Tegnap fejeztem be ezt az animét és nagyjából pozitív véleménnyel vagyok róla.
Az alapkoncepció egyszerű de nagyszerű. Mindenki gondolt már arra, hogy milyen lenne egy játékban lenni és élni. Hát az anime után nem biztos, hogy jó lenne xD. Kicsit átjött a Mátrix hangulat, mikor Asuna mondta, hogy olyan érzése van, mintha mindig is abban a világban élt volna. Sokan le is mondtak idővel a szabadulásról és kezdetek beletörődni és elfogadni a helyzetet. Persze a főszereplő élvezte a helyzet adta előnyöket és persze, mikor nem szórakozott a kijutásra koncentrált. A sorozat első felében jó sok játékelemet mutattak be és végig megvolt az az érzés, hogy tényleg egy játékban vannak. Ez a sorozat második felében kicsit háttérbe szorult és kimerült a varázslatokban és a repülésben.
A SAO-s részek nagyon klasszak voltak csak hamar véget értek. Kicsit leülepedett a sztori, mikor Kirito és Asuna elmentek szabira, megtört az addig akciódús jelenetek sora. Aztán, mikor visszatértek már ki is pörgették a játékot.
Ami a SAO-s részekben zavart, az az volt, hogy a feltámasztós tárgyat, aminek a megszerzésére egy egész rész elment, soha nem használták fel, vagy nem láttuk, mikor felhasználják. Talán csak az volt annak a résznek a lényege, hogy a már meghaltakat nem lehet visszahozni, de akkor is lehetett volna használni valamikor a követ. Mikor Asuna feláldozta magát, akkor ott vártam, hogy Klein mikor használja de csak nem mozdult meg. Ez zavart a legjobban. Esetleg a csontszázlábú(?) elleni harcban is használhatták volna.
Az ALO-s részek alatt nagyon hiányoltam Asunát. Érződött rendesen a hiánya. Azok a jelentetek, amikben szerepelt közel sem mondható élvezetesnek. Vagy Sugou perverzkedett vele, vagy a szökési kísérlete vallott kudarcot. A legjobb jelenete az volt, mikor ledobta Kiritonak a kártyát és úgy mutatták, mintha ő is ott lenne. Sugu nem tudta teljesen átvenni a főhősnő szerepét. Nem volt semmilyen epic jelenete csak gyógyítgatta Kiritót. A szerelmi szál is teljesen felesleges volt. Nem azért mert unokatestvérek voltak, hanem azért mert egyértelmű volt, hogy Kirito csak Asunát szereti, így soha sem volt esélye. Mikor rájöttek, hogy ki a másik valójában, akkor az egész el lett intézve annyival, hogy Kirito nem tudja, hogy miként kellene Sugura tekintenie és még a legvégén se derült ki, hogy akkor milyen irányba haladt a kapcsolatuk. Nekem kicsit olyan érzésem van, mintha Kirito nem lenne teljesen közömbös Sugu iránt. Alapból a tánc, utána azt mondta neki, hogy bármit elérhet, utána Sugu azt mondta, hogy mindenhova követi őt.
Lehet, hogy el kéne kezdeni olvasni a GGO Light Novelt.
Lényegében mindkét fél jó, csak az ALO-ban kicsit más irányt vett fel a sztori de az nem feltétlenül rossz dolog. Az ALO tényleg rosszabb, mint a SAO és erőltetett de az utolsó pár rész azért kicsit kompenzálja az egészet.
