1. Először mindenki ránézésbből ítél, te is, max megpróbálod elnyomni, de minimum egy pillanatra neked is átfut az agyadon valami sztereotípia. Nálam ez több, mint egy pillanat, mert engem az angyalok nem tartanak folytonos zárótűz alatt szeretetgyilaikkal.
Persze. Ez pont olyan volt, mint amikor az apám kijelentette, hogy nincs megvilágosodás. Hogy miért? Mert ő nem megvilágosodott, így nem is létezhet ilyen dolog a világon.
Én már rég túl vagyok azon, hogy valakire is haragudni tudjak. Senkit nem ítélek meg, legalábbis fogalmak szintjén biztos nem. Persze szoktak nekem is "bazmegolós" pillanataim lenni, hisz emberek vagyunk. De az nem én vagyok. Ez olyan nosense, hogy én bárkiről bármit is gondoljak. Semmi értelme nincs, hogy pl az utcán sétálva megítéljek másokat, keressem az ellenséget minden sarkon... Persze megértem ezeket az embereket is, hisz csak tükörbe néznek. Együtt érzek velük, szeretem őket felebarátomként, még ha néha nagyon nehéz is.
Rá is szoktam szólni a mellettem sétáló emberekre, akik megállás nélkül ítélkeznek, legyen az az anyám, a barátnőm vagy bármelyik haverom. Engem baromira idegesít. Kit érdekel, hogy "nézd már hogy néz ki az a gyerek". Na, ezek a szellemi roncs emberek, akik ilyeneket mondanak, jobban érzik magukat attól, hogy látnak egy ronda gyereket és kitudják csúfolni. Röhejes. És ezek bandákba szegődnek, felsőbbrendűeknek érzik magukat. Naponta látok ilyen 16-20 éves fájdalommal teli kisgyerekeket sörrel és cigivel a kézben a parkban, akik beszólogatnak a járókelőknek, miközben rettegnek egy pofontól...
2. Nehezemre esik komolyan venni valakit, akiről ránnézésre megmondható, hogy lvl 85 paladin.
Nem is kell komolyan venni, de attól még egyenlő emberként kezelhetnéd, csak mert úgy néz ki, ahogy. Én a múltamra visszatekintve mindig alázatos voltam és soha nem esett nehezemre bárkinek is odanyújtani a jobb kezem, még ha mindenki utálta is. Nekem ez nem megy, embertelennek tartom, hogy a társadalmi elvárások és nyomások befolyásolják az emberi kapcsolatokat, miközben azt se tudod, hogy mi a másik neve.
3. Semmi rosszat nem mondtam neki és nem is fogok. Csak veletek közöltem a gondolataimat. Gondolni még szabad, nem?
Ezek alapján megállapítom, hogy nem értem a problémádat.
Egyetlen napot próbálj meg ítélkezés nélkül eltölteni, érdekes egy tapasztalás lesz. De ha neked így jó, akkor nekem is jó.
Áhh az o.főnk nagyon perverz lett. Még rendesen megbámult. >< El is mondta, hogy meg fogja nézni a lányokat..
És szokás szerint, megint nem telt el 1 nap, hogy le ne fogdossanak....
Már elegem van..-.-
Nem tudom milyen nagy a baj, de például itt elég durva pletykák is terjedtek, illetve hallani sztorikat a volt osztálytársaktól ilyen ügyben. Ha én apuka lennék, vagy épp az én tanárom lenne ilyen, attól függetlenül, hogy nem engem bámul, biztos nem ülnék ölbe tett kézzel.
Amit csak mellékesen meg kérdek, hogy minek írtad a "komoly" szó kezdőbetűjét naggyal? Vmire utalni akartál ezzel vagy csak szimpla elírás?
Természetesen nem a véletlen szülte.
Nem kell annak oknak lennie hogy tetoválást csináltass. Ha tetszik felrakatod és kész. Ha nem másért akkor magadért. Bátyámnak is van egy ördögfej a vállán, pedig semmi oka nem volt rá csak neki tetszett, meg jól is áll neki. Aki meg divatból csinálja hát azt? Attól itt bárkinek jobb lesz vagy rosszabb az élete mert "Gipsz Jakab" divatból tele tetováltatja magát?
Ez a "tetszik felrakatod és kész" szerintem egyenlő azzal, hogy divatból csináltatsz tetkót. Aki ilyet művel a testével, csak mert tetszik neki, az nem tiszteli saját magát, aki nem tiszteli a testét, az nem tiszteli az életet, hisz a testünk adja nekünk az életet, a szellemi kivetülésünk, a fizikai megtestesülésünk. Na, ez a sok szóismétlés..
Na, igazából jót tett nekem ez a suli, még ha baromira szar év is vár ránk a sok tanulás végett. Ráébresztett a dolgok értékére, 2 hét semmittevés után, rossz nélkül nem tudtam értékelni a jót, most viszont hálás vagyok minden jóért, teljesen átértékelődött az életem, sokkal intenzívebben érzek. Mondjuk furcsa téma is ez az ítélkezés, hisz azt mondom, hogy ne tegyük, de valamilyen szinten muszáj megítélnünk a dolgokat, hogy megtudjuk becsülni az érme másik oldalát, másképp semmi nem létezne. De ez így jó.
