STM:
Kislány, áruld mrá el nekem, mitől lenen oylan felsőbbrendű az ember, hggy csak ő rendelkezzen gondolatokkal vagy érzésekkel?
Nem is írtam olyat, hogy az állat ne tudna gondolkodni vagy érezni. (: Én csak abban nem hiszek, hogy szeretni tudnak, olyan érzéseket táplálni egymás vagy a gazdája iránt, mint amit az emberek képesek a másik iránt érezni.
Gondolkodni hogy a frászba ne tudnának? Mielőtt beveszi a szájába az ételt, érzi, hogy tetszik neki a szaga vagy nem tetszik. Ha nem tetszik, akkor nem fogja megenni, ha igen, akkor bekapja. Ezt nyilván nem azért csinálja, mert az ösztönei ezt diktálják, hanem mert ő úgy gondolja, hogy neki nem ízlene az a csont, mert ő inkább a saját kakáját akarja megenni. (Miért, volt már ilyenre példa!) Ilyen szinten gondolkodik, és abba már bele se mennék, miket lehet megtanítani a kutyáknak, azért fajtákon belül is megkülönböztetnek okosabb, illetve butább egyedeket, akik nem idomíthatóak annyira. Az én beaglejeim például elvileg szörnyen hülyék, de a németjuhász meg az egyik legintelligensebb csoportba tartozik.
És azt most komolyan kezdjem el ecsetelni, miért vagyunk mi a tápláléklánc csúcsán, és nem az oroszlán?

Jó, hogy ruha és fegyver nélkül szart sem érnénk, de hát pont ebben rejlik az ember ereje, az intelligenciájában, a tudatosságában, amit más állatfaj nem mondhat a magáénak ilyen szinten. Én nagyon örülök, hogy ember lettem, és igenis felsőrendűbbnek érzem magam az állatoknál. Amíg nem kenem ki szarral a falamat és nem tömöm minden testnyílásomba a banánt héjastól azt ordibálva, hogy "ugacsacsaugacsacsa", addig én ember vagyok, egy magasabb szinten élő valami, és egyelőre nem látom okát, hogy ez gőgösség lenne. Ez a felfogás nálam nem zárja ki azt, hogy sokszor egy lovat jobban sajnálok, mikor elgázolja őt a lovasával egy autó, a balesetben pedig mindenki meghal, elpusztul, csak az nem, aki okozta. Vagy ne tenném tűzbe a kezemet (hogy ne menjek messzire ismét) a saját kutyáimért.
Nem mellesleg számtalan megható, "hiteles" történettel bizonyíthatnám ezt az egészet, de olly felesleges.

Valóban az, hisz én meg számos ilyen sztorit ismerek, és ezek, meg a kutyaimádatom függvényében alakult így a véleményem. (:
A delfinek meg ha oylan agyasok, áruld el, miért vetődnek partra folyton? Egy érzékszervük bedöglik? Az összes többi azt jelzi, hogy halál vár arra rájuk. Simán síkhülyék, nincs más magyarázat.
Ha a tengerbiológusok előtt is rejtély ez a téma, akkor én mit konyítok hozzá szerinted?

Én csak annyit tudok erről, hogy például táplálkozás közben ezek az állatok ugye elég durván összejátszanak, és fejlett vadászati képességeik vannak, amik a komoly kommunikációnak tudható be egyrészt, amit lefolytatnak egymás között ilyen zsákmányszerző akciók alatt, és ilyenkor megesik, hogy a hajók radarjai bezavarnak az ő radarjaiknak, megborul a rendszer, egyedül pedig hajlamosak elkószálni, aztán hiphop, 20-30 delfin máris a parton fetreng. Vagy például olyankor is partravedődhetnek, ha a társaik vészfüttyeit követik, mert a szociális kötődés is nagyon fejlett a delfinek között. Plusz vegyük számításba a tengerben történő kőolaj-földgáz bányászatok okozta szennyeződéseket, és most nem olyan szennyeződésre gondolok, ami a nagy olajszállító hajók süllyedése miatt kerül bele a vízbe, az olaj pedig a halak, madarak, egyéb élőlények bőrére, hanem akusztikus szennyezésre. A folyamatos zaj, ami a kitermelés miatt keletkezik, elég durván bezavarhat a palackorrú barátainknak.
Nem is mumus.

Nekem inkább példakép. x) Szeretem a hozzászólásait olvasni, még akkor is, ha én kapok a pofámra.

Adom.

Mintha a számból vetted volna ki a szavakat. xD Szívesen elfogadnám őt dominámnként.
A versíráshoz egyébként sem kreativitás kell hanem, hogy tudd versbe foglalni a már átélt érzéseket, élethelyzetek, eszméket stb Hiteles verset úgy nem lehet írni ha még nem élted át az érzést amiről írsz. Ehhez pedig nem kreativitás kell hanem tapasztalat és tehetség. Na meg az sem árt ha tudod hogy épül fel egy vers, jó a szókincsed tudsz választékosan fogalmazni, metaforákat, hasonlatokat és egyéb költői eszközöket használni.
Nocsak, még ehhez is konyítasz valamit?
Amúgy a kreativitásról alkotott véleményem túl bonyolult, hogy most azt is leírjam, de körülbelül a tiedhez áll a legközelebb. Én például baromira nem vagyok tehetséges a rajzolásban, azt se tudom, hogy kell, mégis eléggé szorgalmas és kis mértékben maximalista vagyok ahhoz, hogy elfogadható rajzokat adjak ki a kezeim közül.