nincs értelme másra mutogatni, hogy ez most nem az én bűnöm, hanem az övé, vagy az övé, vagy akárkié. Az egyetlen, amit valóban érdemes csinálni, hogy megpróbálom kijavítani és a legjobb tudásom szerint cselekedni.
(Goku mégis cafatokra lőtte Dermesztőt és Krilin pedig harcolt tovább, még akkor is, amikor nem csak látszólag, hanem tényleg semmi esélye sem volt a győzelemre. Harcolt és bátran szembe szállt C17 és C18 kivételével, mindenkivel. Tudta jól, hogy vannak korlátai és, hogy ő alapjában véve egy gyengébb karszt. Tudta jól Raditz, Nappa, Vegita, a Ginyu force, Dodoria, Dermesztő és Cell ellen is, mégis harcba szállt. Nem butaságból. Nem azért, mert hülye, hanem mert így látta helyesnek. Úgy vélte, hogy a barátaiért küzdeni méltó cél, még akkor is, ha a sikernek kevés az esélye.)
A DB megtanított rá, hogy a helyes út és a könnyen járható út között sokszor hatalmas szakadék tátong. Megtanított, hogy a választás az enyém. Kivétel nélkül.
Jamcha, félt a lányoktól az elején. Jobban félt tőlük, mint a harctól, a haláltól vagy bármitől. Amint legyőzte a saját félelmét és átalakította a belső világát, a külső világa is megváltozott. Barátai lettek. Ellenségek helyett, ellenfelei lettek. Lett egy barátnője és igen csak vonzó lett a nők körében. A barátnője megtanította rá, hogy higgadtan elviselje a legértelmetlenebb hisztit is. Kitartó és kemény munkával haladt előre az életben annak ellenére, hogy mindig volt, aki jobb volt nála. Ennek ellenére ő sem feladta, hanem húzóerőként tekintett a többiekre. Példaképként, akiktől tanulni lehet.
Krilin, a sorozat elején irigye volt a nála jobbaknak. Csalással akart jó pontot szerezni és előnyt kovácsolni magának. Később azonban a közös munka és edzés összehozta az ellenfelével, legjobb barátok lettek. A kis sunyi ármánykodó patkányból az egyik legkiválóbb harcos lett. Hihetetlen jellemfejlődésen ment keresztül. Szembeszállt azokkal, akik kisebb korában elnyomták.
Bármelyik lényegesebb szereplőről lehetne oldalakat írni. A barátság, a hűség, az összetartozás, a munka, a fegyelem és a kitartás azok az erények, amelyeket a DB belém vert, még akkor is, ha a célja csupán a szórakoztatás volt.
Megtanította nekem, hogy nem csak szélsőségesen jó vagy rossz célok léteznek. Nem csak a világuralom vagy annak megmentése a fő. ( Amíg Goku az űrben edz, addig megünneplik a teknős ezredik évfordulóját; a gonosz oldaláról: a Red Ribbon Army főnöke azt szeretné kívánni a Szent Sárkánytól, hogy legyen magasabb. )
Számos példa van rá, hogy a szereplők élvezik az életet.
Megtanított arra is már jó előre, hogy az ember hiába öregszik meg, a lelke ugyanúgy fiatal marad, annak minden csibészségével együtt. (Roshi Mester és a szexuális vágyai, ugye nem kell magyaráznom.)
Dragon Ball. Mindannak ellenére, amit az avatatlan szem látni vél egy-egy erőszakosabb epizódban, a részek bizonyos százaléka híven tükrözi azt, hogy bizony néha egyszerűbb és célravezetőbb módszerekkel is célt érhetünk. Egyszerűbbel annál, mint, hogy belegyaluljuk a másikat a földbe. Egy megfelelő Taioken is tehet csodákat. Van úgy, hogy az életben olyan nehézséggel kerülünk szembe, aminek nekifeszülve csődöt mondunk. Nincs mindig értelme nyíltan szembeszállnunk a ránk váró kihívással, ha egy kicsit elgondolkodva, oldalvízen elég lenne egy kis lökés, hogy a szemből oly megállíthatatlannak tűnő probléma beleboruljon mindenestül a neki megásott sírba.
Egy olyan életfelfogást köszönhetünk Son Gokunak, ami segít eligazodni az élet útvesztőiben. Sárkánygömb. Kristálygömb. Dragon Ball. Az élet.
http://9gag.com/gag/1364498